Szeptember 4-ig adott határidőt a kőbányai önkormányzat a Noszlopy utcai szociális bérlakások elhagyására. A kiköltöztetendő hat család közül az önkormányzat háromnak nem ajánlott fel cserelakást, miközben a kerületnek 320 önkormányzati bérlakása áll üresen.

A szeptember 4-re kitűzött kilakoltatás egy hétgyermekes családot érint, akiknek a határozott idejű szerződését a lejárat után az önkormányzat nem hosszabbította meg. A család benyújtott 90 napos halasztási kérelmet a végrehajtóhoz, amelyet azonban válaszra sem méltattak. Noha a másfélszobás lakás jelenleg sem nyújt megfelelő körülményeket a családnak, a kilakoltatással még ennél is rosszabb helyzetbe kerülnek, hiszen nincs hová menniük, így a gyermekeket az állami gondoskodásba vétel is veszélyezteti.

A másik érintett háztartásban egy elvált asszony él, fiaival és unokáival. Az ő lakáskérelmüket az önkormányzat egy korábbi tartozásra hivatkozva utasította el annak ellenére, hogy a tartozást azonnal rendezték. Áramlopással is vádolta őket az önkormányzat vagyonkezelője, noha ezt az Elmű által elrendelt szakértői vizsgálat nem támasztotta alá. A harmadik lakásban egy bántalmazó kapcsolatból elmenekült egyedülálló édesanya neveli gyerekeit. Az asszony 2001-ben nem hivatalos albérletben élt egy X. kerületi önkormányzati lakásban, ami miatt az önkormányzat szerint nem jogosult cserelakásra. Minkét utóbbi család is kapott a napokban értesítést a végrehajtótól a lakások kiürítésére, a kilakoltatás időpontját azonban még nem tűzték ki.90 napos halasztási kérelmükre egyelőre ők sem kaptak választ - A Város Mindenkié közleménye

Bár Magyarországon törvény rendelkezik a kilakoltatások lefolyásának menetéről, ezt a magyar önkormányzatok sorra hagyják figyelmen kívül, hiába mondja ki később az Ombudsman és több esetben a bíróság, hogy törvénytelenül jártak el. A törvény szerint előre kell értesíteni a lakókat, hogy gondoskodni tudjanak a saját holmijuk elszállításáról, illetve a további lakhatásukról, ha pedig utóbbi nem sikerül, az önkormányzatoknak biztosítani kell elhelyezést. Senki sem kerülhet lakásból az utcára.

De senki sem kerülhetne utcára, ha az utolsó pillanatban nem raknak módosító javaslatot a devizahitelesek ügyéről szóló a kilakoltatási moratóriumot kimondó törvénytervezetbe, amely mégis felhatalmazza az önkormányzatokat a kilakoltatására. Ezt a törvényt, ezzel a módosítóval együtt, Fodor Gáboron kívül senki nem ellenezte a Parlamentben.

Most mégis sorra jönnek a kilakoltatási hírek, nem csak Miskolcról és Kőbányáról, és nem hihetetlen tartozásokról vagy illegális foglalásokról van szó, hanem arról, hogy a mindenhonanni magyar önkormányzatok sorra próbálnak megszabadulni a terhet jelentő szegény emberektől.

Ezek a “városatyák” a demokrácia minimumát jelentő képviselet elvét is  feladják, azokat  képviselik, akik Audi A8-assal járnak a helyi pártszékházba. Pedig képviselhetnék azokat is, akiknek szükségük van erre, akik magukat nem tudják képviselni, akik napról napra küzdenek, hogy ne haljon éhen a gyerekük, hogy legyen munkájuk, hogy ne rúgják ki őket, hogy legalább a közmunkát és az ahhoz kötött semmire se elegendő segélyt megkapják. De ez már úgy nézne ki, mint egy demokrácia, ami pedig még rosszabb, ez már munka lenne, így róluk az egyszerűség kedvéért lemond a városvezetés.

Az pedig már nem érdekli őket, mi lesz velük, hol kötnek ki, hogy kettészakítanak egy családot, hogy hét gyerek a szülei nélkül nő fel. Az se érdekli őket, hogy a bántalmazott nő, aki a férje mellett annyit szenvedett, most hogy szenved tovább. Az érdekli őket, hogy a pénzügyi eszközök, a lakásállomány, az elszámolás, hogy mi kerül a papíron szépen mutató beszámolóba. A papírra, ami mögött emberek megnyomorítása áll. Pedig egy demokráciában nem szép beszámolók írására, hanem minden egyes ember képviseletére választják a képviselőket. Ahol pedig ezek a képviselők nem látják el azt a feladatot, ott nincs demokrácia, és ellenállni nem lehetőség, hanem kötelesség.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére