Parázs vitákat eredményezett a Népesedési Kerekasztal (NK) elgondolása, miszerint a jelenlegi nyugdíjrendszer átalakítás irányának központi eleme kellene legyen, hogy a jövőbeni nyugdíj összege a felnevelt gyermekek és iskoláztatott gyermekek számának függvényében növekedik. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy nem pusztán ez az egy elgondolás forog „közkézen”, illetve, hogy az NK elképzelésein túl más szakértők is fel-felvetik a gyermekszám és a nyugdíjrendszer összekapcsolásának lehetőségét, valamint az is, hogy van olyan működő nyugdíjrendszer, amelyben ez az összekapcsolás már működik. A téma egyébként nem új keletű, évek óta napirenden van. A magánnyugdíj-pénztári pénzek beolvasztása után a kormány ígéretet tett a közös nyugdíjkassza működésének átalakítására (emlékszünk még, hogy az egyéni számlák ígéretére?), ami eleve szükségessé teszi (tenné) a hogyanról való gondolkodást. Ettől függetlenül a népesedési trendek miatt aggódó szakemberek az aktuális kormányok ígéretei nélkül is újra és újra előhozzák, hogy ha nem lépünk, akkor előbb-utóbb összeomlik a (nyugdíj)rendszer.

 Nemes Csaba munkája

Nem vagyok a téma szakértője, ezért csak pár gondolat erejéig szeretnék hozzászólni a vitához. De lássuk először az alapvetéseket! A demográfiai alapvetések a következők:

1)      Magyarországon (és a fejlett országokban általában) alacsony a születési arányszám, amely hosszú távon a népesség csökkenését eredményezi.

2)      Az alacsony születésszám mellett a várható élettartam növekszik, amely a jelenlegi keretek mellett a nyugdíj (és az egészségügyi) kiadások növekedését vetíti előre.

3)      Az alacsony születési arányszám és az idős korú népesség aránya növekedésének egyenes következménye, hogy a jelenlegi (felosztó-kirovó) rendszer működési elvei alapján egyre kevesebb befizető tart el egyre több nyugdíjast.

A nyugdíjrendszerhez kapcsolódó tények a következők:

1)      A nyugdíjrendszer egyik alapelve a biztosítási elv, amely szerint a kifizetések mértéke és a jogosultság megszerzéséig megtörtént befizetések mértéke között szoros összefüggés van.

2)      A nyugdíjrendszer másik működési elve a szolidaritási elv, amely azt jelenti, hogy a kifizetés nem kizárólag a befizetéstől függ, hanem bizonyos újraelosztás működik a rendszeren belül a többet befizetőktől a kevesebbet befizetők felé, például nyugdíjminimumot[1] kap az is, aki a befizetései alapján kisebb összeget kapna.

Ezen kívül ide kapcsolódik az a tény, hogy, bár tagadhatatlanul létezik az időskori szegénység, de ma a legnagyobb szegénységi kockázatot a gyermekvállalás jelenti. Másképpen fogalmazva, a gyermekvállalás igen nagy anyagi teher a gyermeket nevelők számára, amely tény ugyanakkor a kutatások szerint nem játszik meghatározó szerepet az alacsony gyermekvállalási mutatók kialakulásában.

Az első észrevételem az első „ténycsokorral” kapcsolatban az, hogy a demográfusok és bizonyos közgazdászok hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a termelékenység növekedése lehetővé teszi, hogy egyre kevesebb ember tartson el az általa megtermelt javak egy részének átengedésével egyre több embert. Sőt, ha megfelelően magas a termelékenység növekedése, akkor még az arányt (az elvonási arányt) sem kell ehhez növelni. A nyugdíjbomba hatástalanításának az eszköze tehát legalább annyira lehetne a termelékenység növelése, mint a befizetők abszolút számának növelése. A termelékenység növeléséhez pedig az oktatáson, képzésen, a tőkeellátottság növelésén, a technológiai fejlődés támogatásán keresztül vezet az út. Ez külön posztot érdemel, most csak jelezni szerettem volna, hogy a kulcs nem a több befizető, hanem a termelékenyebb befizetők.

Ezen kívül azt gondolom, hogy lehetséges és fontos az öngondoskodás szerepének további növelése, amelyre számos lehetőség van a magánnyugdíj-pénztári rendszeren túl is (önkéntes pénztárak, illetve minden hosszú távú megtakarítási forma, amely az idős korban rendelkezésre álló vagyont gyarapítja). De ezt eredményezi a közös rendszeren belül az egyéni számlák megjelenése, a befizetések és a várható kifizetés közötti kapcsolat megjelenítése, a plusz befizetések lehetővé tétele is. Muszáj leírnom, még ha meg is köveznek érte, hogy a gyermekvállalás ma is (a szegénységi kockázatokon túl) a „vagyon” gyarapításának egy lehetséges módja, különösen azokban az országokban, ahol a jövedelemszerző képesség elvesztése esetén a jogszabályok lehetővé teszik a felnevelt gyermek szülőtartásra való kötelezését. Nem tudom mennyire ismert tény, de hazánk is ezen országok körébe tartozik.

Azt is gondolom, hogy a szolidaritási elvet nem kötelező a nyugdíjrendszeren belül tartani. A feltétel nélküli alapjövedelem koncepció (vagy annak verziói pl. a LÉT) például kiemelik a szolidaritási elemet a rendszerből, hiszen a mindenki számára alapjogként járó jövedelem mellett a nyugdíjrendszerben a biztosítási elv kizárólagossá válhat: az alapjövedelem felett annak arányában kapunk nyugdíjat, hogy mennyit fizettünk be a rendszerbe. De ettől függetlenül is kidolgozhatóak olyan modellek, ahol a nyugdíj pusztán a befizetésekhez van kapcsolva (ez a tőkefedezeti rendszer alapelve és a megszüntetett második pillér éppen ezt az elvet erősítette volna a hazai rendszerben), aki pedig nem jogosult, azt más formában tartja el a közösség (szolidaritás).

Ami pedig az alacsony születési arányszámot és általában a gyermekvállalást illeti, nos ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy mivel valóban nagy anyagi teher (is) egy-egy gyerek felnevelése, ezért azt a jelenleginél nagyobb mértékben kell a közösségnek támogatnia, segítenie. Ennek a támogatásnak azonban minden gyermek felnevelésére kell vonatkoznia, nem csupán a középosztály gyermekeire (családi adókedvezmény). Az univerzális mód ez esetben a közösségi szolgáltatások mennyiségének (és minőségének) növelése, a mindenki számára hozzáférhető és valóban ingyenes bölcsődei, óvodai férőhelyek növelése, az ingyenes általános, sőt! középiskolai oktatás, egyéb közösségi szolgáltatások erőteljesebb támogatása. A megfelelő szintű családi pótlék, gyermeknevelési támogatások és életkezdési támogatások. No meg a családbarát munkahelyek! A szülői feladatok és teendők, valamint a munkavégzés és egyéb tevékenységek összhangjának jogi és társadalmi környezete is sokat segítene. És persze az sem hátrány, ha az aktuális kormányzat nem „üldöz el” több százezer leendő szülőt az országból!

[1] Mielőtt valaki irigykedne, ez ma 28500 forint.

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére