Magyarország lakossága 2014. január 1-jén 9 877 365 fő. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint hazánk népességéből 3,285 millió embernek jut kevesebb, mint 65 ezer forint havonta, azaz veszélyezteti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Persze még ennél is szélesebb rétegek egyensúlyoznak a lecsúszás peremén (hiszen havi 70 000 vagy 80 000 sem jelent okot a nyugodt hátradőlésre), de legyünk statisztikailag szigorúak! Tehát ha az Eurostat puszta számadatait nézzük, riasztó felismerésre jutunk: Magyarország lakosságának több mint 30 százaléka él szegénységben. Még egyszerűbben: valóban minden harmadik ember szegény ma Magyarországon.
(Fotó: Nol.hu)
Köztük jelentős a gyerekek és a fiatalkorúak aránya, akik soha nem is ismertek más életkörülményeket, mint az őket körülvevő szegénységet. Egy ilyen mértékű szegénység esetén önhibát emlegetni vagy a jó anyagi helyzetűeknek abba a hiú ábrándba menekülni, hogy ez a nyomor nem fogja befolyásolni személyesen az ő és családjaik életét is, értelmetlen. Egyharmad magyarországnyi nélkülöző emberről beszélünk. Cselekedni kell. Minimumjövedelemre van szükség.
Európa-szerte számos minimumjövedelmi rendszer ismert. Ezek olyan jövedelemtámogatási rendszerek, amelyek védőhálót biztosítanak azoknak, akik nem tudnak dolgozni, nem férnek hozzá megfelelő munkához, valamint azoknak, akik nem részesülnek társadalombiztosításban. A megfelelő minimumjövedelem pedig „az a jövedelem szint, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy méltósággal éljünk és a társadalom részesei legyünk.”[1] Vagyis a minimumjövedelem egyértelműen nem azonos a hazai szociális rendszerben ismert rendszeres szociális segéllyel (RSZS)[2], amely még az alapvető szükségletek kielégítését (étkezés, ruházkodás, fűtés, szükség esetén gyógyszerek stb.) sem teszi lehetővé, ráadásul semmilyen kezdő lökést nem ad a nyomorból való kiemelkedéshez, hát még az állampolgári részvételhez, ami szintén hozzátartozna az emberi méltósághoz!
Ezzel szemben a minimumjövedelem egy olyan rászoruló szegény embereknek járó szociális juttatás, amely biztosítja, hogy a társadalom egyetlen tagja se éljen a MÉLTÓ[3] megélhetést jelentő jövedelmi szint alatt.
A minimumjövedelem a hatalmas méretet öltő magyarországi szegénységre hatékony válasz lehet többek között azért, mert:
- Nem csökkenti a gazdaság versenyképességét: a minimumjövedelem, amelyhez szociális transzferként jut az egyén, nem válik megtakarítássá, hanem azonnal visszaáramlik a gazdaságba, hiszen napi szükségletek kielégítésére megy.
- Egy jól megtervezett, megfelelő és széles körben elérhető minimumjövedelem a munkaerőpiaci részvétel szempontjából nem ellenösztönző: éppen ellenkezőleg, segíti az egyén munkaképes állapotba jutását, ezáltal munkavállalóvá válását – természetesen ehhez a másik oldalra, azaz valóban létező és megfelelő munkakörülményeket, valamint munkavállalói jogokat biztosító munkahelyekre és kevésbé nyomott bérekre is szükség van. (Azaz egyértelműen nem a közmunka jelenlegi modelljére gondolunk, amely a szegénységből nem jelent kiutat, pusztán a kiszolgáltatott, ún. dolgozó szegények tömegét növeli![4])
- Nem vezet a gazdaság romba dőléséhez: azokban az EU-tagállamokban, amelyekben alkalmazzák, magasabb szintű a szociális biztonság, prosperálóbb a gazdaság.
- Egyenlőbb társadalmat eredményez, ezáltal gazdasági stabilizátorként is működik, és csökkenti a társadalmi feszültségeket. (E feszültségek akár bűnelkövetésben, devianciában is megnyilvánulhatnak.)
- Lehetővé teszi a szegénység következő generációkra átörökítésének megtörését – ezáltal anyagi terhet vesz le a társadalom válláról, hiszen kevesebbet kell majd költeni a felhalmozódó problémákat kezelni igyekvő szociális és egészségügyi, foglalkoztatási rendszerre stb.
- Jelentős tudás áll a rendelkezésünkre, amely megkönnyíti a megfelelő szintű minimumjövedelem bevezetését[5].
- A megfelelő szintű minimumjövedelem elősegíti az emberi jogok érvényesülését, amelyeknek a szegénység okozta hiányhelyzetek gátat szabnak.
Hét érvet említettünk, s bár többet is lehetne, reményeink szerint a fentiekből látható, hogy szükség van a megfelelő szintű minimumjövedelemre, ami a drámai mértékű magyarországi szegénységnek hatékony kezelője lehet – természetesen nem elfeledkezve arról, hogy egy élhetőbb és befogadóbb társadalomhoz nem elegendő pusztán a minimumjövedelem bevezetése.
Egyre inkább láthatóvá válik, hogy már nem az a kérdés, hogy kell-e Magyarországnak a megfelelő szintű minimumjövedelem, hanem az, hogy hogyan tudjuk minél előbb bevezetni.
László Johanna
A Magyar Szegénységellenes Hálózat munkatársa,
-----------------------------
[1] A megfelelő szintű minimumjövedelemre vonatkozó idézetek, meghatározások és érvek aEuropean MinimumIncome Network (EMIN) c. projekt szakanyagaiból származnak.
[2]Amelynek maximum összege: 45.568 HUF, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban(FHT) részesülő családtag esetén 22.768 HUF. Az FHT havi összege pedig 22.800 HUF.
[3] Kiszámításáról, az érintetti kör nagyságáról és a meghatározást elősegítő tudásról ld. a 6. pontot.
[4] Ld. a Magyar Szegénységellenes Hálózat A közfoglalkoztatási csapda c. 2014-ben megjelent kutatását.
[5]A hazaiak közül említhetjük az Esély 2013/6. számában megjelent koncepciót, illetve a The European ReferenceBudgets Network c. projektet, amelynek célja az egyes EU-tagállamok közti összehasonlításra is alkalmas fogyasztói kosarak meghatározása annak érdekében, hogy az emberi méltóságban megélt élethez milyen szükségletek kielégítése igényeltetik. A Magyar Szegénységellenes Hálózat European Minimum Income Network (EMIN) c. projektje is a megfelelő szintű minimumjövedelem bevezetésére koncentrál. (Bővebben: http://emin-eu.net)
Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.