Mindenki azt hitte, hogy 2014 csak a Fidesz győzelmeiről fog szólni Magyarországon. A kormánypárt mind a három választást fölényesen nyerte meg, egy hónapja az önkormányzati választáson egymaga hatszor annyi polgármesteri helyet szerzett, mint a többi párt együttvéve. A Fidesz lényegében meg is nyerte a 2014-es évet, de az év végén az internetadó elleni tüntetések mégis keserű szájízt okozhatnak a kormánypárti politikusoknak.

Berobbant az internetadó

Október 21-én jelentek meg az új, 2015-ös adótörvények, és robbant a bomba: a kormánypárt olyan adót vezetne be, ami gigabájtonként 150 forintot fizettetne az internetes adatforgalomért. Az ezután kirobbant tiltakozások eddigi legnagyobb és leggyorsabban növekvő kormányellenes mozgalommá váltak. A netadó lett az, amin keresztül az emberek kifejezhették az elégedetlenségüket.

Több mint kétszázezren lájkolták pár nap alatt a netadó elleni tiltakozáshoz kapcsolódó Facebook-oldalt, az első vasárnapi tüntetés Facebook-eseményén pedig 40 ezren jelezték, hogy részt vesznek. Előbb vasárnap 20 ezren, majd két nap múlva 40 ezren mentek ki a budapesti tüntetésekre. Vidéken több, mint 10 városban tartottak tüntetéseket, több száz fő részvételével, Szombathelyen több mint ezren tiltakoztak. De volt tüntetés Londonban, Varsóban és Prágában is. A tüntetők általában az alsó-középosztályból illetve a középosztályból kerültek ki, és lényegében mindegyik ellenzéki párt szimpatizánsai jelen voltak. Jobbikosok, MSZP-sek, Együtt-PM-esek, LMP-sek és DK-sok, és azok akik nem tudnak maguknak pártot választani most együtt tüntettek. De Fidesz-szavazók is kimentek az utcára, akik elgedetlenek a kormány teljesitményével. A tömeg nagyrészt fiatalokból és középkorúakból állt. A Facebook-oldal lájkolóinak majd 70%-a volt 34 év alatti.

Az első nagy elégedetlenség hírére a Fidesz politikusai gyorsan úgy módosították a törvénytervezetet, hogy előfizetésenként magánszemélyeknek maximum 700 forintot, cégeknek maximum 5000 forintot kelljen fizetniük. Később megpróbálták átnevezni az adót, azt mondták, ez csupán a távközlési adó kiterjesztése, ezért nem új adó beveztéséről van szó. Azzal is elkezdtek érvelni kormánypárti politikusok, hogy ezt az adót csupán azért vetik ki az internetszolgáltatókra, hogy a kormány azután az uniós források mellé ebből a pénzből tudjon infrastruktúrát fejleszteni. (Ez az érvelés azonban aggasztó képet vetít előre. Ahogy a bankrendszerben, úgy az internetszolgáltatásban is közpénzen akarhatnak új szereplőket hozni a piacra, ezzel vonva azt állami kontroll alá.) A kormánykommunikáció emellett végig támadta pártmúltjával a legnagyobb Facebook-oldal tulajdonosát, a szervezkedés arcává vált volt MSZP-s Gulyás Balázst, az egész tiltakozást az MSZP által szervezettnek titulálva. A vasárnapi tüntetés után pedig, ahol a feldühödött tömeg egy nagyon kis része klaviatúrákkal és egerekkel dobálta meg a kormánypárt székházát, vandalizmusra, hivatkozva erőszakosnak nevezték a tüntetéseket. Ám a tiltakozások dinamikáját ez sem tudta megtörni.

Orbán meghátrált

Október 31-én, pénteken Orbán Viktor kihátrált az internetadó mögül. A reggeli szokásos rádióinterjújában azt mondta „ebben a formában” nem vezetik be az adót, mivel „a vita félrecsúszott”, ezért nemzeti konzultációt kezdenek róla januárban, és majd később döntik el, hogy mit kezdenek az internetes extraprofit megadóztatásával. Tehát szó sincs az ötlet teljes elvetéséről, csak annak időbeni kitolásáról. Orbán Viktor előbb cselekedett, minthogy a helyzet eszkalálódott volna, és általános kormányellenes tüntetésekké váltak volna a netadó elleni kiállások.

Természetesen nem tudjuk, most mi történik, folytatódnak-e ebben vagy más formában a tiltakozások, de az biztos, ha időlegesen veszít is a Fidesz a népszerűségéből, egyik ellenzéki párt se lesz képes élni a lehetőséggel, és megerősödni a kormánypárttal szemben. Hiszen maguk a tiltakozások se kötődtek egyik párthoz sem, és láthatóan egyik párt se tudott élni a lehetőséggel, nem tudták megszólítani a tiltakozókat.

A tüntetések legnagyobb haszna a demokratikus kultúra megerősödése lehet, mivel Orbán 2010-es hatalomra kerülése óta ez volt az egyetlen alkalom, amikor a civil ellenállás valódi és látható meghátrálásra kényszerítette nagyon rövid idő alatt a kormányt.

Több mint netadó

De a tiltakozók nem csak a netadó miatt mentek utcára. A tömeg a netadóról szóló szlogeneket a „mocskos Fidesz”, és az „Orbán takarodj” skandálásával egészítette ki, a transzparensek pedig a kormányt érintő korrupciós ügyekkel voltak tele. Kedden a Kossuth téren véget érő spontán tüntetésen pedig felhangzott az „Európa, Európa” skandálás is, és a tüntetők azt követelték, hogy tűzzék ki a magyar parlamentre az Unió zászlaját, amit a házelnök, – a múlt héten az EU-ból való kilépésről elgondolkodó – Kövér László két és fél éve vetetett le onnan.

A netadó gyorsan a modernizáció ellenségeinek szinonimája lett. A tüntetőknek az (adómentes) internet már nem csak a hálózatot magát, hanem a fejlődést, az elképzelt nyugati életmódot, a szólásszabadságot, a jól működő államot, az állampolgári kontrollt és az állam által szabadon hagyott magánteret jelképezte.

Minden összeért

De mitől működött most Magyarországon ez a tüntetés sokkal jobban, mint az elmúlt évek tüntetései?

Az elmúlt időszak kormányzati döntései lassan, de leszivárogtak az állampolgárokhoz, és megbontották a bizalmat a kormánypárttal szemben. Orbán beszéde az illiberális államról, a civil szervezetek megtámadása, az Origo főszerkesztőjének kirúgatása és az oroszok felé való közeledés már sok Fidesz-szavazónak se volt elfogadható.

Az önkormányzati választások után pedig gyorsan jött a feketeleves. A pozícióját a rezsicsökkentésel bebiztositó Fidesz tulajdonképpen megszorításokat jelentett be, miközben pedig kirobbant a hír, hogy korrupció miatt tiltottak ki kormányközeli magyar állampolgárokat az Egyesült Államokból. A NAV körüli 1000 milliárd forintos áfacsalás ügye és egyes politikusok eddig eltitkolt luxusvilláiról készült képek a megszrotiásokkal és az elmúlt fél év történéseivel együtt erős bizalomvesztést okoztak a társadalomban.

Ennek a bizalomvesztésnek a létrejöttéhez hozzájárult az RTL Klub szerepének átalakulása a médiatérben. A korábban passzívnak mondható kereskedelmi média a reklámadó bevezetése óta több millió emberhez juttatja el nap mint nap a kormánypárt gyanús ügyeit. Ezzel számtalan olyan embert érnek el, akik korábban nem értesültek a kormánypárt és a kormánypárti politikusok ügyeiről, hiszen a jobboldali, a közszolgálati és a legtöbb kereskedelmi média se mutatja be ezeket.

Kellett a bizalomvesztéshez a generációs ellentét is. Az internetadó belelépett a fiatalok személyes szférájába, akik a közösségi oldalakon, videómegosztókon élik társas életük egy részét. Lázár János maga mondta egy sajtótájékoztatón, hogy ő nem nagyon használja az internetet, Orbán Viktorról pedig köztudott, hogy számítógépes analfabéta.

Hiba volt a védekezés iránya is, ahogy az informatikához alaposan értők számára a gigabájtonkénti 150 forint, úgy a kevésbé hozzáértők számára 700 forint tette kézzelfoghatóvá az adót. Hiába kis összeg a havi 700 forint, ezzel érthetővé vált a megszorítás, az emberek ki tudták számolni, mennyit jelent nekik ez az új adónem.

Hozzájárult a kormány pozíciójának gyengüléséhez a nemzetközi visszhang is. A külföldi lapok (még a konzervatívok, Orbán tevékenységét többnyire megértéssel figyelők is) kemény kritikákat közöltek, és többek között a médiaügyekért felelős uniós biztos, Nelli Kroes is szégyennek nevezte a bevezetni kívánt adót. A nyugati médiában egyértelműen a szólásszabadság elleni fellépésként értelmezték a netadó tervezetét, ez pedig egy még nagyobb elszigetelődés lehetőségét helyezte kilátásba az elmúlt hónapokban számos nyugati vezető és intézmény által kritizált kormánynak.

De az Orbán kormány a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy ez volt az első eset, hogy nem egy elszigetelt csoportot próbált megsarcoln, hanem szinte az egész társadalmat. Míg korábban a rokkantak, a segélyezettek, a rendőrök és a katonák, a szakszervezetek, a diákok, a hajléktalan emberek egyenként nem tudtak ellenállni az ellenük irányuló intézkedéseknek, most a netadó minden társadalmi csoportot érintett. Ezért tudott a keddi, október 28-ai tüntetés az Orbán-kormány elleni valaha volt egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tüntetéssé válni. Ezért jött létre alapvetően különböző emberek között egyfajta szolidaritás, ami erőt adott a tiltakozások folytatására és megőrizte azok békés jellegét. 2010 óta nem tudott létrejönni a társadalmi szolidaritás semmilyen intézkedéssel kapcsolatban sem, így nem is volt esély korábban nagyobb ellenállásra. Korábban nem mentek ki tömegek az utcára társadalmi csoportok védelmében, nem mentek ki egyes, keveseket érintő intézkedések ellen, csupán egy, a politikával erősen foglakozó középosztálybeli, felső-középosztálybeli réteg volt az utcán a demokrácia védelmében – a Milla tüntetésein, vagy 2012. január 2-án az Operaháznál – az elmúlt évek legnagyobb magyarországi tüntetésein.

Folytatódnak-e a tiltakozások?

Még nem tudjuk, folytatódnak-e a tiltakozások a követeléseket a fentebb leírtak szerint kiterjesztve, vagy csak a netadó kapcsán. Az előbbi a társadalom valódi hőfokán, míg az utóbbi Orbánon múlik. A kérdés az, valóban elterelés-e Orbán pénteki nyilatkozata, vagy tényleg teljesen visszavonják a netadót, és később sem próbálják meg bevezetni. Valószínűleg ezt a kormánypárt a következő hónapokban méri fel. Orbán pénteken azt is mondta, nem a törvénytervezet, az internetadó elképzelése, hanem a kommunikáció volt rossz, ez pedig hosszú távon várhatóan más kommunikációt, az extraprofit támadását, a szolgáltatók elleni harcot jelenti.

De az biztos, hogy lesz hatása a tiltakozásoknak. Számos első tüntető tűnt fel a budapesti utcákon, akik megérezhették a politizálás ízét, és számos olyan trükk, ami a Fidesz kommunikációjának része volt eddig, most nem tudott működni, használhatatlanná vált. Teljes bizonyossággal nem lehet győzelemről beszélni a mai napon még, és nem tudjuk, mi változik a tüntetések hatására, de valószínűsíthetjük, hogy legközelebb már sokkal nehezebb lesz egy hasonló törvényt áttolnia a Fidesznek Magyarországon.

A cikket eredetileg a Heinrich Böll alapítvány jelentette meg angol nyelven.

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére