Megkeresztelt agnosztikus vagyok. Mély ellenszenv és elutasítás van bennem a magyarországi nagy keresztény egyházakkal, azon belül is leginkább a katolikus és a református leányvállalatokkal szemben. Érthetetlennek tartom a gyermekszegénységgel, a lakásszegénységgel, és úgy általában véve a társadalmi egyenlőtlenségek minden válfajával szembeni óvatos, leginkább semmilyen, legfőképpen pedig még a saját maguk által vállalt tanításokat, a krisztusi örökséget is meghazudtoló társadalmi szerepvállalásukat. 

hirhatar.com 

Rajongója vagyok Varga Mátyás költészetének és kultúraszervező tevékenységének (többek között a talán legfontosabb magyar kortárszenei fesztiválnak, az Arcus Temporumnak), büszke vagyok Káposztássy Béla szobi pap barátságára, és megrendítőnek tartottam Bolba Mártának a hajléktalanság kriminalizációja ellen mondott beszédét az AVM tüntetésén.

Ők – és mások, akiket nem ismerek, vagy most nem soroltam ide, de valamely magyarországi keresztény egyház kötelékébe tartoznak – a kisebbség, a hazai keresztény egyházak jelenlegi működési logikájával meg nem magyarázható, különleges emberi és lelki vezetői minőségek.

Ez a minőség az intézményeik felső vezetését nem jellemzi.

Bölcskei Gusztáv hiába ítéli el a Szombatban Erdő Péterrel közösen a Jobbikot, ha közben saját egyházában évtizedes respekt és érinthetetlenség övezi ifj. Hegedűs Lórántot, aki (többek között) neofasiszta zarándokhellyé alakította a Hazatérés Templomát, Szabó Dezső termestül – aki Szabó Dezső egyébként némileg méltatlanul vált a jelzett neofasiszták ideológiai hivatkozási pontjává, a szerencsétlenje, de erről majd máskor – Horthy szobrostul, satöbbi. Ezt a helyzetet az sem menti jelentős mértékben, hogy Hegedűst tessék-lássék módjára elmarasztalta az illetékes egyházmegye bírósága; érdemi következménye az elmarasztalásnak ugyanis nincs. 

Erdő Péter még a saját egyháza szokásjogát is semmibe veszi akkor, amikor Ferenc pápa kezdeményezésére létrejött kérdőívet, amelyben az egyházfő a hívek és laikusok véleményére kíváncsi többek között a homoszexualitásnak, a fogamzásgátlásnak, az elváltak áldozásának az egyházi dogmákkal történő összeférhetőségéről, nem továbbítja a címzettek felé.

A felsoroltak és még sok más borzalom, ami intézményesülten, formálisan-informálisan meghatározza ezen szervezetek működését, sürgősen megváltoztatásra várnak. De addig is volna itt valami, amit azonnal orvosolnia lehetne a keresztény polgártársaknak.

Az Újszínházban (a vezetőváltás óta hívják így, nem én írtam el) Keresztény Fesztivált tartanak ezekben a napokban. Tudom, mert részt vettem rajta. Tegnap néztük meg Nyirő József darabját, a „Jézusfaragó ember” címűt. A darab és az előadás értékelésére ezen a helyen nem vállalkoznék – úgy szar ahogy van, de nem ezért írok. Hanem mert ennek a fesztiválnak a keretében, a színház előcsarnokába kiállítottak egy fakeresztet. Ocsmány egy tákolmány, a vízszintes és függőleges hasábok metszéspontjában egy szívecskével. Ebben az előcsarnokban olyan kiérdemesült antiszemita írók és/vagy nyilas propagandisták fotói díszelegnek, mint Csurka Istváné, a már említett Nyirő Józsefé, Kodolányi Jánosé, és még sokan másoké.

Na, most akkor ezt a keresztet be kellene menni, és el kellene hozni onnan keresztény polgártársak, hogy ott az többé ne álljon. És nem, nem csak azért, mert szekuláris államrend van (papíron) még nálunk is, és ez a színház egy adóforintokból finanszírozott közintézmény. Nem is csak azért, mert a fent említett urakkal egy csarnokban kínos és magyarázhatatlan gondolattársításokra ad okot. Hanem legfőképpen azért kellene azt onnan sürgető gyorsasággal kihozni, mert rátok nézve méltatlan. Ahogy Andres Serrano is keresztényi meggyőződéséből fotózta le a saját vizeletében úszó, fröccsöntött, tucat termékké kommercializált (és éppen ezért az ábrázolthoz méltatlan) feszületet, hogy így billentse helyre a hite szerint megbicsaklott világrendet, úgy kellene most nektek is onnét ezt az ácsolmányt kitakarítani. Ezzel semmi nem kerülne helyre a jelzett magyar keresztény egyházak végzetes morális deficitjével kapcsolatban, nem. Azon külön kell majd még dolgozni. De nagy segítséget jelentene majd ehhez a munkához a tudat: egyszer már megálljt parancsoltatok a hitéleti meggyőződésetek egy hívőtársatok általi meggyalázásának. Így lenne miből építkeznetek akkor, amikor nekivágtok annak a társadalmi küldetésnek, amiért a keresztségben feltehetőleg részesültetek. Hogy Istent hívő, és felebarátainkért is Krisztus-követőkhöz méltó bárányokká váljatok még e Földön. Amin.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére