Minden tévképzet ellenére a Magyar Nemzet által jogsértően közzétett levelezésre épített műbalhé nem a TASZ elleni küzdelem része. A civil szervezeteket más fegyverből és más tölténnyel tüzelik. A kormány most valójában Székely Lászlóval, a Fidesz által megválasztott ombudsmannal szemben nyitott meg egy frontot. És csak Székely Lászlón és hivatalának munkatársain múlik, meddig fognak ellenállni a bizonyára egyre erősödő nyomásnak. Ugyanis alkotmányosan eltávolítani az ombudsmant nem lehet.

Szociális temetés, hajléktalan rendelet, három csapás a büntetőjogban és tűcsereprogram-felszámolás – csak néhány azok közül a politikailag is érzékeny és a Fidesz számára identitáskérdésként is leírható területek közül, amelyeket az ombudsman kevesebb, mint egy éves működése során már kifogásolt. Tehát a centrális erőtér közjogi rendszerében működő egyik szereplő nem lett a centrális erőtér szolgája. Őt a rendszer logikája szerint el kell takarítani az útból. A módszer nettó kommunista: a kormány a neki nem szimpatikus ombudsmant a külföldi spekuláns pénztőke által finanszírozott, és ezért nemzetellenes érdekeket szolgáló álcivil szervezet befolyása alá került hivatalként írja le egy Magyar Nemzet cikk alapján. Pár évtizeddel ezelőtt a kulák, a kapitalista, a tőkés, munkásosztály ellenes kém és hasonló fordulatok segítették volna a diszkreditáló kommunikációs hadjáratot, az újság pedig a dolgozó nép valamelyik lapja lett volna.

A renitens ombudsman és hivatalának munkatársai most olyan politikai térbe kerültek, ahova a „politikai akarat határok nélkül” nevű projekt keretében Lázár János emelte őket. A levelezéseiket valaki megfigyeli, a kormány második embere lemondásra szólítja fel Székely Lászlót, akit parlamenti vizsgálóbizottság elé citálnak, amire nem volt eddig precedens. Már az is kérdés, hogy egyáltalán vizsgálhatja-e az Országgyűlés az ombudsman eljárását, hiszen parlamenti vizsgálat csak az országgyűlés ellenőrzési feladatkörében felmerült kérdés tisztázására irányulhat. Márpedig az ombudsman eljárása nem esik az parlamenti ellenőrzés körébe. Ha ez így van, akkor nem szabad elmennie Székely Lászlónak, ha vizsgálatra hívnák be. De ha így tesz, akkor azt mondják, nyilván van mit titkolnia, azért nem ment el. Pedig valójában csak az alkotmányos státuszából fakadó autonómiáját gyakorolná.

És persze el kell majd döntenie az ombudsmannak azt is, hogy a jogvédő szervezetekkel ezek után mit kezd. Normális államban semmit nem kellene változtatnia az évtizedek alatt kialakult gyakorlaton, hiszen a jogvédő szervezetek és az ombudsman együttműködése természetes. Az ombudsman döntéseit mindig a jogszabályok és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján hozza meg, nyilvánosan indokolt jelentésekben/állásfoglalásokban. Hogy pártatlan-e egy álláspont, az az indokolásokból kiderül. (Furcsa módon az alkotmánybírák függetlenségét nem kérdőjelezte meg Lázár, pedig van köztük volt fideszes képviselő és miniszter is, és a testület olyan döntéseket hoz, hogy az valami csoda.)

Mindennek ellenére az ombudsman státusza nincs veszélyben. A jogállásáról szóló törvény szerint az alapvető jogok biztosa akkor fosztható meg tisztségétől, ha kilencven napon túl felróhatóan nem tesz eleget megbízatásából eredő kötelezettségének. Tehát az alapvető jogok biztosát elmozdítani nem tudja senki, ha feladatát ellátja. Így csak rajta és hivatalán múlik, mennyire akarnak és bírnak ellenállni majd a politikai nyomásnak. A centrális erőtéren kívül senkinek sem könnyű.

Navra László

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére