"…a kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az együttélés. Ennyi.” (Pásztor Albert)

“…betelepült az Avasra egy jelentős számú cigányság. Olyan emberek, akik szerintem maguk sem akarnak ilyen helyen lakni, igényük nincsen rá. Eszükbe sem jut, hogy ott majd hitelt kell törleszteni, közös költségekhez hozzá nem fognak járulni. Abban nem gondolkodnak, hogy itt már együtt kellene élni más, konszolidált életvitelű helyi lakosokkal…"

„…Pásztor mondataiban semmiféle olyan kijelentés, utalás nincs, amire a rasszizmusnak az árnyéka vetülhet.” (Debreczeni József – és ha valaki azt gondolná, hogy a „kontextusból kiragadott” mondatról van szó, nézze meg a teljes ATV-s beszélgetést)

„…Ez egy olyan egyszerű kijelentés, mint hogy tíz ujj van a kezemen” (szintén Debreczeni utalva a Pásztor által említett 8-ból 8 cigány elkövetőre)

“Nem véletlen, hogy a Fidesz nem indít ellene semmit” (Gréczy Zsolt)

„Minden településen más típusú válasz adódik arra, hogy lehet a Fidesz ellen fölvenni a küzdelmet” (ugyanő)

“Készítettek – ha jól tudom – az MSZP megbízásából egy helyi közvéleménykutatást, és az mutatta ki, hogy a legnagyobb esélye a győzelemre Pásztor Albert volt rendőrfőkapitánynak van” (még mindig Gréczy)

“Végtelenül unom. Végtelenül unom ezt az egész, ezzel kapcsolatos fölhajtást…” (Vadai Ágnes)

És a többi, végeláthatatlanul. Szerintem tök egyértelmű, hogy a magukat baloldalinak nevező pártok – ha eddig sokaknak nem is volt világos – megszűntek baloldalinak lenni Magyarországon. Minél többször le kell ezt írni, tudatosítani, ahányszor csak lehet a pusztába, az égbe, a facebook-ra, a faluba, a tanyára, a városba kiáltani. Mindenhol, ahol csak lehet, beszélni róla. Itt kezdeni és ott folytatni például, ahol Gulyás Márton folytatta, vagy ahol lelkiismeretes állampolgárok százai, ezrei folytatják megalkuvás nélkül.

Ezzel az üggyel kapcsolatban olyan szavak jutnak eszembe, mint gátlástalanság, haszonszerzés, elvtelenség, gonoszság, idiotizmus. Ja, és, hogy szánalmas. És nem Pásztor Alberttel kapcsolatosak ezek a szavak, aki simán lehet, hogy egy tisztességes, köztiszteletben álló miskolci ember (persze áldozatnak semmiképpen sem nevezném). Sokkal inkább azokkal az emberekkel, pártokkal azonosíthatjuk ezeket a kifejezéseket, akik őt gondolták Miskolcon a “legjobb” megoldásnak. Mert – ahogy Tamás Gáspár Miklós is fogalmaz – ő egy szimbólum. Egy rossz irány, egy tévút szimbóluma. A tévúté, ami arról szól, hogy (a baloldalon) prioritásként, a legelsőre említendő problémaként egy város, falu, közösség életében a bűncselekmények mértékét, milyenségét kell megjelölni és összekötni egy etnikummal, kisebbséggel (mert hogy előbbre valóak lennének az olyan szavak, mint munkahelyteremtés, oktatás, kultúra, gazdaságfejlesztés, innováció, jóléti ellátások, közösségi kohézió, szolidaritás erősítése stb.)  Ha tetszik, ez az első és legfontosabb mondatuk, a felütés. Ezzel indul ugyanis az ő önkormányzati választási kampányuk, még ha nem is így tervezték. S annál, hogy így beszélnek csak egy szomorúbb dolog van, ha hisznek is abban, amit mondanak.

És miért is lenne gond ebben az esetben, hogy Pásztor Albertnek még nincs programja, nyilván egyfajta alap bizalmat meg kell neki adni – mondja a DK szóvivője. Persze, kis túlzással Orbán Viktornak és a Fidesznek is meg kell(ett) adni akkor – mondom én. Előfordulhat, hogy egy kistelepülésen nincs egy jelöltnek programja (nagy baj ez is), de egy ilyen horderejű helyen, országos jelentőségű ügyben hogy lehet ilyen átlátszóan, semmitmondóan érvelni, viselkedni (Magyarország 2-3. legnépesebb városáról beszélve)?

Kiindulva abból, hogy nem teljesen hülye emberek dolgoznak ezen pártok (elsősorban MSZP, DK) stábjában, azt lehet föltételezni, hogy az állampolgárok egy jelentős részét úgy ahogy van leszarják, kirekesztik azt remélvén, hogy náluk sokkal nagyobb tömegeket tudnak megszólítani ezzel az üggyel. Illetve akár arra is rájöhettek, hogy szavazóik döntő többségének ez belefér, amit vesztenek a vámon, azt bőven behozzák a réven.

“És tényleg csak a dermesztő szegénység vagy a gyalázatos előítélet az oka mindennek, vagy más is ott van a háttérben?” – kérdezi sejtelmesen, rafináltan Gyurcsány Ferenc. A válasz pedig annyi, hogy a gyalázatos (mértékű) szegénység és a dermesztő (évszázadokon átívelő) előítélet az ok, a háttérben pedig ezer dolog, ami ezeknek a kialakulásához, mértékük erősödéséhez vezet(ett). Többek között a mostanit megelőző kormányok, melyek nem tudtak érdemben enyhíteni a kirekesztettség, a jövedelmi egyenlőtlenségek, a szegénység mértékén. És nem, nem a cigányok kultúrája, vére, és nem a magyarok (értsd cigányok és nem cigányok) rasszista szólamokkal mozgósítható, elkeseredett tömegei, akiknek előbb-utóbb nem egymás ellen, hanem egymással kell majd koalícióra lépniük.

Visszatérve a Pásztor jelölésével kapcsolatos vitára, mennyire demokratikus tehát ez a koalíció, ami ilyen szimbólumokkal tud azonosulni? Mennyire demokratikus, amikor értelmiségi “álnyavajgásról” papol meg belvárosi kávéházak, a “való világról” mit sem tudó közönségéről?

És mennyire van együtt, mennyire tartja fontosnak a párbeszédet az, aki nem szakít meg azonnal, minden együttműködést ezekkel az emberekkel, pártokkal? Mielőtt bárki paradoxont vélne fölfedezni az előző mondatban, azt gondolom, hogy a párbeszéd is csak addig kell tartson, pontosabban csak addig tarthat, amíg  bármelyik fél is képes reagálni, reflektálni a másik által elmondottakra, utána csak szónoklás van illetve szóváltás és nem párbeszéd. Vagyis ha az Együtt-PM kicsit is észnél van, nem asszisztálnak félmegoldásokkal, hanem kijelentik, hogy semmilyen formában nem működnek együtt az MSZP-vel és a DK-val – erre persze nem igazán látok esélyt. Pedig nincs az a politikai pragmatizmus, ami ezeket az alapvető értékeket (nem kell, hogy ebből oly sok legyen) felülírná!

S ha kell, kisebbségben kell maradni sok-sok évig (ami nyilván ellentmond a legtöbb esetben a politikai gondolkozásmódnak, pragmatizmusnak). De ne ezek a pártok maradjanak kisebbségben, ezek – próbálok minél árnyaltabban fogalmazni - húzzanak el a francba. Mert aki rájuk szavaz bármely esetben, az a Jobbikkal való koalíció lehetőségére is szavaz, pontosabban egy olyan országra, ahol akár nincs is szükség a Jobbik kormányra kerülésére ahhoz, hogy végrehajtsák a programját.

Erre mondják azt, hogy TISZTA SZÉGYENEK. Vagy, ahogy a DK jelenlegi elnöke fogalmazott egykor, hányingerkeltők. Végképp, tagadhatatlanul előállították ugyanis azt a helyzetet, ami Pásztor szavait újragondolva a következőképpen néz ki:

Rátelepült Magyarországra egy (nem túl) jelentős számú politikai elit. Olyan emberek, akik szerintem maguk sem akarnak ilyen helyen lakni, igényük nincsen rá. Eszükbe sem jut, hogy ott majd hitelt kell törleszteni, közös költségekhez hozzá nem fognak járulni. Abban nem gondolkodnak, hogy itt már együtt kellene élni más, konszolidált életvitelű helyi lakosokkal…

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére