A Krétakör Szabadiskolájának gimnazistái dolgozták ki annak a gerilla plakátkampánynak az ötletét és konkrétumait, amelynek révén a hazánkban óriási méreteket öltő lakhatási válságra szeretnék felhívni a figyelmet. Budapest-szerte jelennek meg a diákok által elkészített plakátok, amelyek nemcsak figyelemfelkeltő feladatot töltenek be, de közben alkalmat nyújtanak arra, hogy készítőik a politikai részvétellel kísérletezzenek. A kampány tanulságait egy hétvégi konferencián összegzik majd. Az alábbiakban az akció egyik résztvevőjének írását olvashatjátok.

Plakát a Rákóczi téren (Még több fotó a linken)

Sokan, amikor a fiatalok politikai részvételéről beszélnek, egyfajta felkészítést neveznek meg feladatként. Felkészítés a tudatos állampolgári életre, vagyis a szavazati jogunkra. De mi van akkor, ha én nem akarok addig várni? Vagy nem tartom a választás azt egyetlen eszköznek? Milyen lehetőségeim vannak? A Krétakör Szabadiskola egyik alapállítása épp ide kapcsolódik: a program megalkotói abból a feltételezésből indultak ki, hogy a 18 alattiak is tudnak befolyással lenni a közéletre, közösségi ügyeinkre.
Csakhogy jelenleg nincs megfelelő mód arra, hogy elmondhassuk, mit szeretnénk.

Ma fiatalként, már maga a közéletben való részvétel is rendszerkritikus és elnyomásellenes tett, hisz nem vagyunk teljes értékű polgárként kezelve. Véleményünket csak erősen leszűkített témákban tartják érdekesnek az autoritások, és épp egy felülről létrehozott képviseleti rendszerbe kényszeríti be diákparlament néven. Arról, hogy a demokrácia és a politikai aktivitás nem merül ki a szüleink szavazati jogában és diákképviselőink megválasztásában, tapasztalatokat kell szereznünk, hogy elhiggyük. Tüntetést nem jelenthetek be, de a szervezésben segíthetek, ahogy bojkottot vagy flashmobot is meghirdethetek, békés polgári engedetlenségben szintén részt vehetek. Ezek az eszközök azonban a legtöbb középiskolásnak ma ijesztőek (valójában az emberek nagy részének). Az iskola könnyen megteremthetné az érdekképviselet gyakorlatát a személyes szintről kezdve, ez mégsem valósul meg. Távolról nézve érthetetlen, hogy egy olyan közegben, ahol többségben vannak a diákok, miért nem az ő érdekeik érvényesülnek könnyebben. Megfigyelve például a tanár-diák viszonyokat vagy az iskolák működését alapvetően nem egy demokratikus közeget látunk és ezzel fontos élményeket vesztünk el. Ha könnyebben tudnánk a napi környezetünkön változtatni, talán hihetőbb lenne, hogy van értelme a nyilvánosság előtt is kifejezni az akaratunkat.

Sokszor megfeledkezünk arról, hogy vannak olyan döntéseink, melyek életkortól függetlenül politikai tartalmúak az egyén szintjén. Az, hogy eszünk-e húst, vagy kizsákmányoló cégek ruháit viseljük, esetleg leribancozzuk-e az osztálytársunkat mind ilyenek.
Tehát elkerülhetetlen, hogy nap, mint nap politizáljunk, de akkor hogyan lehetnének minél többen tudatosak ezzel kapcsolatban és milyen úton lehet tájékozottá tenni a diákokat?

A Szabadiskola valahol ezekre a kérdésekre ad választ. A szabadidőnkből áldozunk rá, tudást szerzünk és egy közösséget is választunk egyszerre. Személyes élményeket kapunk a demokráciáról és a kritikus gondolkodásról. Felemelő a közeg, ahol nem indulsz hátránnyal a korod miatt, hanem egyből a szavaidra figyelnek, és ahol egyszerre nyilvánvaló, hogy vannak problémák, amelyek a fiatalokat érintik leginkább és sokszor perifériára szorulnak, de ugyanakkor más csoportok és a társadalom egészét érintő ügyekkel is foglalkozhatunk.

Számomra különleges az idei hajléktalanság témakörű projekt, mert amikor a mainstream médiában teljesen más szempontokból, de sztereotipizált csoportok keresik az együttműködés lehetőségeit, az nagyon inspiráló. Két olyan csoport tagjai kerültek közvetlen kapcsolatba, akik a pártpolitika szintjén gyakran hasonlóan csak hangzatos szavakat vagy elutasítást kapnak, politikai aktivitásuk mégis egymástól elkülönült.

Természetesen mi, biztos otthonban élők, sokkal jobb helyzetből indulunk, de a hetek alatt érzékenyebbek lettünk a lakhatási szegények problémáira és küzdelmeire, szakértelmüket és tapasztalataikat felhasználva hozhattuk létre a plakátkampányt, ami így egy közös akció lett.

Remélem, hogy legalább részben célba érnek majd a plakátok által hordozott üzenetek, vagy vitákat tudunk elindítani velük. Akik kíváncsiak még ránk, vagy a többi szabadsulis csoportra, azok jöjjenek el a konferenciánkra a hétvégén és keressük együtt a fiatalok helyét a társadalomban.

Schultz Nóra
gimnazista