„…szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.” (Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata)

Nem tudom, Pásztor Albert tisztességes vagy tisztességtelen, bűnös, ártatlan vagy áldozat-e, nem tudom, rasszista-e, nem tudom, ki ő, milyen élete volt, mi alakította véleményét. De azt tudom, a gyanú árnyéka ott lebeg felette, hogy nem kívánja a társadalom minden tagját egyenlő elbírálásban részesíteni.

Pásztor Albert (Fotó: Nol.hu)

Pásztor 5 évvel ezelőtti és mai mondatai is ezt tükrözik. Ez az alapos gyanú kevés ahhoz, hogy egyértelmű és eldönthető ítéletet mondjunk személye felett, de pontosan elegendő ahhoz, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg.

1. Rendőrkapitányi működésében valóban azt az alkotmányos rendet szolgálta, amely kimondja, hogy Magyarország minden állampolgára egyenlő?
2. Politikusként valóban olyan politikát fog folytatni, amely egy baloldali és ellenzéki párt számára vállalható?

Ha erre a két kérdésre Pásztor jelölése előtt megnyugtató választ kaptam volna, baloldaliként nem érdekelt volna, mit mondott anno Pásztor. Jelölésekor Pásztornak el kellett volna mondania, hogy korábbi nyilatkozatai félreérthetőek voltak, de a cigányság nagy része tisztességes állampolgárokból áll, akiket meg kell védenünk a rasszizmustól. Olyan programmal kellett volna előállnia, amely a közbiztonság problémáira, a szegénységre, a közmunkára, az uzsorára, a lakhatásra és az oktatás problémáira ad válaszokat, és amely megteremti az élet alapvetői feltételeit a cigány és nem cigány polgártársainknak egyaránt. Ha mindezeket teljesítette volna, meggyőződésem szerint nincs ügy.

De nem ez történt, és van ügy. Az ellenzéki pártok és Pásztor sem terelte el annak gyanúját, hogy nem akarja minden választópolgár ügyét egyként magáénak tekinteni választott tisztségviselőként. Egy demokratikus elkötelezettséggel fellépő politikus számára ennek a gyanúnak semmilyen körülmények között nem szabad léteznie.

Ez a gyanú megszólalást és tettet kíván, főleg, ha a magukat baloldalinak, liberálisnak valló pártok sem akarnak ezzel foglalkozni. Mert ha valóban semmibe veszik ezt a dolgot, akkor nem tekinthetőek, se liberálisnak, se baloldalinak, se demokratikusnak.

Az a rendszer, amiben élünk, eltorzítja a politikai látásmódot, eltorzítja az erkölcsöt és az igazság fogalmait is. Ha hagyjuk, hogy ez megtörténjen, ha nem ragaszkodunk erkölcsi alapvetéseinkhez, ha nem a legkörültekintőbben járunk el akkor, amikor a demokratikus működést kell őriznünk legalább saját köreinkben, azzal csak az antidemokratikus folyamatoknak adunk teret, és egyben saját jövőnket éljük fel.

Pásztor jelölése pontosan azért rettenetes nagy hiba a fenti gyanú eloszlatása nélkül, mert nem őrzi meg se az egyenlőség, se a demokratikus működés látszatát, és nem kívánja tovább vinni ezeknek az ügyét. Feláldozza egy csekély győzelem reményében. A napi politikai haszonért feláldozza azokat az eszméket, amelyekért egyáltalán érdemes politikával foglakozni, feláldozza a közösség minden tagjának nyújtandó megoldások sorozatának lehetőségét.

Pásztor jelölése a gyanú eloszlatása nélkül azért borzasztó, mert bár a politikában lehet tévedni, megbocsájtható a bűn, de ha az alapok rosszak, ha nem a teljes közösség ügyeiért akarunk dolgozni, sőt azt sem tudjuk megmondani, mit akarunk kezdeni a ránk bízott hatalommal, akkor csak tévedésekbe fogunk belefutni, és választott képviselőként csak rosszat tudunk tenni.

És hadd idézzek még egy Bibót: „demokrata az, aki nem fél a képzelt veszélyektől, mert a képzelt veszélyek éppen a félelem által válnak valóságossá.” Magukat demokratának való emberekként nem ijedhetünk meg a nehezebb úttól, ha az gondoljuk, az a helyes, de demokrataként, egy olyan rendszerben, mint a mostani, a gyanú árnyéka se merülhet fel, hogy a haszon reményében illeszkedünk a rendszer ideológiájához.

Baloldaliként és magunkat demokratáknak való emberekként pedig nem adhatjuk fel az egyenlőség elvét, nem adhatjuk fel annak az esélyét, hogy cigány polgártársaink, a szegénységben generációkra megnyomorított polgártársaink is velünk egyforma jogokkal és lehetőségekkel rendelkezzenek. A feladásnak még pusztán a gyanúja se merülhet fel. Baloldaliként, a társadalmai változásokban tudatos szerepet vállaló emberekként pedig kutyakötelességünk fellépni, és kérdőre vonni azokat, akik letérnek erről az útról, főleg akkor, ha ezek a valakik baloldalinak és demokratának vallják magukat. Ezért voltunk ma kint a DK tüntetésén, és ezért mutattuk fel a tábláinkat.

„Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”

(Petőfi Sándor: A XIX. század költői, részlet)

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére