Bár több mint 15 ezren tüntettek tegnap a Kossuth téren, és 8 év után újra nagy számban kellett hosszú órákon keresztül rendőri erőket bevetnie egy kormánynak a tüntetőkkel szemben, mégsem a Kossuth téren történt áttörés tegnap.

·         Békéscsaba 200 fő

·         Miskolc 1000 fő

·         Eger 300  fő

·         Komló 200 fő

·         Pécs 3000  fő

·         Szeged 1500  fő

·         Szombathely 500  fő

·         Nyíregyháza 300 fő

·         Nagykanizsa 300 fő

Csak pár vidéki tüntetés, és a sajtóban megjelent résztvevőszám abból a több mint 30 demonstrációból, amit tegnap tartottak országszerte. Ha az összesről lenne információnk és összeadnánk, nem lepődnénk meg, ha közel hasonló számot kapnának ahhoz, amennyien Budapesten tüntettek.

Az elmúlt 25 évben nem volt ilyen számban megjelenő vidéki tüntető az ország utcáin. Ha a 2006-os tudósításokat nézzük, akkor is pár százas, maximum ezres tüntetéseket látunk, ezek a számok is minden esetben elmaradtak a mostaniaktól.

Ez pedig azt jelenti, hogy éledezik az a vidéki Magyarország, amely az elmúlt 5 évben hallgatott. Már nem lehet azt mondani, hogy pár pesti hülyegyereknek van problémája azzal a kormányzással, amit a Fidesz folytat, hiszen ezzel akkor azt mondanánk, 2006-ban is így volt ez.

De ennél sokkal fontosabb az, hogy megmutatja magát Szegedtől Békéscsabáig, Szombathelytől, Nyíregyházáig egy új közeg, amely eddig láthatatlan volt, amely eddig maximum Budapesten jelent meg. Olyan vidéki fiatalok és középkorúak, akik szeretnék kezükbe venni az irányítást, szeretnének beleszólni abba, hogyan alakul a jövőjük. Az a sok tüntetés, amit tegnap tartottak az országban, annyit mutat: itthon szeretnénk boldogulni, csak a jelenlegi formában nem lehet, és ezt még akkor is válalják nyilvánosan ha tudjuk, minél kisebb egy település ma Magyarországon, annál nagyobb az elnyomás.

Ha pedig a külföldi tüntetéseket nézzük – több százan Londonban és Berlinben, olyan diaszpórákban, ahol nincsenek ellenzéki csoportok –, nehezen tudunk másra gondolni, minthogy ezek az emberek haza akarnak jönni, csak nincs hova.

De ezért, hogy legyen lehetőség itthon boldogulni, és lehessen hova hazajönni, még sokat kell dolgoznunk, és meg kell őriznünk az elmúlt hetek vívmányait, az együtt gondolkodást, a kiállást, a hangos politizálás eszközeit. Most arra van szükség, hogy sokat beszéljünk közösen a politikáról, hogy felemeljük a hangunkat az igazságtalanságok ellen, és hogy szolidárisak legyünk egymással. Ahhoz, hogy megtartsuk ezt a hangulatot, ezt a helyzetet, arra van szükség, hogy ti is összeüljetek hetente, kéthetente a barátaitokkal és beszéljetek politikáról, hogy a városban, ahol laktok, tartsátok meg a kapcsolatot a hasonlóan gondolkodókkal, szervezzetek találkozókat, beszélgetéseket.

Lépjetek fel a helyi ügyekben is, de figyeljétek az országos médiát is, gyűjtsetek tapasztalatokat, eszközöket, szerveződjetek, vonjatok be másokat is!

Mi a Mércén ebben szeretnénk segíteni, így a következő hetekben olyan cikkeket fogunk közölni, amik a szervezkedés, a vitakultúra, vagy a tiltakozás formáihoz adnak praktikus tanácsokat. Ha az elmúlt hetekben sikerült visszaszereznünk a politikát magunknak, és legyőznünk az apátiát, tartsuk is meg ezt a győztes állapotot!