Kuncze Gábor tegnap hosszasan magyarázta az ATV-ben, hogy összefogás kell. Ezt megszokhattuk már. De most éppen azt magyarázta, hogy tüntetés-összefogás kell, és kell egy ember, egy vezető figura, aki tudja, megmondja a frankót. Hát nagyon nem.

Nem foglakoznánk Kuncze Gáborral, ha nem lenne tipikus a példája. “Hát hogy lehetne máshogy, mint, hogy párttá alakuljanak és képviselik magukat a választáson?” “jön az egyik tüntetőszervező csoport, majd a másik, most a harmadik, és nem mondják, meg, mi a válságból kivezető út, csak összehívják az embereket és nem elégítik ki az igényüket.”

Ha végtelenül cinikus lennék, azt mondanám, a márciusban az “Orbán takarodjon” túl nagyon mást nem mondó kormányváltó összefogás vesztes egyéni választókerületi képviselőjelöltjeként Kuncze még ennyit se teljesített, de ennél sokkal nagyobb problémák is vannak Kuncze szavaival.

Nyilvánvaló, hogy egy képviseleti demokráciában fontos, hogy legyenek pártok, amelyek a választói akaratot képviselik. Ezzel nem is vitatkozom. De félreérti a képviseleti demokrácia rendszerét, és félreérti a rendszerváltás óta eltelt időszak tanulságait az, aki a jelenlegi helyzetet, az elmúlt 25 év gondjainak megoldását, csak a pártokban, csak az egyes vezetőkben látja.

Az elmúlt hetek tüntetéseinek pontosan az a zseniálitása, hogy nincsenek vezetői, és a szervezői nem kívánják azt a hazugságot állítani magukról, hogy ők majd megoldják a problémát, megmondják a tutit. Az elmúlt hetek tüntetéseiben a legfontosabb az, hogy maguk a résztvevő emberek elkezdtek politikával foglalkozni, üzeneteket és a közélet eseményeit alakítani, politizálni, a szervezők pedig csak az alapot adják ehhez.

Hiszen az elmúlt 25 év demokráciájában pontosan az volt az egyik nagy probléma, hogy fentről vártuk az ukázt, és nem lentről toltuk fel a kívánságlistát, hogy nem bizalmat fektetünk a vezetőinkbe, hanem hittünk bennünk, hogy ők nem szolgálatot teljesítettek, hanem parancsokat osztottak.

A magyar demokráciát ma újjá kell építeni, de ehhez nem vezetőkre, és új pártokra van először szükség, hanem arra, hogy szerveződjünk, és a kívánságlistánkat fel tudjuk mutatni ezeknek a vezetőknek és pártoknak. Nem arra van szükség, hogy ukázt kapjunk, és higgyünk a vezetőinkben, hanem, hogy megfogalmazzuk, mit is akarunk, és ennek képviseletét majd valakik felvállalják, és mi pedig tudjunk bízni bennük.