Úgy tűnik, annak van a legnagyobb esélye Európába jutni és itt maradni, aki a szószoros értelmében kész meghalni érte. Legalábbis ez volt az üzenet egy évvel ezelőtt, amikor egy “bevándorlókat” szállító hajó felborult a líbiai Miszrátából a kicsiny olasz sziget, Lampedusa felé tartva. A legkorábbi hírek tucatnyi áldozatról szóltak, később azonban megerősítették, hogy 359-en fulladtak a tengerbe.
(Fotó: 2duerighe.com)
Magáért beszélt az is, hogy amíg az elhunytaknak tisztességes és emberséges állami temetést adtak, a túlélőket Olaszországban illegális határátlépés miatt menekültügyi őrizetbe zárták – ebben a gyakorlatban sajnos Magyarország is jeleskedik.
Hamarosan azt is bejelentették, hogy a halottaknak poszthumusz állampolgárságot adnak. Röviden: azok, akik meghaltak, miközben Európába próbáltak eljutni, utólagosan állampolgárságot kaptak, míg azok, akik élve el is jutottak Olaszországig, be lettek börtönözve, kevés esélyt kapva a rendes menedékkérési eljárásra. Mint mindig, a média most is zavarban volt, hogyan is utaljon ezekre az emberekre. Illegális bevándorlók? Migránsok? Menekültek? Szíriai menekültek? Mintha a veszteség kevésbé lenne borzalmasabb, ha “csak” migránsokról beszélünk.
A lampedusai tragédia a magyar hírekbe is bekerült. Európai összehasonlításban egyébként Magyarország, és más közép- és kelet-európai országok viszonylag kevésbé esnek bele a legfőbb migrációs “útvonalakba”, amint azt egy közelmúltbeli BBC-térkép is szemlélteti. Annak ellenére, hogy 2012-ben Magyarországon kiugróan magas számú menedékkérelmet nyújtottak be (amely szám egyébként 2013-ban lecsökkent, miután az önkényesen alkalmazott bebörtönzés gyakorlattá vált), Magyarország szimplán fel sem került a térképre. Ahogyan más, egykori szocialista országok sem váltak kifejezetten olyan országokká, ahol a bevándorlók és menekültek nagy számban telepednének le. Mi is, akik tengerpart nélküli országban élünk, fel tudjuk fogni a tömegsírrá vált Földközi-tenger tragédiáját, de nem feltétlenül tudjuk, hogy mit tudnánk ezzel kezdeni. Vagy hogy miért is kellene ezzel törődnünk.
A válasz meglehetősen egyszerű: törődnünk kell vele, mert megtehetjük. Erkölcsi és törvényi kötelességünk nekünk, magyaroknak is, hogy kiálljunk a migránsok és menedékkérők emberséges bánásmódban való részesítése mellett. Ne csak arra gondoljunk, hogy az 1956-os forradalom leverése után hányan menekültek el a kommunista rezsim megtorlásai elől, és kaptak segítséget más országokban, hanem gondoljunk azokra a magyar “gazdasági menekültekre” is, akik napjainkban is tömegesen vándorolnak ki például Angliába és Németországba. Mindezeken túl, Magyarország törvényileg is elkötelezte magát amellett, amit az EU-s menekültügyi törvények és a nemzetközi Genfi Egyezmény is kiemel, miszerint menedéket kérni nem bűncselekmény, hanem alapvető emberi jog.
Emberek ezrei fulladnak a tengerbe, miközben próbálják elérni, hogy ezt a jogukat gyakorolják. Az idén, 2014-ben már több, mint 3000-enveszítették életüket. Ezért a MigSzol örömmel támogatja az európai Határok Nélkül (No Border) mozgalom telefonos riadóláncát. A telefonos riasztás meglehetősen egyszerű módon próbálja a jövőben elkerülni a tragédiákat. Ahogy a sajtóközleményükben írják:
Ily módon a célunk egy alternatív riasztóhálózat létrehozása, egy non-stop működő telefonos riadólánccal/forródróttal. Emberi jogi aktivisták fogják működtetni a Földközi-tenger mindkét felén, többnyelvű team-et alkotva. A tengeren bajba jutottaknak elsősorban azt tanácsoljuk, hogy próbálják riasztani a hivatalosan is reagálásra kötelezett mentőcsapatokat. Ugyanakkor mi is fel fogjuk hívni a partiőrséget, és nyomon követjük, hogyan reagálnak annak tudatában, hogy mi is “figyeljük” őket. Amennyiben elmulasztják a segítségnyújtást, minden elképzelhető módon – a politikát és a nyilvánosságot is bevonva – nyomást próbálunk majd gyakorolni, hogy megfelelően reagáljanak. Riadóztatni fogjuk a közelben lévő kereskedelmi hajók kapitányait, illetve a nemzetközi sajtót, és a támogatását fogjuk kérni a különböző vallási felekezetek vezetőinek és más neves, közismert személyeknek.
Miközben az aktivisták Európa-szerte megemlékeznek a lampedusai tragédiáról, és telefonos riadóláncot próbálnak felállítani, egy nemrégiben kiszivárgott dokumentum szerint az Európai Unió egy tizenöt napos, intenzív embervadászatra készül, a “Mos Maiorum” nevű művelet Európa-szerte az illegális bevándorlók elfogására irányul.
Annak ellenére, hogy a törvényalkotók vonakodnak garantálni a menedékkéréshez való jogot minden egyes ember számára, beszélhetünk pozitívumokról is. A menekültek és menedékkérők helyzete témává vált a magyar médiában. A MigSzol egyre több megkeresést kap, hogy információval szolgáljon, és a munkánkat segítő önkéntesek száma is gyarapszik.
Hogy te mit tehetsz? Először is, legyél jól tájékozott és informálj másokat is! A MigSzol honlapja (amely hamarosan magyarul is elérhető lesz) egy jó kiindulási pont lehet, csakúgy, mint a Menedék Egyesület és a Helsinki Bizottság weboldala. Másodsorban pedig mindenkit megkérünk, hogy gondoljon Magyarországra úgy is, mint az Európai Unió tagjára – akármennyire is szeretnék egyesek, nem élünk légüres térben. Gyere el a fentebb említett szervezetek nyilvános rendezvényeire, jelentkezz önkéntesnek vagy pénzügyi adománnyal is segítheted a munkát. És végül, amikor egy “migráns” haláláról olvasol a Földközi-tengeren, emlékezz, hogy ő egyben valakinek a testvére, nagynénije, nagybácsija, anyja vagy apja, és csatlakozz hozzánk abban, hogy támogassuk a No Borders mozgalom telefonos riadóláncát.
További információ a telefonos riadóláncról a mozgalom hivatalos honlapján található.
MigSzol Csoport
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.