Tegnapelőtt este, amikor jöttek ki a választási eredmények, volt egy település, ahol minden ellenszenvem és kritikám ellenére baloldaliként arra kényszerültem, hogy egy fideszes polgármesterjelöltnek drukkoljak. Ez a település Devecser, ahol Toldi Tamásnak, a FIDESZ-KDNP korábbi polgármesterének (2010-2014) kellett drukkoljak.

Hogy történhetett ez? Devecserben nem indult sem függetlenként, sem az úgynevezett „demokratikus” pártok jelöltjeként senki a polgármesteri székért. Devecserben két ember, két irány között dönthettek a helyiek. Vagy azt mondhatták, hogy maradjon az, ami eddig volt, ami korántsem volt jó. Vagy azt mondhatták, hogy változást akarnak, de ebben az esetben nem volt más lehetőségük, mint az, hogy leadják voksukat Ferenczi Gáborra, a Jobbik polgármester jelöltjére.

Toldi Tamás és az előző testület nem működött jól. 2010-ben pont az önkormányzati választások másnapján történt a vörösiszap-katasztrófa, ami Kolontár mellett Devecser városát érintette a leginkább. Az újonnan felállt testületnek semmire sem volt ideje, rögtön azzal kellett kezdeniük munkájukat, hogy kezeljék azt a káoszt, pánikot, azokat a szörnyűségeket, amiket ez a katasztrófa okozott. Ezt a pár napot nem kritizálnám, mert szerintem nincs olyan ember ebben az országban, aki ezt jól tudta volna kezelni, vagy fel lett volna készülve egy ilyen helyzetre. Azonban szépen lassan a helyzet konszolidálódott, megadatott a lehetőség arra, hogy egy normális működést alakítson ki a testület, és döntéseket hozzon arról, hogy hogyan kezeljék hosszútávon a katasztrófa okozta lelki sérelmeket, anyagi károkat.

A városvezetés rengeteget hibázott, rengeteg embert, akinek nem az ingatlanjában okozott kárt az iszap, nem kárpótoltak, a hosszútávú pszichológiai és egészségügyi ellátást, támogatást pedig nem, vagy csak minimálisan adták meg a károsultak számára.

A „demokratikus” ellenzéki pártok sem törődtek sokat Devecserrel, az LMP, később a PM, illetve az MSZP lefutotta a kötelező köröket. Az LMP-nek és a PM-nek nem nagyon volt más lehetősége, mint hogy országos szinten, parlamenti szinten, esetlegesen az Európa Parlamentben elmondja azt, amit látott, illetve helyi beágyazottság hiányában kérdésekkel, felszólalásokkal bombázza ezeket az intézményeket. Az MSZP szintén ezekhez az eszközökhöz nyúlt, viszont az MSZP rendelkezett valamennyi helyi beágyazottsággal is, illetve Ajka az egyik utolsó fellegváruk ebben a térségben, ami nagyon nagy hatással van Devecser életére (pl. munkavállalói szempontból). Mégsem tett meg mindent annak érdekében, hogy ezt a beágyazottságot, helyzeti előnyt kihasználja. De nem akarom az MSZP-vel elvitetni az összes felelősséget, hiszen a DK például semmit sem tett, és szerintem az egész ellenzék kollektív felelőssége az, hogy Devecserben így alakult a helyzet.

A Jobbik sem nyújtott valós segítséget a Devecserben lakók számára, ellenben demagógiával és megosztással próbált teret nyerni. Közvetlenül az iszapkatasztrófa után a helyiek hatalmas összefogást és szolidaritást mutattak egymás felé, azonban ahogy teltek a hónapok, egyre inkább elkezdtek magukba fordulni, ellenségesen viselkedni egymással. A törésvonal az elsődleges és másodlagos károsultak között alakult ki elsősorban, azaz azok között, akiknek az iszap közvetlenül érintette a házát, illetve akiknek nem (ellenben vállalkozásuk, autójuk stb. ment tönkre). Erre a megosztott helyzetre az önkormányzat is rátett, nem foglalkozott túlzottan a másodlagos károsultakkal. Ezt a helyzetet próbálta meg kihasználni a Jobbik, az emberek magukba fordulására épített, és arra, hogy további ellenségképeket gyártson olyan emberek számára, akik addig békésen éltek egymás mellett hosszú éveken át.

2012. augusztus 5-én a most megválasztott Ferenczi Gábor, akkor még jobbikos parlamenti képviselőként egy demonstrációval egybekötött felvonulást szervezett Devecserbe, ahol a különböző Magyar Gárda utódszervezetek mellett a Betyársereget is kivitte Devecser utcáira. Tovább keltette a feszültséget, és sikerült elindítania egy újabb törésvonalat az elsődleges-másodlagos károsultak mellett cigányok és nem cigányok között. Amit Ferenczi Gábor Devecserben azon a napon tett, szörnyű és borzasztó. Erőszakot és félelmet vitt a település életébe. Betondarabokat és ásványvizes palackokat dobáltak be azoknak a házaknak a kertjébe, ahol cigányok laktak. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője pedig egy olyan beszédet mondott el, amiben többek között ilyen mondatok szerepeltek: „A genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből”.

Pár napja volt bírósági tárgyalás ebben az ügyben, ahol meghallgatták sértettként, illetve tanúként azokat az embereket, akik átélték ezt a dobálást. A mai napig sokukban rettegés és félelem van emiatt, amellett, hogy az iszap okozta traumát sem tudták még feldolgozni. Mégis ebben a városban, ebben a helyzetben Ferenczi Gábor polgármester lett, és a Jobbik megszerezte a többséget a testületben.

Az emberek fele nem szavazott, mert nem volt alternatíva, akire szavazhattak volna. Nem akarták azt, ami eddig volt, de a Jobbik nem jelentett nekik megoldást. Akik elmentek szavazni, két dolog miatt dönthettek úgy, hogy a Jobbikra adják le a voksukat. Az egyik, hogy nem kértek abból a rossz városvezetésből, amit eddig a Fidesz nyújtott, és azt remélik, hogy ennél csak jobb lehet. Másra viszont nem tudták behúzni a X-et, csak Ferenczire. A másik, hogy a Jobbik kihasználva az emberek sérelmeit, az ellentéteket, az „oszd meg és uralkodj” elv alapján, a haragra alapozva, újabb ellenségképeket gyártva meg tudta arról győzni az emberek egy részét, hogy szavazzanak rá.

Ez viszont csak úgy alakulhatott ki, hogy nem volt más alternatíva, nem volt más lehetőség, mert az ellenzék, és mi mindannyian, köztük e sorok írója is, cserben hagytuk Devecsert. Nem adtuk meg a lehetőséget az embereknek, hogy dönthessenek, hogy legyen egy alternatívájuk, amire szavazhatnak.

Devecser esete azonban az országra is rávetíthető. Devecser jelen pillanatban sarkítottan, extrém és radikális módon ugyan, de tükrözi azt a helyzetet, ami általánosságban az országban uralkodik. A „demokratikus” ellenzék, bár szinte mindenhol elindult, a legtöbb helyen nem tudott, vagy nem is akart életképes, hihető alternatívát nyújtani. Azon kell dolgoznia a következő években mind a pártoknak, mind a civileknek, hogy egy élhető, nem a megosztottságra, nem csupán hatalomtechnikai ügyeskedésre alapozó, hanem tényleges alternatívát tudjanak nyújtani, tényleges társadalmi változást indítsanak el, és egy szolidáris, élhető jövő képét tudják felmutatni. És azt meg is akarják csinálni.

Kalocsai Kinga

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére