Az ember és a grafikon kapcsolatában nem az az érdekes, hogy mit mond az emberről a grafikon, hanem, hogy mit olvas ki belőle. Az elmúlt napokban a baloldali politikai térfélen lévő pártok táborában elindult a mozgalom: a győzelem esélyében Falus jelölt úr lépjen vissza Bokros jelölt úr javára, sőt nem is, hanem Bokros jelölt úr lépjen vissza Falus jelölt úr javára. Mindezt a Nézőpont Intézet felmérésre alapozva. Vajon sikerült ezt a felmérést meg is nézni?

(Fotó: 444.hu)

Az összes megkérdezett között Bokros Lajos 12, Falus Ferenc 8 százalékon áll, míg Tarlós István 32 százalékon. Az arány tehát, ha visszalépnek egymás javára akkor is 32-20. A magukat biztos szavazóknak ígérők között pedig Tarlós István 50 százalékon áll, Bokros 14, Falus 11, míg 9 százalék kettőjük között vacillál. Itt az összefogás a csodálatos 16%-os lemaradáshoz elég.

Tényleg ezen vitatkozunk? Tényleg elő kell adni azt a játékot, mint az országgyűlési választások előtt, hogy az esélytelenség fényében, ahelyett, hogy a pártok arról beszélnének, ki mit akar csinálni, arról van szó, milyen hatalomtechnikai csavarral lehet kevésbé kikapni Tarlós Istvántól?

A kérdés főleg azért éles, mert a kutatásból azt is látjuk Tarlós, jóval népszerűbb, mint a Fidesz, hiszen ha összeadjuk a kutatásban szereplő három, az összefogásban érdekelt párt eredményét, és ehhez a kormányváltó bizonytalanokat, akkor a Fidesz 32, míg a három párt szavazói 30 százalékon állnak Budapesten.

Ez a szám pedig azt mutatja, Tarlóst nem lehet megverni, de kerületi pozíciókat tudnak szerezni ellenzéki pártok is Budapesten. Viszont ha megint a hatalompolitikai csatározások kerülnek előtérbe egy a pártoknál népszerűtlenebb és esélytelen ellenzéki jelöltek közötti viadalban, akkor nyilván ezek a pozícióik is bukhatók.

Például, jó magam éppen ott tartok, biztos nem fogok főpolgármesterre szavazni ennyi idióta között, és ha még egy kicsit tolják ezt a szappanoperát, akkor el se fogok menni szavazni. És azt gondolom, jó páran vagyunk így.
Egyértelmű egészből, hogy a magát baloldalinak és liberálisnak nevező értelmiség és politikai elit jó része még mindig nem tud mást mondani az országot sújtó politikai problémákra, mint az Összefogás, és az Orbán takarodj. Hiába látjuk, hogy erre a társadalomnak egy kis része rezonál csak, és annak nagy része se lelkesedésből, hanem politikai alternatíva hiányában.

Az önkormányzati választási kampány fájóan mutatja meg, az áprilisi választási kudarc utáni tanúságlevonás hiányát, a 2010 előtti politikai elit változásra képtelenségét, és azt a tehetetlenségi erőt, amivel a hibás politikai gondolatokat és politikai termékeket még mindig a piacon tudják tartani.
A választási kampányban kamerarendszeres bűnüldözéssel, Pásztor Alberttel, szórakozóhelyek bezárásának ígéretével, szegényellenességgel, korrupciós ügyekbe keveredő vagy egyenesen korrupt politikussokkal nyomuló, magukat baloldalinak és liberálisnak mondó pártok, semmit olyat se mutatnak, amiből pozitív jövőképet tudnánk maguknak varázsolni, ha az önkormányzati választás utánra gondolnánk.

A nyári történések, az új budapesti választási rendszer, a Simicska-Orbán háború, az Origo főszerkesztőjének kirúgása, a paksi hitelszerződés elfogadása, a civilek elleni támadáshadjárat mind olyan lehetőségek, amelyek kapcsán meg kellett volna legalább kis időre mutatniuk a pártoknak, hogy alternatívát ígérnek Magyarországnak. De ez nem sikerült, ami csupán részben tudható be a Fidesz hatalomfölényének, médiafölényének, hiszen a médiába kerülés sikerült. Az önkormányzati helyeken való marakodással, Falus Ferenc zsenijével vagy most az újabb visszalépési körrel. De baloldali vagy liberális programmal, vízióval, gondolattal nem, mert ilyen nincsen. Egy-egy polgármesterjelölt kampányában vannak jó pillanatok, de egyik párt se tudott közelebb kerülni ahhoz, hogy elhiggyük neki, ő képes lenne az ország irányítására.

Lehet, pár önkormányzati hely összejön, lesznek baloldali vagy liberális vagy magukat annak mondó polgármesterek október 12. után, de biztosan nem lesz hiteles, elképzelésekkel és valós táborral rendelkező baloldali  vagy liberális párt a választások után. Miközben a Jobbik minden bizonnyal második erővé emelkedik, és ezt még egy teljesen értelmetlen Összefogás se tudja kis időre se elkendőzni. A kérdés lesz-e ébredés, vagy készüljünk a 2018-as Jobbik-Fidesz csatára?

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére