Óriás szenzáció: Lebukott a norvég alap, lebuktak a civilek. Magyar emberek norvég alapos pénzből hangosítottak a Lázár János elleni tüntetésen. A kormánynak megint igaza lett, pártpolitikai célokra használják külföldi erők a civil álruhába bújt idegen ügynököket. Írnánk ezt, ha a közmédia híreit szerkesztenénk. És nem lennénk civilek, akik magukról tudják, hogy nem ügynökök, sőt, pénzt szinte soha sem kapnak azért, amit csinálnak.

 És ha éppen kapnak, akkor nem megrendelést teljesítenek, hanem többek között, és elsősorban azt teszik, ami egy autonóm polgár dolga egy tisztességes országban: hangot ad annak, hogy valamivel nem ért egyet. Nevezheti ezt bárki politizálásnak, merthogy ez pontosan az. Közügyekről való véleménynyilvánítás, a nyilvános megszólalás okán éppen a közvélemény formálása céljából. Ugyanezt teszi Lázár János, amikor sajtótájékoztatót tart, vagy Orbán Viktor, amikor politikai beszédet mond. 

Ez a politikai egyik alapvető területe: nyilvános beszéd közügyekről a köz tagjai meggyőzésének szándékával. A közügyek iránt nem közönyös (vagy a közügyektől – még – véglegesen meg nem undorodott) polgárok egyik feladata egy demokráciában éppen az, hogy alakítsák a közügyekről szóló párbeszédet. Akár úgy, hogy reflektálatlan témákat próbálnak beemelni a közbeszédbe (ld. családon belüli erőszak), akár úgy, hogy a tárgyalt témákról érvekkel alátámasztatott véleményt jelentet meg (ld. sok minden). Ezzel csak annak lehet gondja, aki nem tűri a kritikát. Észak-Koreában tapsot vár el a hatalom az alattvalóktól, ahogy a kommunizmus alatt is ennyiben merült ki az, amit a politikai hatalom még tolerált közügyekben való állampolgári részvételként. Szimptomatikus, ha egy politikus a kritikára nem érvvel, hanem elnyomó hatalmi eszközzel reagál.  

De baj-e, hogy véleményük megformáláshoz külföldi pénzt használnak civilek? Amíg a magyar civil szférában a CÖF többet költ pártpolitikai célú plakátokra, mint amennyi az összes független civil szervezet kommunikációs büdzséje, addig ezt nehéz kifogásolni. Olyan párttól különösen hiteltelen a kritika, amelynek elnöke a rendszerváltás idején már politikusként Soros-ösztöndíjból is élt, és amely párt (ill. az általa alakított kormány) ma határon túli magyar szervezeteket támogat direkt politikai céllal (félreértés ne essék: mindkettőt lehet csinálni).

Amíg a független civil szervezetek nyilvánosan elszámolnak mind a pénzügyi forrásaikkal, mind a szakmai teljesítményükkel, addig még kevésbé lehet probléma a pénz forrása. Legyünk már képesek különbséget tenni az állítólag Iránból finanszírozott pártok politizálása és a magyar állam és másik három európai állam által kötött nemzetközi egyezmény által meghatározott keretek között, ellenőrzötten és nyilvánosan működő civil csoportok jogilag szabályozott aktivitása között!

És amíg ezen szervezetek kritikájára egy hang érdemi válasz nem érkezik, a közmédiából a képviselőik ki vannak tiltva – illetve őket lehet gyalázni, vitatkozni velük élő műsorban egyetlen kormánypárti politikus sem érez igényt - addig vajmi gyengének tűnik az az érv, hogy külföldi pénzt is használnak a civilek a kritikus tevékenységük finanszírozásához . Az szintén harmatgyenge vád, hogy az ellenzéket erősíti a kormány kritikája, tehát a civil kritika egyenlő ellenzéki pártpolitikával. Az a civil, amelyik egy pártnak kijáró kínos kritikát nem fogalmaz meg, valóban elvtelen. De a valódi civilektől megkapja mindenki a magáét, ha annak helye van.

Ezért ha kiszakad ajkunk, akkor is, ha Lázár János szerint pártpolitikai tevékenység, akkor is el fogjuk mondani, hogy

1. A gazdagok támogatása a szegények rovására bűn
2. A hajléktalanok üldözése bűn
3. A múlt meghamisítása bűn
4. A jogállamiság felszámolása bűn
5. A demokratikus választások meghekkelése bűn
6. A korrupció bűn
7. Antikommunistaként ügynökaktákat nyilvánosságra nem hozni és III/2-es ügynököt kormányzati tisztséggel megbízni bűn
8. Sajtószabadságot korlátozni bűn
9. NAV-ot és KEHI-t a kritikusok megfélemlítésére felhasználni bűn
10. És még vagy száz dolog bűn, ami ide nem fér ki.

Mert politizálni nem bűn, hanem állampolgári erény. Akkor még inkább, ha a hatalomnak ez nem tetszik, és sok mindent bevet, hogy elhalkítsa a kritikus hangokat.

Navra László 

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére