Nem is olyan régen két Németország létezett: a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. Utóbbi köztudottan nem volt demokrácia. Ma egyetlen nagyhatalom viseli a demokratikus jelzőt: a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság. Köztudottan ez sem demokrácia. Egy ország önmeghatározása nem dönti el azt a kérdést, hogy van-e annak ténybeli alapja. És bár a demokrácia fogalma vitatott, a többség zsarnokságán kívül nehéz olyan meghatározását adni, amely a magyar politikai rendszerre is illene.

(Fotó: MTI)

Emlékezetes, a korrupciós botrány előtti amerikai kritikákra a hivatalos kormányzati válasz az volt, hogy azoknak nincs ténybeli alapja. Pedig a helyzet fordított: annak nincs ténybeli alapja, hogy a magyar politikai rendszert működő demokráciának nevezhetnénk. Ugyanis annak egy olyan meghatározását kellene adni, amelybe beleférnek a következők:

Alkotmányosság felszámolása

1. Egypárti alkotmánybíró választást lehetővé tevő szabályok megalkotása és egypárti alkotmánybírók megválasztása.
2. Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása.
3. Egypárti alkotmányozás.
4. Alkotmánybírák által megsemmisített szabályok Alaptörvénybe írása.

Egyéb hatalmi ágakban végbement politikai tisztogatás, illetve politikai kontroll bevezetése

1. Az Országos Választási Bizottság, a Gazdasági Versenyhivatal tagjainak és az adatvédelmi biztos mandátum előtti eltávolítása.
2. Bírói függetlenség szisztematikus korlátozása: Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítása, bírák kényszernyugdíjazása, semmisségi törvény, ügyáthelyezések
3. Parlamentarizmus korlátozása: a kétharmad által választott Költségvetési Tanács vétójoga, ami a Parlament feloszlatásához vezethet és a kétharmados törvények indokolatlan köre (közteherviselés, nyugdíjrendszer, családpolitika alapvető szabályai többségi döntéssel nem módosíthatók)
4. Köztisztviselők ezreinek indokolás nélküli elbocsátása.
5. Egypárti médiatanács felállítása

Alapjogok korlátozása

1. Munkához és szociális biztonsághoz való jog megvonása.
2. Bevett egyházakról parlament dönt hatékony jogorvoslattal nem támadható módon.
3. Szólásszabadság korlátozása – lásd pl. a Dopeman elleni büntetőeljárást.
4. Korlátlan előzetes letartóztatási időtartam bevezetése

Demokratikus verseny egyenlőtlen feltételeinek megteremtése – „free but not fair elections”

1. Választókerületek átrajzolása – a mostani rendszerben 2002-ben és 2006-ban is a Fidesz lett volna a győztes.
2. Kampány alaptörvényben való korlátozása
3. Ajánlási rendszer átalakítása – kamupártok indulása
4. Győzteskompenzáció bevezetése
5. A CÖF felhasználása kampányban (amire nem vonatkoznak a kampányszabályok, mert nem párt)
6. A nyilvánosság kisajátítása (Simicska birodalomtól a buszokig mindenhol fidesz plakát)

Nyilvánosság szisztematikus korlátozása

1. Médiatörvény
2. RTL Klub elleni háború
3. Origo-gate
4. Közmédia
5. Internet adó

Civilek elleni hadjárat - nem sorolom.

Biztos maradt ki rengeteg dolog, nem lényeges. A felvetés igazolásához ennyi is megteszi. Milyen az a demokrácia, amelyben mindez lehetséges, de nem egyenlő azzal a többség zsarnokságával, aminek azt a Parlament igazságügyi bizottságának elnöke, Rubovszky György tartja? És ha ez a demokrácia, akkor ki kért ilyen hatalomgyakorlásra felhatalmazást a néptől?

Mielőtt bárki azzal reagálna, hogy a szocik sem voltak jobbak, merthogy D209, meg 2006 és mocskos korrupció és minősíthetetlen kormányzati eredmények és hasonlók, szeretném felhívni a figyelmet egy dologra: még soha nem mentettek fel senkit bíróságon azzal a védekezéssel, hogy mások is bűnösök. Abból, hogy a szocik nem méltóak a támogatásra, nem következik, hogy a Fidesz méltó lenne rá.

Ha neked sincs politikai képviseleted, akár hangot is adhatsz ennek – gyere el a holnapi tüntetésre, és Tedd magad szabaddá! https://www.facebook.com/events/1474619249493805/

Navra László