Jó néhány napja az ellenzéki pártok és megmondó embereik egy része azzal tölti az időt, hogy magyarázatot adjon Pásztor Albert jelölésére. Tegnap Eörsi Mátyás az ATV-ben már a romabűnözésről mint fogalomról beszélt. De még mindig nem hallottunk egy szót sem arról, milyen politikát kínál az elmúlt hét politikai fordulata, és hogyan akarják ezek a pártok megoldani a cigány és nem cigány magyar állampolgárok problémáit. Tehát a lényegről, arról, ami egy politikusnak a feladata lenne, nem beszél senki.

Az avasi teadélután (Forrás: Propeller.hu)

Amikor a cigány és nem cigány állampolgártársainkról beszélünk, akkor egymásnak kölcsönösen kiszolgáltatott emberekről beszélünk. Ez a kölcsönös kiszolgáltatottság abból adódik, hogy a politika és az állam életükből való kivonulása után fellépő megfosztottságok újra és újra olyan helyzeteket produkálnak, amelyben csak egymás ellenében tudnak fellépni legelemibb egzisztenciális igényeik kielégítése érdekében.

A fiatal nem-cigányok elmennek sok településről munka után, a cigányok, mivel mobilitásukban fokozottan korlátozottak, maradnak. A nem-cigányok idősek lesznek és fizikailag kiszolgáltatottak, a cigányok pedig szociálisan kiszolgáltatottak, még a nem-cigányoknál is kiszolgáltatottabbak. (A nem-cigányoknak van szar nyugdíjuk, a cigányoknak nincs állása, mert nincs állás a környéken, mert ismert okokból képzetlenek, és mert eleve nemigen vennék fel őket bizalmi deficit okán.) Ebbe a feszültségtérbe, amelyből tehát az állam nagyjából a teljes foglalkoztatottság megszűnésétől fogva kivonult, a rendőrség nem tud belépni, a Magyar Gárda viszont igen.

A szereplők a konfliktusok során természetesen kialakítják, és minden, a csapdahelyzet miatt szükségszerűen egy kaptafára lejátszódó konfliktus során meg is erősítik magukban az ellenségképeket. A "cigányozó", jórészt idős, védtelen, kiszolgáltatott helyzetű emberek lerasszistázása megtagad minden szolidaritást a kiszolgáltatottságukkal, értetlen és gőgös reakció. Részvétlenség. De nem kevésbé részvétlen az általuk szerzett valódi, de az ismert csapdahelyzet miatt szükségszerűen torz tapasztalatok legitimálása sem, amely a másik kiszolgáltatott csoporttól tagadja meg a szolidaritást.

Ebből kiindulva viszont merőben akadémikus kérdés (legalábbis a DK és az MSZP döntését tekintve), hogy valóban túlreprezentáltak-e a bűnelkövetők között, bizonyos bűncselekményeket tekintve, a cigányok (az egyszerűség kedvéért döntsünk úgy, hogy tudjuk, kik azok), vagy sem. Ha valóban így van (bizonyára), akkor ennek kimondása mihez segít hozzá minket?

Amennyiben szociális természetű feszültségről van szó, semmivel sem vagyunk előbbre a dolgok kimondásával, azon kívül, hogy tettünk egy lépést a Jobbik stratégiája felé. A jobbikosok ugyanis jól ismerték fel, hogy a hagyományos politikai osztály lemondott a népesség egy részéről, és azt választották, hogy a lecsúszó középosztállyal (bizonytalan jövőjű egyetemisták, fiatal értelmiség, kiszolgáltatott krízisrégiók azon lakói, akiknek van még mit veszíteniük) úgy lesznek szolidárisak, hogy megtagadják a szolidaritást a periféria perifériájától, sőt őket teszik meg hivatalosan is ellenségnek, a "PC"-t bátran sutba dobva. Azzal a képességgel ők sem rendelkeznek, hogy a gyenge állam kivonulásával hagyott űrt betöltsék, hogy a politikai közösség perifériájára szorult cigány és nem-cigány polgárok hétköznapi életkörülményein javítsanak, ám a többségük számára legalább „hihető”, a kilátástalanságot ellenségeskedésbe csatornázó magyarázatot adnak a fennálló helyzetre.

A többiek csak hallgatólagosan, ők nyíltan is felmondták a politikai közösség egységét. A "baloldal" most kapcsolt: régi szavazói visszahódítása érdekében ő is kiabálni kezdett, hogy ő is felmondta, csak européer módon mondta fel, nem cigány-, hanem romabűnözésről fog beszélni.

De ha majd úgy etnicizálódnak a társadalmi feszültségek, akkor véletlenül sem zsidó-, hanem izraelita-törvények bevezetését fogja követelni, hátha hoz majd két-három városi képviselői széket valahol, és jobban fizetett megélhetési ellenzék lehet belőle. Mert valódi társadalmi bázis hiányában csak így lehet beültetni a helyi embereink unokaöccseit a városi cégek felügyelőbizottságaiba, csak így lehet garantálni, hogy lesz, aki a legközelebbi választásokon is gyűjt majd aláírásokat, stb. Az egyik napról a másikra való politikai túlélés stratégiája ez.

Ám csak azért nem érdemes ellenzéket fenntartani, hogy lehessen romabűnözést is választani cigánybűnözés helyett. A megélhetési ellenzékiség helyett jobb lenne, ha a baloldal megpróbálna nyelvet és politikai programot találni a politikai közösség egységének helyreállítására, ehhez viszont komoly bátorság és intellektuális erő kell. Vagyis el kell kezdeni mindent elölről. És ez az újra megtalált nyelv és program valóban nem lehet a magára hagyás, a leszarás és rasszistázás kombinációja, a rasszistázást el kell felejteni. De nem lehet a Jobbik-retorika halvány kópiája, a cigányozás sem. Elég példánk van arra, hogy az eddig alkalmazott magára hagyás és rasszistázás nem működik, ezt most úgy tűnik a baloldali pártok is megértették, és levonták a konklúziót: magukévá kell tenniük a Jobbik stratégiáját. Ám ez sem fog működni, és a nulláról való újrakezdés szempontjából ez valószínűleg jobb is. Jelenlegi a tanulási sebességükből ítélve el kell veszíteniük a miskolci önkormányzati választást, és még néhány fordulót, hogy belássák az új politikai közösség megteremtését szolgáló nyelv szükségességét.

Ha majd az új politikai megoldások, a krízisrégiók kilátástalan nyomorúságának enyhítése tényleg nem segít, tényleg nem járul hozzá a közbiztonsághoz, az objektív biztonság és a szubjektív biztonságérzet javulásához, na, akkor jöhetnek majd a „progresszív és demokratikus” hobbiantropológusok, hogy megmagyarázzák, mi van kódolva „a” cigányok kultúrájába, mi az a mélyebb ok, amit Gyurcsány Ferenc éppen fel akar tárni a magyar baloldal legendás teoretikusaként. De előtte azért még meg kéne ezt az újat is próbálni, nem?

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére