Kedves civil barátaim, sorstársak! Tudom, hogy sokan megijedtetek, néhányan talán féltek is. Ez teljesen természetes. Hiszen lehetett ebben az országban az LMP-s önláncolókat személyi szabadság megsértésével megvádolni, és lehet hűtlen kezelés miatt olyan pénzt keresni a civil szervezeteken, amelyeket tulajdonos adományozó nem is hiányol. Szóval a végén akár börtönbe is lehet jutni. De ha addig nem is jut a dolog, mutathatnak minket a tévében rendőrautóba ültetve, esetleg bilincsben, és hallgathatjuk majd a közmédiában meg a TV2-n – és velünk együtt a gyerekeink -, hogy öt-nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménnyel vádoltak meg minket.

Az egész vegzálás során persze szinte minden energiánk az idióta ellenőrzésekkel megy el, a munkánkat nem tudjuk végezni, a projektekre kötött szerződéses határidő meg ketyeg, miközben egy-két kolléga ideggörccsel küszködik, tehát ha nincs ellenőrzés, rendesen dolgozni akkor is nehéz.

Szóval küzdelmes időket élünk, és nem lesz ennek vége egyhamar. Azt már régóta tudjuk, hogy a Fidesznek ellenség kell, és a rezsidémon kommunikációs elgyengülése után kell majd valami. Brüsszel meg a bankok maradnak, de hát egy idő után minden uncsi, és egy jó hadvezér újabb és újabb hódításokba kezd. Júliusban pedig a miniszterelnök kerek perec kijelölte a tusványosi beszédében az ellenséget: az illiberális demokrácia megvalósítását mi, civilek akadályozzuk, velünk még meg kell küzdeni. Ennek nincs civilizált módja, így marad az egyre durvább hadjárat, ami egyszerre félemlít meg, foglal le rengeteg energiát és hiteltelenít a torzított nyilvánosságban azok előtt, akiknek fogalma nincs, mi fán terem az, hogy civil, és legfőképpen a rendőr jut róla az eszébe, merthogy ő tud civilben járni.

Fogalmam nincs, mi lesz ennek a vége. De ez a történet végső soron nem rólunk szól. Hanem egy országról, amely rohan lefele a lejtőn, és rövidtávon nincs, aki megállítsa. Így nem a mi lejáratásunk, nem az agyonnehezített munka, nem a fortélyos félelem és nem is a börtön távoli, de nem végtelenbe nyúló réme az igazi veszély.

De ha nem próbáljuk meg minden erőnkkel emelt fővel, méltósággal, tisztességgel végigcsinálni azt, amit ilyen helyzetben kell, akkor úgy terítenek ki, hogy nem voltunk méltók a küzdelemre.

Úgyhogy nem beszarni, kedves barátaim. A történet még csak most kezdődik, erősnek kell lenni, akármilyen nehéz is. Az elvekért való küzdelem néha aránytalan és nem várt áldozatokkal, kockázattal jár. Legyünk méltók az elveink képviseletére, amennyire tudunk.

Szombaton délután háromtól gyertek ti is a Városháza utcába, és mutassuk meg együtt, hogy nem rettenünk vissza elveink képviseletétől, és állampolgárokként megköveteljük magunknak a város és az ország ügyeibe való beleszólás jogát. Parancsoljunk megálljt a független civileket vegzáló kormányzati önkénynek! A tüntetésről további információkat itt találtok!

Navra László

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére