Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, ma, a Menekültek Világnapján publikálta 2013-as jelentését arról, hogy viágszerte hányan kényszerülnek politikai konfliktusok miatt elhagyni otthonukat, és milyen életkörülményeik közé kényszerülnek. A jelentés megállapításai elszomorítóak: a menekültek és belső menekültek száma idén átlépte az 50 milliótt. Utoljára 1945-ben volt ilyen magas a menekültek száma.

Számunkra a téma különösen fontos: 2013 novemberéig tízszer annyian kértek menekültstátuszt hazánkban mint előző évben. Ugyanakkor a körülmények, amelyek közé érkeznek, és a bánásmód több szempontból sem felel meg az emberi jogi sztenderdeknek. Az 1956-os forradalom idején a magyar menekültekkel foglalkozott az egész világ. Vajon a szírek, szomálik, kelet-európaiak és balkániak, vajon a mai menekültek megkapják-e ugyanezt a figyelmet tőlünk?

("Szembenézni a halállal egy háborús zónában? vagy Elmenekülni, de hátrahagyni szeretteidet?" Te melyiket választanád? - UNHCR kampány, 2012)

Többen, mint 1945 óta valaha

Ha Magyarországon azt a szót halljuk, hogy menekültügy, biztos, hogy először mindenki a vámosszabadi új menekülttábor körülvevő tiltakozásokra gondol, esetleg a nemrégiben lezajlott debreceni menekülttábor előtti tüntetésre asszociálnak. Kérdés azonban hogy ezek az események mennyire adnak teljes képet magáról a problémáról. Ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, akkor kiderül: a magyar menekültügy jelenlegi állapotában nem tartható valóban fenn.

Az ENSZ jelentésének számadatai meglepőek: 2013 során a világon összesen 10,7 millió embernek kellett üldözés vagy közvetlen életveszély miatt elhagynia otthonát, közülük 8,2 millióan egyelőre saját országukban, sokszor életveszélyes körülmények között várakoznak helyzetük megoldására. Összesen 51,2 millió embert kényszerítettek tavaly lakhelye elhagyására, többségük belföldön marad, ún. "országon belüli menekült" (IDP) lesz, ők 33,3 millióan vannak. 16,7 millió ember az országot is elhagyta, hogy máshol keressen menedéket, Az ENSZ Segélyszervezet idén 5 millió palesztin menekültet tartott számon, ők a tartósan lakhelyüket elhagyni kényszerülők.

A legtöbb menekült (2013-ban több mint 2 és fél millió embert) továbbra is Afganisztánból menekült, utánuk mindjárt a második Szíria volt, 2,4 millióan fővel. A harmadik Szomália (1,12 millió), a negyedik pedig Szudán (649 ezer). Az elmúlt évek legfőbb változása, hogy a menekültek több mint egy tizede olyan befogadó országba érkezik meg, amely közel sem tartozik a fejlett gazdaságok közé, így itt nehezebb körülményekkel is kell szembenézniük. Különösen súlyos a helyzet például Libanonban, ahova rengeteg szír menekült érkezett, ma már az országban tartózkodók egyötöde menekült. A szegényebb országokba tehát arányaiban több, szinte nincstelen menekült érkezik, mint valaha, ugyanakkor olyan fejlődő országok is jelentős menekültpopulációval rendelkeznek, mint Pakisztán, Irán, India és Kína - utóbbi épp idén előzte meg az Egyesült Államokat a menedékkérők számát tekintve. Európában Franciaország csak alig marad el az USA 263 ezer menedékkérőjétől, náluk tavaly 252 ezren voltak, de jelentős még a németországi szám (187 ezer) is.

Európai tranzitország, felemás helyzetben

A 2004-es uniós csatlakozás óta a magyarországi bevándorlás jelentősen megnövekedett. Az ide érkező migránsoknak alapvetően két csoportját lehet elkülöníteni: a konfliktus, háború, üldözés, vagy személyes biztonság veszélyeztetése miatt ideérkezőket (ők jogosultak a menedékkérelem benyújtására), illetve a gazdasági migránsokat és természeti katasztrófa elől menekülőket - velük az ENSZ menekültekről szóló genfi konvenciója nem is foglalkozik, tehát az éves jelentésekben sem szerepelnek adatok róluk.

Magyarország helyzete az Európai Unión belül speciális, bizonyos tekintetben kritikán aluli: a 2013-as Dublin 3-rendelet jegyében a schengeni határokat hazánkban átlépő menekülteknek az országon belül kell helyet biztosítani, és a menedékkérelmi eljárást is itt kell lefolytatnia. Az ENSZ adatai szerint a tavalyi évben összesen 18.600-an nyújtottak be menedékkérelmet (UNHCR adatsorok, 9-es tábla) Magyarországon. A Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal (BÁH) közülük csupán 356 ügyben hozott egyértelműen pozitív döntést, 4184 kérelmet az év végéig elutasítottak, 11 379 ember kérelme "egyéb úton rendeződött" - ez utóbbi kategória a legrejtélyesebb, ugyanis ez azt jelenti, hogy a több mint 11 ezer ember kiesett a rendszerből, elhagyta az országot már a döntés előtt. A bordermonitoring.eu tavalyi jelentése szerint 7000-re becsülhető azoknak a száma, akik közülük illegális úton távoztak Nyugat-Európa felé.

A menekültekkel foglalkozó Migráns Szolidaritás (MigSzol) aktivista csoport is felhívja a figyelmet arra, hogy miközben a kérelmek számae 2013 folyamán továbbra is növekszik (egészen pontosan 388,6 %-os emelkedés az év kezdete óta, az előző évihez képest; 2012 és 13 ugyanez az arány 776%-os volt), a magyar állam által a legtöbb menekülttáborban biztosított feltételek, valamint a menekültek kezelése továbbra is olyan problémák, amelyekkel a BÁH egyszerűen nem akar szembenézni.

Az egyetlen válasz a helyzetre az idegenrendészeti őrizetbe vétel intézményének bevezetése volt: ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy menekülttáborban lévőket mindenféle indoklás nélkül módjában áll a hatóságnak idegenrendészeti börtönökbe, zárt táborokba szállítani. Ilyen intézmények működnek többek között Nyírbátorban, Debrecenben a menekülttáboron belül, Kiskunhalason egy volt börtönben, Győrben, illetve a Ferihegyi repülőtéren. A körülmények ezekben az "őrizeti központokban" még a többségében menekülttábor-viszonyoknál is rosszabbak, egyes helyeken még az alapvető higiéniai feltételek sem biztosítottak.

A jogalap Magyarországon az ún “idegenredészeti őrizet” volt, ezt azonban a strasbourgi bíróság egy 2011-es döntésben megtiltotta, a helyére viszont az alig valamiben más “menekültügyi őrizetet” állították. Míg a kormány azt állítja, hogy őrizetbe vétel csak akkor történik, ha egy menekült "közösségellenes magatartást folytat", a Helsinki Bizottság jelentéséből az derül ki, hogy a valóságban bárkit, bármikor elvihetnek ennek az eljárásnak a keretében a táborokból.

A debreceni "menekült-börtön" (Forrás: Migszol.hu)

Azok, akiknek Magyarország a menedékkérelmét már másodszor is elutasította, nem helyezhető többé őrizetbe. Ők egy ún. "közösségi menedékhelyen" kapnak helyet Balassagyarmaton, maximum két hónapra. Ezek után elvileg a rendőrségnek kell őket eltávolítania, és kitoloncolnia az országból. Sokuk a második elutasító döntést megtámadja a bíróságon. Ilyen esetben ha valamelyik fokon egy magyar bíróság az eredeti negatív döntést megváltoztatta, esetükben kitoloncolásra nem kerülhet sor, ők a táborból egyenesen az utcára kerülnek, és hajléktalanokká válnak, hiszen rendezett státusz nélkül munkát nem vállalhatnak.

A balassagyarmati tábor "félig zárt", ami azt jelenti, hogy nappal az itt lakók kimehetnek, de este tíz előtt vissza kell érniük, ellenkező esetben olyan pénzbüntetést rónak ki rájuk, amelyet kifizetni az esetek többségében nem tudnak. Az őrizetbe vetteknek érdemi jogi segítségét a Magyar Helsinki Bizottság nyújt. A szervezet az őrizetbe vételi gyakorlatot is vizsgálja.

Akik a menedékkérelmük, menekültstátuszuk elbírálására első alkalommal várakoznak vagy akik ezt elnyerték, az esetek többségében valamelyik nyílt táborba (Bicske, Debrecen, Vámosszabadi stb.) kerülnek be - innen szabad a ki- és bejárás. A nyílt táborok körülményei nagyon változó minőségűek, jelenleg több helyen is jelentős a szabad kapacitás. Ide elvileg a börtönök és zárt táborok lakóinak jelentős része átköltözhetne, de ez egyelőre nem történt meg. A közvélekedéssel ellentétben konfliktusok a lakók között illetve a helyi lakossággal szemben elég ritkán fordulnak elő. Jellemző, hogy noha a vámosszabadi tábor megnyitását övező indulatok nagy sajtónyilvánosságot kaptak, arról már jóval kevesebbet hallunk, hogy a viszonylag jobb körülményeket biztosító új tábor lakói azóta pozitív, konfliktusmentes viszonyt alakítottak ki a helyiekkel, így a feszültségek csökkentek.

Általános probléma még, hogy a táborokban - Vámosszabadit kivéve - a szociális munkások száma rendkívül alacsony, 1-3 fő. Mivel a menekültek társadalomba való beilleszkedését és a munkakeresést nekik kellene segíteni, ez a legtöbb régi táborban egyszerűen lehetetlen feladat. A magyarországi menekültek többsége mindent elkövet azért, hogy a bevándorlási rendszer embertelenségétől minél előbb megszabaduljon. A dublini konvenciók folytán azonban, akit Nyugat-Európában elfognak, és bebizonyosodik róla, hogy Magyarországon lépte át az EU határát, azt kötelező érvénnyel visszatoloncolják ide.

Ez a gyakorlat 2014 májusában többszörös tragédiához is vezetett: a németországi, landshuti börtönben meghalt Muslim H., aki egy hónappal azelőtt még a gépeltérítéstől sem riadt vissza annak érdekében hogy elkerülje a magyar menekülttáborba való visszatoloncolását. Ő 2012-től kezdve több alkalommal is elmenekült Magyarországról, de mindig visszatoloncolták. Miközben tette egyértelmű terrorcselekmény, igencsak elgondolkoztató az, hogy nem hazájába való visszakerüléstől, hanem a magyarországi menekültléttől félt annyira, hogy ilyen tettre szánja el magát.

Ahogyan a MigSzol honlapján is emlékeztet rá, Magyarország sokszor cinikus és kegyetlen hozzállása a menekültkérdéshez nem egyedül a mi problémánk - jelzi a főként fejlettebb európai országok által kereszültvitt dublini szabályozások lehetetlenségét legalább annyira, mint a magyar hatóságok inkompetenciáját. Az emberi jogok sérelme határainkon belül viszont olyan jelenség, amelyre minden módon, és minden alkalommal hangsúlyosan fel kell hívni a figyelmet.

Egykor, 1956-ban Magyarországról is százezrek voltak kénytelenek elmenekülni a forradalom leverését követő terror, illetve a novemberi-decemberi harcok elől. Fogadtatásuk Nyugat-Európában és világszerte példaértékű volt, a segítséget pedig mint új hazájuk teljes jogú és sokszor sikeres állampolgárai hálálták meg.

 
Az idén kialakult konfliktusok (Ukrajna, Irak) és az elhúzódó szíriai vérontás azt sejtetik, hogy a hazánk felé irányuló menekülthullámok folytatódnak majd. Az alapvető emberi körülmények biztosítása a menekülteknek nemzetközi szerződésekben vállalt követelmény, és emberiesség kérdése is. Mi vajon mit szólnánk ahhoz, ha menekülnünk kellene, és egy másik országban így bánnának velünk? Mi lett volna a magyar 56-os sikertörténetekből, ha Nyugaton egyszerűen börtönnel, vagy kitoloncolással kellett volna szembenézniük.

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére