Tegnap este a az amerikai Szenátus külügyi bizottságának elnöke, a 2008-as republikánus elnökjelölt, John McCain a magyar nagykövet kinevezéséről szóló vitában neofasiszta diktátornak nevezte Orbán Viktort. A jelzőről lehet vitatkozni (szerintem is túlzó), csak nem érdemes. A jelentése annyi, nagyon nagy gondok vannak a magyar kormánnyal.

Kép: Hungarian Free Press

A kijelentésre adott magyar külügyi reakció, szépen megmutatja, nagyon nagy szarban vagyunk. Magyarországra a külpolitika szempontjából jelenleg maga a Külügyminisztérium a legveszélyesebb.

A McCain-nyilatkozat lényege ugyanis nem a jelző, hanem az, hogy egy pudingot akarnak kinevezni nagykövetnek, miközben Magyarországot a kormánya betolja Putyin seggébe. Erre kéne reagálni, mert ez Magyarország (nem a Fidesz, Magyarország) számára veszélyes állítás, és tegnap este annak lehettünk tanúi, ez egy teljesen elfogadott gondolat mind az amerikai republikánusok, mind a demokraták között. A vita nem Magyarország megítéléséről szólt, hanem az amerikai lépések keménységéről.

Erre pedig külügyi reakciót kell adni, és nem Orbán Viktor védelmében, hanem a magyar érdekek, a gazdasági kapcsolatok védelmében. Mert lehet azt hinni, hogy majd Merkel kihúz minket a slamasztikából, de a gazdasági szereplők figyelnek az USA-ra, és kérdéses, ki fogja finanszírozni az államadósságunkat, ki fog új befektetéseket hozni, munkahelyeket teremteni Magyarországon. Ezért kellett volna a külügyi reakció.

De belpolitikai reakció érkezett, méghozzá olyan, amely egy jelentéktelen bizottsági felszólalásból jó eséllyel hírt fog generálni. Bekérették az amerikai ügyvivőt a Külügyminisztériumba, ami pontosan olyan, mintha a washingtoni magyar nagykövetet rendelnék be az amerikai külügybe, mert Vona Gábor azt mondta, Amerikát egy kommunista diktátor irányítja.

Majd a külügy határozottan felszólította a szenátort, tájékozódjon, ne a sajtóból szerezzen információt, illetve visszautasította a Magyarországgal szembeni vádakat. A külügy reakciója mindkét esetben a belpolitikának szólt, nem a diplomáciának. Nagyon beszűkültnek kell lennie a Külügyminisztérium dolgozóinak ahhoz, hogy például azt gondolják, a szenátus külügyi bizottsága újságcikkek alapján, és nem komoly jelentések alapján formál képet. Főleg, ha arra gondolunk, McCain maga is járt Magyarországon az elmúlt évben, és magával Orbán Viktorral is találkozott.

Lehet, hogy ezek a reakciók összezárják a szavazótábort, és segítenek növelni az „Amerika támadja Magyarországot” típusú sértettséget (miközben McCain pontosan azt mondta, hogy a kormány tolja be a nemzetet, tehát Magyarországot Putyin alá), de az biztos, hogy a külpolitika szintjén nem oldják meg azt a problémát, hogy milyen Magyarország (azaz a magyar kormány) megítélése, sőt, ha hír lesz belőle a nyugati sajtóban, még rombolják is azt.

Ahelyett, hogy újra teljesen fölösleges vagdalkozásba kezdene a kormány, inkább azokat a kérdéseket kéne tisztázni, hogy Magyarország miért egy Putyin-kaliberű diktátort választ szövetségesének a nyugati világgal szemben, éppenséggel pont akkor, amikor Oroszország a legnagyobb bajban van gazdaságilag. Ameddig pedig jelenlegi kudarcos és értelmetlen geopolitikai irányunkat nem tudjuk érdemben megindokolni, amedding nem tudjuk megmagyarázni, csak csökken a hitelességünk a nyugat felé, márpedig a magyar külgazdaság legnagyobb része nem keletről, hanem nyugatról származik, és ennek csökkenése hosszú távon csak rosszat tud tenni az országnak.