A valasz.hu-n megjelent írásában Stumpf András ezt írja: „A látszat mindenképpen az, hogy a kormány el akarja tiporni, meg akarja félemlíteni a neki nem tetszőket. A látszat pedig néha akkorát csal, hogy nem átall megegyezni a valósággal.” Majd agyatlanságnak nevezi a rendőri akciót, elvtársaknak szólítja az intézkedés elrendeléséért felelősöket, utalva arra, hogy a kommunizmus annyira nem halt ki a mai államhatalmi gyakorlatból sem, hisz a civilek elleni támadás éppen kommunista tempó. Tiszteletre méltó ez, és valóban, legalább ilyen egyenes hangon kellett volna véleményvezéreknek baloldali médiumokban is beszélni többször olyan bűnökről, mint az őszödi beszéd vagy a 2006-os zavargások következmények nélkülisége. Azonban a cikkben megjelenő további megállapítások mégis árnyalják ezt a pozitív képet.

(Fotó: Index.hu)

Egyrészt azt írja Stumpf, hogy „ha maradt még terület, amelyen a Fidesz regnálását egyértelműen és mindenképpen jóval magasabbra kellett osztályozni, mint Gyurcsányékat anno, az a megmozdulások biztosítása, a tüntetések lehetővé tétele. Ott, akkor, régen a kardlapok suhogtak, a paprikagáz marta a szemet, ebben az érában meg Fidesz-székházat is lehetett foglalni, hidat is, bármit. A rendőrség néha bepróbálkozott, hogy a Pride akadályozza a forgalmat, de végül azt is megtartották és remekül biztosították is.” Abban igaza van, hogy a 2006-os botrányhoz hasonló nem történt meg 2010 óta. Abban már téved, hogy a gyülekezések engedélyezése és biztosítása rendben menne.

A Pride-ot többször megpróbálták betiltani, 2013-ban egészen abszurd mulasztások is voltak, az idei Pride szervezői pedig a következő általános megállapítást tették a rendőri közreműködéssel kapcsolatban: „Mindezek fényében úgy ítéljük meg, hogy összességében a nagyszámú rendőri állomány munkáját utolsó pillanatban megszülető döntések, nehézkes kommunikáció, lassú reakcióidő és határozatlanság jellemezte. A felvonulás résztvevői sok esetben teljesen védtelenek maradtak a randalírozók fenyegetésével és esetenként az ellenük irányuló fizikai erőszakkal szemben.” Persze kardlapozás nem volt, de remek biztosításnak nevezni ezt: súlyos tévedés.

S e körben emlékeznénk meg a Sándor-palota jogellenes műveleti területté nyilvánításáról, a kínai kormányképviselők látogatása elleni tibetiek tüntetésének megakadályozásáról és a tüntetők előállításáról, az AVM-es aktivisták ombudsman által is megállapított jogellenes előállításáról, a Schmitt Pál le-nem-mondását követő spontán tüntetők előállításáról, Orbán Viktor házához vezető utak jogellenes műveleti területté nyilvánításáról, közterületek állami szervek általi alkotmányellenes lefoglalásáról az ellenzéki tüntetések megakadályozása céljából, az LMP-s képviselők ellen a láncoló akció után indult büntetőeljárásokról, stb. Nem tűnik ez gyülekezési jogi paradicsomnak kardlapok nélkül sem.

Vicces a jogi okfejtése is Stumpfnak az Ökotárs kölcsöneivel kapcsolatban, ezt írja: „Még mielőtt szentté avatnám itt az Ökotársat: a jogosulatlan pénzügyi tevékenység szerintem simán megáll majd az alapítvánnyal szemben. Olyan tényleg nincs, hogy valaki kölcsönt ad, kamatot szed, miközben nem pénzintézet. Márpedig ilyen bizony volt, elismerte a vezető is.” Egészen döbbenetes felületesség ez. Egyrészt, ha kamatra nem lehetne kölcsönadni, akkor bizony bankba sem tehetne be pénzt Stumpf úr a saját sztenderdjei szerint, mert a bankbetét nem más, mint a banknak kamat fejében adott kölcsön. És akkor barátnak sem adhatna kamatra kölcsön soha.

Az meg kifejezetten messze vezetne, ha megnézné a vonatkozó törvényt is, végülis jogi álláspontot fogalmaz meg. Akkor kiderülne, hogy üzletszerűen tilos kölcsön adni, aminek a törvényi definíciója ez: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ezen törvényi tilalommal párhuzamosan egy alapítvány kuratóriumának törvényi kötelezettsége az is, hogy megőrizze az alapítvány vagyon értékét – akkor követne el hűtlen kezelést, ha nem ezt tenné. Ergo ingyen nem adhat kölcsön cél szerinti tevékenység keretében sem (ilyen az Ökotárs tevékenysége, amely olyan civil szervezeteknek adott kölcsön, amelyeknek a gonosz bankok nem adtak). Ezért kérés alapján úgy adott kölcsön, hogy annyi kamatot kért a bankok által hitelképtelennek minősített szervezeteknek, amennyit a legbiztosabb adóstól is kaphatott volna: nevezetesen a kölcsön kamatát az államkötvények hozamához igazították (az állam meg a legbiztosabb adós). Hogy értsük: annak semmilyen törvényi akadálya nem volt, hogy ugyanazt a pénzt ugyanakkora kamatért az államnál helyezze el az alapítvány, mint amennyi kamatot kapott a civil szervezetektől. Hol itt a bűnös nyereségszerzési cél? És ki szerezte a nyereséget? Az Ökotárs? Az elkövető nem lehet, csak természetes személy. Melyik természetes személynek származott ebből nyeresége? És hol van a gazdasági tevékenység, amelynek keretében a törvény szerint mindezt tenni kell ahhoz, hogy bűncselekményről beszéljünk? Az a gazdasági tevékenység, hogy a megszorult civil szervezeteknek egyedi kérés alapján, egyedi elbírálást követően, könyvvizsgálók által helyesnek tartott módon, nyilvánosságra hozott jelentésekben követhetően ad valaki kölcsön pénzt? És mitől lesz ez rendszeres? Attól, hogy többször is adott kölcsön az Ökotárs? Tényleg „simán megáll majd a vád az alapítvánnyal szemben?” Ha igen, veszélyben a bankbetéteket elhelyező, vagy barátaiknak kérésre, államkötvényhez kötött kamattal kölcsönadók tiszta erkölcsi bizonyítványa is.

Végül volt pár nem lényegtelen dolog, ami kimaradt a cikkből. Helye lett volna benne annak, hogy a mostani eljárásban érdekes módon nem azoknak a szervezeteknek az iratait vitték el, amelyeknek állítólag bűncselekmény útján pénzt kölcsönzött az Ökotárs, hanem azokét, akiket éppen a Heti Válaszban is megneveztek tavaly, mint a Soros és Norvég Alap pénzeiből működő kormánykritikus civil szervezeteket. Azt is érdemes lett volna megemlíteni, hogy éppen azokat az iratok szerzik meg így, amelyeket a jogalap hiányában indult KEHI eljárásban megtagadtak kiadni a szervezetek, és ezt a pénzt adó norvég állam nem kifogásolta, többször jelezve: a nemzetközi megállapodás értelmében a KEHI-nek nincs joga vizsgálni a pénzfelhasználást, mert az nem magyar pénz (ahogy azt Stumpf is korrektül kiemeli a cikkében). Ahogy az sem lényegtelen, hogy az eljárások alapjául szolgáló vádak hetente változnak: sikkasztás, hűtlen kezelés, jogosulatlan pénzügyi tevékenység.

Nem fura, nem gyanús mindez? Tényleg csak a fellépés módja a probléma? A jogalapja és az annak kapcsán beszerzett lefoglalt iratok tárgya, tartalma és terjedelme nem kelt semmilyen gyanút?

S így összességében, tényleg tisztességesebb ez a kormány, mint a korábbiak?

Navra László

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére