Örvendetesen sok értelmező elemzés jelent már meg a 2015. évi költségvetésről. Mint mások is látják, stílusa a 60-as évek pártdokumentumainak legjobb jegyeit hordozza, és sok mindent megmagyaráz a jelenlegi kormányzati magatartásokból.

A Bevezetésből (ilyet korábbi költségvetésekben nem láttam) megtudjuk, hogy „Magyarország 2010-ben az összefogás útjára lépett, ezzel lezárta a megosztottság és a kudarcok korszakát. A magyarok bebizonyították, hogy ha összefognak, nagy dolgokra képesek. Az elmúlt évek erőfeszítéseinek köszönhetően Magyarország ma már jobban teljesít.” (kiemelések mindenhol az eredetiben.) Hogy mennyivel jobban, azt sok jelentésből tudjuk (Habitat, Bertelsman, Civi jelentés a gyerekek esélyeiről.) Többek között a gyerekek szegénységével és kirekesztésével foglalkozó mutatók az utóbbi években a 27 ország mezőnyében folyamatosan csúsztak lefelé. Most szinte mindenben az utolsó, 24-27. helyeken állunk.

A Bevezetésből világlik ki az is, hogy mi a költségvetés jellegzetes, kiemelkedő célja. „A 2015. évi költségvetés megőrzi a kormányzás eddigi eredményeit. Így a családi adókedvezményeknek köszönhetően jövőre 240 milliárd forint marad a magyar családoknál. (Ez pont annyi, mint 2014-ben, FZs.) Megvédjük a rezsicsökkentést is, amelynek köszönhetően a háztartások rezsiterhei 20-25%-kal mérséklődtek. Egy magyar háztartás átlagosan 150 ezer forintot spórolhat meg évente.  Mindezeken túl, közös erőfeszítéseinknek köszönhetően, a tisztességtelen eljárást alkalmazó bankoknak vissza kell fizetniük azt a mintegy 1000 milliárd forintot, amit elvontak a lakosoktól, családoktól. A hitelesek vagy pénzhez jutnak, vagy – ha még élő hitelszerződésük van – 25-30%-kal csökkenhet a törlesztő részletük. Mindezeknek köszönhetően a 2015-ös költségvetés a banki elszámoltatás költségvetése lesz. Az elszámoltatás eredményeképpen több pénz marad a családoknál, ezáltal nőnek a lakossági megtakarítások és a fogyasztás”. Magunk nem vagyunk meggyőződve arról, hogy egy – noha romló helyzetű embernek talán, bár az ígértnél sokkal kevesebbet segítő - olyan intézkedésnek kell a 2015. évi magyar költségvetést fémjeleznie, amelynek jogi megalapozottsága még vitatott, gazdasági következményei pedig nem sok jót ígérnek, például a hitelezések sorsát illetően. (A hitelek fontosságáról a Széchenyi Terv és társai helyett Széchenyi István írásait ajánljuk.)

A költségvetés indokolása alapján érthetetlenné válik sokak szembefordulása az Európai Unióval. „2015-ben elindul minden idők legnagyobb gazdaságfejlesztése. A 2014-2020 fejlesztési ciklussal új időszámítás kezdődik a hazai fejlesztéspolitikában, a magyar vállalkozások lehetőségei mostantól megsokszorozódnak. Összesen több mint 34 milliárd eurónyi támogatás érkezik hazánkba. Ez a hozzá szükséges hazai társfinanszírozással együtt mintegy 12 ezer milliárd forintos fejlesztést jelent a következő években (...) Magyarország az új uniós költségvetési ciklus egyik legnagyobb nyertese. Az egy főre jutó támogatás soha nem volt akkora Magyarországon, mint ebben a költségvetési ciklusban. A második helyet értük el Európában az egy főre jutó uniós pénzek tekintetében.” A támogatás akkor is jelentős, ha levonjuk belőle Magyarország kötelező EU befizetéseit. Mégis úgy tűnik, hogy a NER keretében sikerült elterjeszteni, hogy Magyarországot sokan akarják gyarmatosítani, illetve sokan akarnak neki diktálni a Világbanktól az USA-n át az EU-ig.

Valószínűleg ezért találjuk a Fidesz honlapjának jobb felső sarkában azt a jelszót, hogy „Magyarország nem hagyja magát”. E költségvetési szöveg azt sugallja, hogy most egy kicsit hagyjuk magunkat elcsábítani. A másként elérhetetlen és a talpon maradáshoz nélkülözhetetlen beruházások kedvéért bölcsen felfüggesztjük az EU-val szembeni (jogos és jogtalan) ellenérzéseinket. A gazdasági optimizmust a „Gazdasági növekedés főbb jellemzői” c. táblázat adatainak kellene alátámasztaniuk (240. old.). A gazdaság új időszámításában a GDP növekedése reálértéken 2,5 százalék (igaz, a mi utánaszámításunk szerint ez inkább 2,1). Ez jó, de nem nagyon szárnyaló perspektíva. A háztartások fogyasztását reálértékben 2,6 százalékra tervezik a lakossági közfogyasztás 2 százalékos csökkenése mellett.

A bővülő magánfogyasztás növekedésének forrásai a részletes indokolás szerint „a rezsicsökkentés, a devizahitelesek terheinek csökkentése, a reálbérek és a reáljövedelmek emelkedése, továbbá a foglalkoztatás fokozatos növekedése.” Az adatok szerint azonban a nettó bér nem nő. Névleges növekedése ugyan 1,8 százalék, de ez pont annyi, mint a tervezett fogyasztói árindex. A rezsicsökkentés és a devizaterhek csökkentésének hatásáról, szegények és gazdagok közti eloszlásáról már számos elemzés készült, melyek szerint ezek az intézkedések is a jobb helyzetűeknek kedveznek. A foglalkoztatás-bővítés fő eleme a közfoglalkoztatás, ami elvben a családok megfelelő jövedelmét, sőt gyarapodást is biztosítaná. Ezt azonban sem a politikailag gerjesztett közhangulat, sem az intézkedések alapján nem látjuk valószínűnek.

Ferge Zsuzsa

A szerző a költségvetés szociális kiadásainak alakulását elemző sorozatának második része itt olvasható.