Az atomenergia és a megújulók között nemcsak munkahelyteremtés és fenntarthatóság szempontjából drámai a különbség, hanem a korrupció szempontjából is. A megújulókra épülő, fenntartható rendszer ugyanis nem üzemeltethető úgy, hogy egy-két állami monopólium kontrollálja az energiára költött pénzünket. Még Magyarországon sem. Vagy-vagy. Minden bizonnyal ez az egyik fő oka annak, hogy az EU-ban valószínűleg Magyarországon terjednek a leglassabban a megújulók, és ez az oka annak, hogy a kormány nem sajnálja a pénzt, a józan észt, de még a szabadságharcos imidzsét sem, és a Roszatommal akar atomerőművet építtetni.

fotó: Greenpeace

Az mindig érdekes jelenség, amikor egyre távolodik egymástól a valóság és a valóságról alkotott képünk. Az atomenergiának Fukusima előtt sem volt már sok esélye a gyorsan fejlődő megújulókkal szemben, azóta pedig egyértelmű: sokkal, sokkal drágább náluk – minden értelemben. Életben lehet tartani bőkezű állami támogatással, a versenytársait hátráltató szabályozással, de esélye körülbelül annyi, mint a gőzgépeknek volt a huszadik század közepén. Nem sok.

Valamiért Magyarországon ez most mégsem ilyen egyértelmű. Pedig a fizika és a gazdaság törvényei itt is ugyanazok. A kérdés csak az, hogy most, vagy pár év múlva jutnak érvényre. 

Ez jó hír mindazoknak, akik nem akarnak egy új Fukusima lehetőségével együtt élni, és nem akarnak még többet fizetni a villamos energiáért. 

Az atomenergia lényegében a kezdetektől, az ötvenes évektől kezdve változatlan, hatékonysága nem sokat fejlődött. A szigorodó biztonsági előírások ellenére átlagosan 20 évente bekövetkező, korábban lehetetlennek tartott katasztrófák, valamint a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésének megoldatlansága miatt a költségei folyamatosan nőnek. A megújulóknak ezzel szemben gyorsan nő a hatékonyságuk, az általuk termelt energia ára pedig csökken. Ma már egy átlagos napelem olcsóbban termel egy új építésű atomerőműnél,de nem érdemes ezeket az adatokat megjegyezni: a megújulók előnye hétről hétre nő.  

Ezek tények. 

Az ideális zöld energiarendszer, ami a hatékonyság növelésén és a rugalmas, decentralizált megújulókon alapul, úgy lenne gazdaságos, hogy közben nagyon sok munkahelyet teremt. Jelentős részben pont annak a több, mint egymilliós, képzetlen tömegnek, akinek a rendszerváltás óta nincs munkája. 

Ez is tény.  

Igen fontos. 

Nyilvánvaló, hogy az egy darab új paksi erőmű megépítésének munkahelyteremtő ereje, még ha nagyon sokáig húzzák is, ezzel össze sem vethető. 

Adódik a kérdés: akkor miért nem dübörögnek nálunk, és a világon mindenütt a megújulók?

A válasz nagyon izgalmas. Egyrészt a világon sokfelé igenis dübörögnek. Az újonnan rendszerbe állt erőművek nagy többsége megújuló, a magántőke elsöprő többsége ezekbe az energiafajtákba kerül befektetésre, és így tovább. Ahhoz képest, hogy milyen iszonyatos méretű és sokrétű helyzeti előnye van a centralizált, szén- és atomenergiára épülő rendszernek, döbbenetes gyorsasággal omlik össze. 

Fukusima után nem állítottak le minden atomerőmű-beruházást - jellemzően a nukleáris energia ott őrzi többé-kevésbé pozícióját, ahol a mindenkori hatalommal jobban össze tudott fonódni. 

Ez a magyarázat arra is, hogy miért nem látszik nálunk a világszerte kibontakozó energiaforradalom. 

A jelenlegi rendszer ugyanis erősen centralizált, vagyis az energiára elköltött (egyre nagyobb mennyiségű) pénzünk egy, a mindenkori hatalom által kontrollált, kívülről jó esetben is csak minimális mértékben ellenőrizhető ponton megy át. Ez az MVM, többek között a Paksi Atomerőmű Zrt tulajdonosa. És mindent megtesz azért, hogy az aranytojást tojó tyúkját ne szorítsák meg a megújulók: ma már alig van falusi zsákbafutás és valamire való nagykoncert, amit ne az MVM mutatna be, propaganda-kamionjuk a legtöbb fesztiválon ott van, és jóindulatát (hirdetési pénzeinek elvesztését) nagyon kevés médium meri kockáztatni.Ennyi pénzt ennyi okos ember nem költ el hiába: a fukusimai katasztrófáról a magyarok sokkal ártalmatlanabb, jelentéktelenebb képet kapnak a külföldi olvasókhoz képest, és az atomenergiáról, a megújulókról Európában közmegegyezésesnek számító tapasztalati tények itt sötétzöld hippidumának tűnnek. 

Nézzük meg, mi történne, ha hazánk energiarendszere elindulna abba az irányba, amelybe a számos nyugat-európai ország alakítja. (Meg egyébként csomó, kevésbé korrupt és okosabb fejlődő ország is.) 

A hatékonyságnövelés következtében kevesebb energiát fogyasztanánk. És bár - elsősorban az átalakítás első éveiben- kilowattonként többet fizetnénk, az alacsonyabb fogyasztás miatt a számlák nem nőnének az egekbe. A felhasznált energia forrása is nagyot változna, hiszen ennek a rendszernek a lényege a jelenleginél többféle forrásra támaszkodás, a helyi sajátosságok kihasználása. Tehát fizetnénk egy kicsit az önkormányzati biomassza erőműnek, ami a falu, város szerves hulladékaiból állít elő energiát, fizetnénk annak a vállalkozónak, aki pár hektáron állított fel nap vagy szélerőművet, és valószínűleg fizetnénk továbbra is a nagy központi földgázerőműnek. A saját háztetőnkre szerelt napelemek után az ég világon senkinek nem fizetnénk. Aki többet fogyaszt, mint amennyit termel, annak az állam fizet a rendszerbe táplált fölösleg után. 

Kevesebb ismerősünk keresne munkát, a most segélyre, közmunkára szoruló emberek jelentős része értékteremtő, hasznos megélhetést találna. 

A két rendszer között nemcsak munkahelyteremtés és fenntarthatóság szempontjából drámai a különbség, hanem a korrupció szempontjából is. A megújulókra épülő, fenntartható rendszer ugyanis nem üzemeltethető úgy, hogy egy-két állami monopólium kontrollálja az energiára költött pénzünket. Még Magyarországon sem.

Vagy-vagy. 

Minden bizonnyal ez az egyik fő oka annak, hogy az EU-ban valószínűleg Magyarországon terjednek a leglassabban a megújulók, és ez az oka annak, hogy a kormány nem sajnálja a pénzt, a józan észt, de még a szabadságharcos imidzsét sem, és a Roszatommal akar atomerőművet építtetni. Pontosan előre nem látható mértékben, de konzervatív becslések szerint fejenként valahol fél és egymillió forint közötti összeggel eladósítva minket.

Jó hírt ígértünk a cikk elején. Bár a valóság és racionalitások tagadása elég egy ilyen szerződés aláírásához, egy atomerőmű felépítésének pár évtizedes projektjéhez nem. Az EU-nak ugyanis nem sok ponton van beleszólása a dologba, de egy igen lényegesben igen: a verseny befolyásolása, bújtatott állami támogatás nélkül ez az őrület nem valósítható meg, amivel kapcsolatban pedig az Uniónak komoly jogosítványai vannak. 

Plusz motivációt jelentenek az elmúlt hetek kelet-európai történései:  Putyin többször és világosan kinyilvánította, hogy az energiaforrásokkal nem habozik zsarolni Európát. 

Tehát, a moszkvai atomvonat még nem ment el. Vagy még nem érkezett meg. 

De ha el is kezdik az építkezést, a befejezése akkor is teljességgel valószínűtlen. Az atomerőművek felépülése világszerte jóval lassabban és drágábban megy a tervezettnél, és mivel nálunk ez minden nagyobb állami beruházásnál eleve így van, a brutális csúszásra bizton lehet számítani. Márpedig ma még lehet úgy csinálni, mint ha megérné egy új atomerőművet építeni a megújulók terjeszkedése mellett, de azok olyan gyorsan fejlődnek, hogy ez a drága és irracionális hazugság minden évvel tarthatatlanabbá válik majd. Európa sok országában (Ausztria, Németország, Olaszország, Bulgária, Csehország), buktatta meg a nukleáris ipar terveit a lakossági ellenállás, és a hazai közöny sem tarthat örökké, hiszen előbb-utóbb minden háztartásban láthatóak lesznek a számlákban az atomerőmű költségei, amit nem nehéz összevetni az olcsóbb megújulós árakkal. 

A legrosszabb, ami történhet, hogy Magyarországon is áll egy félig elkészült atomerőmű, és a megújulós rendszer a szomszédos országoknál pár évvel később épül ki. 

Azonban ez is az ostobaság túl drága emlékműve lenne ahhoz, hogy tétlenül hagyjuk. 

Vay Márton, Greenpeace

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére