103 éve született Bibó István. Egyre fontosabb szövegével, a szabadságszerető ember politikai tízparancsolatával és egy kortárs verses parafrázissal emlékezünk.

A szabadságszerető ember

1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
   
   

2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.

3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.

4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.

5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.

6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.

7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.

8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.

9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.

10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

Bibó István

**gá******z**

Egy kedves barátom testét
súlyos betegség
emészti.
Hosszú a várólista,
pénze nincs.
Mi, barátai is
lusták
és túl kényelmesek vagyunk.
Pedig betegsége miénk is,
a vírus, mi benne rág,
minket is zabál.
A szabadság,
az emberi méltóság
egy és oszthatatlan. 

Mi még igyekszünk
szépnek látszani,
ő már nem tud.
Arcán a betegség miatt
fájó seb lüktet.
Élete pokol,
tízszer annyit dolgozik,
csakhogy ember maradhasson.
Miért nem gyógyítja senki?!
Van orvosság!
Mert drága?, mert népszerűtlen?
A szabadság,
az emberi méltóság
egy és oszthatatlan. 

A sebet már mindenki
látja, körégyűlnek
önjelölt orvosok.
Valamit, valamit, valamit
kéne csinálni vele...
A tüdeje már majdnem leállt,
próbáljuk mondani,
a szíve csak zakatol…
Elég a kertelésből!,
kiáltanak mérgesen,
hát nem látjátok azt a sebet?!
A szabadság,
az emberi méltóság
egy és oszthatatlan.

A probléma
a legyengült szervezet,
van gyógymód, csak.
A seb, a seb, a seb!,
nézzétek már milyen randa!
Attól, hogy nem beszélünk
róla, hogy próbáljuk eltagadni,
attól még ott marad!
Mondjuk ki az igazságot:
ez a seb ocsmány,
és már bűzlik is.
A szabadság,
az emberi méltóság
egy és oszthatatlan.

Földiák Vince

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére