G. Fodor Gábor (GFG) egyike azon magyar politológusoknak, akik mindig tudnak valami szépet mondani a magyar kormány, illetve szövetségese, Vlagyimir Putyin védelmében. Most éppen arra buzdít, ne hagyjuk, hogy Amerika megtörje az orosz gázmonopóliumot. Bár érvei légből kapottak, valójában apokaliptikus víziója sem járna olyan szörnyű következményekkel, mint azt hiszi.
(Fotó: Nol.hu)
GFG hétfőn egy igen jópofa konteót vázolt fel a Napi Gazdaságban. Mint manapság szinte minden, ez is a kitiltási üggyel indul, de annál sokkal többről szól. Kezdte ugyanis azzal, hogy tudomásunkra hozta, a kitiltások egyáltalán nem új keletűek a nemzetközi politikában. Oroszország is alkalmazza őket: Mary Landrieu amerikai demokrata szenátort tiltotta ki idén (nyolc másik amerikai kormánytisztviselő társaságában). Landrieu energiaügyekkel foglalkozik a Szenátusban, tehát alap, hogy esetében Amerika gázügyi nyomulása volt a kitiltás oka. És ha nála az energia állt a háttérben, akkor nyilván Vida Ildikónál is.
Ez így kicsit zavaros? GFG rendet rak a fejekben. Röviden arról van szó, hogy pillanatnyilag Oroszország Európában ad túl a területén kitermelt és exportra szánt gáz jelentős részén. Az Egyesült Államok viszont nem is olyan rég forradalmasította a gázkitermelést (az amúgy komoly környezetvédelmi aggályokat felvető palagázzal), és hamarosan komoly gázexportőrré is válhat. Ez azt jelenti, hogy nagyobb mennyiséget értékesíthet Európában is.
De pontosan mennyi gázról is beszélünk? Mint azt GFG is megírta, Oroszország kb. 136 milliárd köbméter gázt értékesít az Európai Unióban, az Egyesült Államoknak pedig a következő évek valamelyikében (talán tíz év múlva) 68 milliárd köbméter exportálható palagáza lesz. Ez pont az előbb említett orosz szám fele.
Ma arányait tekintve az Európába importált kőolaj egyharmada, valamint a földgáz kb. 39 százaléka érkezik az oroszoktól. Az uniós gázfelhasználás pedig majdnem kétharmad részt importra épül, az EU-ban felhasznált gáznak egészen pontosan 24 százaléka orosz import. Ennek a felét tudná Amerika kisajátítani, ha úgy döntene, hogy minden importálható gázon Európában ad túl. És persze, ha Európa is úgy látja, jobban megéri a tengerentúlról vásárolni, mint az oroszoktól.
Nemzetközi elemzők ugyan ma még abból indulnak ki, hogy a cseppfolyósított amerikai gázt Ázsia fogja felvásárolni, de – GFG gondolatmenetét követve – könnyen lehet, hogy az amerikaiak Orbán és Putyin iránti gyűlölete ezt felülírja (ha meg ez nem elég, GFG azt is sugallja, hogy az amerikaiak hiányos matematikai képzettségük miatt is inkább Európát választanák, hiszen még akkor sem lennének hajlandók vállalni az Ázsiába való szállítás harminc százalékkal magasabb költségét, ha ott ötven százalékkal drágábban adhatnának túl a gázon).
Amerika tehát – ha akarjuk, ha nem – ide hozza majd, GFG szerint, eladni a felesleges gázt.
Na de mi történik akkor egy ilyen helyzetben velünk? Az Európában felhasznált gáz 12 százaléka továbbra is orosz marad, nem beszélve a szintén elég jelentős orosz olajról. 68 milliárd köbméterrel pedig itt lesznek a piacon az amerikaiak is. GFG-nek igaza van, hogy ebben a hipotetikus helyzetben Amerika elég nagy szeletet harap ki az európai energia tortából. De monopóliumváltásról az előbbiek ismeretében azért csak nincs még szó.
És ne felejtsük el azt se, hogy a már kiépült gázvezetékeknek köszönhetően, biztonságosan keveredhetünk akár durva konfliktusokba is az amerikaiakkal, hisz ha el is fajul a helyzet, a kieső amerikai gázt pótolni tudjuk majd Oroszországból. Azaz Amerika, ha akarna, sem léphetne fel monopóliumként. Per pillanat nincs meg ugyanez az alternatíva: Oroszországtól függünk, és attól félhetünk, hogy Putyin nem csupán korrupt(nak tartott) politikusok kitiltásával akar majd „nyomást gyakorolni” ránk, hanem simán el is zárja a gázcsapokat, ha valami nem tetszik neki. Sőt, retteghetünk attól is, hogy nem ránk haragszik meg, hanem az ukránokra. Déli Áramlat hiányában – amikor az orosz gáz fele Ukrajnán keresztül érkezik Európába –, ha őket bünteti, minket is büntet.
Akkor nem lenne jobb mégis hagyni, hogy Amerika keresztbe tegyen az orosz érdeknek, és átállni részben erre a hipotetikus Amerika-függőségre?
Azt meg tényleg csak a lelkiismeretünk megnyugtatása miatt kérdezem meg, hogy mi a jobb, ha a gázdíjunk Putyin zsebében landol, vagy ha Obamáéban? Egy autokráciát mégiscsak kellemetlenebb pénzelni, mint egy demokráciát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.