Balog Zoltán interjút adott a Magyar Hírlapnak. Ebből megtudhatjuk, hogy bár azt mondta, a magyarországi cigányokat nem Magyarországról, hanem Ausztriából deportálták, ő valójában középen áll, mert a kormány, amelynek ő is tagja, kitüntette Kertész Imrét, és egyébként se hívja senki bűnösnek a magyar népet! No, megállj csak!

„MH: A cigányság esetében is olykor inkább az ideológiai vitáké a terep. Nemrégiben a roma holokauszttal kapcsolatos, a kritikusok szerint a vészkorszakot lényegében letagadó, megkérdőjelező félmondata miatt támadták. Másoknak pedig az nem tetszik, hogy Kertész Imre Szent István-rendet kapott. Melyik a kormány igazi arca?

BZ: A két ügy összefügg. Egyrészről: halljuk, antiszemiták vagyunk, érzéketlenek a szenvedések iránt, ami egyértelmű hazugság. A másik szélsőség pedig azt kifogásolja, hogy kitüntetést adunk egy zsidó származású írónak, mondván, korábban támadta a magyarságot. Az említett nyilatkozatom, persze a teljes szöveg, éppen az áldozatok iránti tisztelet kötelezettségéről, illetve a téma további kutatásának szükségességéről szólt. Egy évvel ezelőtt éppen én javasoltam a kormánynak, hogy a roma népirtásról államilag emlékezzünk meg. Amikor az ember azt látja, mindkét oldalról lövik, akkor talán nem áll rossz helyen. Középen van. Minden értéket, mely Magyarországot gazdagította, meg akarunk becsülni, miközben nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy – amellett, hogy voltak nagyon sötét korszakai a magyar történelemnek –, mindörökre bűnös nép lennénk, és hogy ezt fenn lehessen tartani, még megkérdőjelezhetetlen tényeket is, mint például a német megszállást, figyelmen kívül hagynak.”

„A két ügy összefügg”, hát nem, és a harmadik sem. Az, hogy a kormány kitüntette Kertész Imrét, még nem magyaráz semmit, és nem enged meg semmit. Attól, hogy kitüntették őt, még nem szabad relativizálni a Holokausztot, ez még nem magyarázza meg Balog miniszter korábbi mondatát, mely így hangzott: „Fontosnak tartotta kiemelni, hogy Magyarországról nem történt roma deportálás, a magyar cigányokat Ausztriából vitték el.”

Ezt a mondatot kifogásolni nem szélsőséges, hanem normális álláspont. Kimondani azt az alapvetést, hogy a magyarországi cigányokat Magyarországról vitték el, nem a magyar nép bűnösségének kimondása, mint ahogy annak beismerése sem, hogy a magyar állam és magyar állampolgárok segítettek zsidók, cigányok, melegek, másként gondolkodó magyar állampolgárok kiirtásában.

Pontosan azért nem lehet ez a kimondása annak butaságnak, miszerint ez vagy az, esetünkben a magyar nép bűnös, hiszen az áldozatok is magyarok voltak. Pontosan ezért ilyet senki se mond, csak azok a valóban szélsőségesek, köztük Balog Zoltán használják védekezésnek ezt az állítólagos érvet, akik nem akarják elismerni a valamikori magyar kormány felelősségét ebben a tragédiában.

Egyetlen közösség, egyetlen társadalom sem bélyegezhető meg kollektív bűnösséggel, a véres 20. század során elkövetett bűnök nem válnak egy egész társadalom kollektív bűnévé. Ám a trauma feldolgozásának felelőssége, a tragédiák okozta sebek begyógyításának felelőssége közös, és ennyiben a felelősség kollektív. A kormányok, a politikai, gazdasági és kulturális elitek adott részei, vagy épp hétköznapi emberek által elkövetett bűnök az egyéni felelősség körébe tartoznak, de azok a sebek, amelyeket okoztak, az egész társadalom szövetét roncsolták szét, a közös Magyarország ideáját pusztították el, és ennek helyreállítása mindannyiunk feladata, szóval mindannyiunknak kell felelősséget vállalnunk ezekért a bűnökért. Tudatosítanunk kell, hogy a bűnösök és az áldozatok egyaránt magyarok voltak, és hogy csak a széttöredezett, szolidaritáshiányos társadalmak teszik lehetővé az egyéni bűnök elkövetését, a szolidáris, önmagukkal megbékélt közösségekben ilyen szörnyűségek nem történhetnek meg, a közösség egy szegmense nem fordulhat a másik ellen.

Az, amikor ezt a folyamatot a kormány Kertész Imre kitüntetésével akarja megúszni, konkrétan támadás a közös Magyarország ügye ellen, azon közös Magyarország ellen, amelyben a mindenkori magyar állam, és magyar közösség elismeri felelősségét az elmúlt 100 év tragédiáiban. Trianonban, a Holokausztban, a második világháborúban, a kitelepítésekben, a szovjet megszállásban, a Rákosi és Kádár korszak bűneiben, és igen a rendszerváltás utáni Magyarország hibáiban is.

Ezen hibákban és tragédiákban történt felelősségek felvállalása nélkül ugyanis nincs valódi felelősség, és nincs valódi előrelépési lehetőség. E nélkül nincsenek a tetteikért felelős állampolgárok és a tetteikért felelősségre vonható politikusok. Ennek eltagadása a 21. századi Magyarország megtagadása.

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére