Az megvan, hogy amikor a kormány éppen új rémet szabadított szabadságszerető magyarok tömegeire 150 forint / minden megkezdett gigabyte képében (sok arca van a gonosznak), akkor a kazáncsere-támogatási program netes rendszere a start után fél órával túlterheltség miatt bizonytalan időre leállt? És az megvan, hogy miközben a szabadságszerető magyarok sikeresen visszaverték Azog, a Pusztító az internetadó dühödt támadását, a kazán- és hűtőgépcsere pályázat informatikai rendszere totálisan összeomlott?

November közepe után aztán beindult, de a nagy érdeklődés miatt sok esetben gyorsan be is zárt a bazár. A kazáncsere alprogram régiós pályázatai egymás után álltak le forráskimerülés miatt, pár napon belül. Utoljára a dél-dunántúli régió esetében jelezte az illetékes minisztérium, hogy a december 6-án indított kiírásban pályázható keretösszeg kimerült – december 6-án. A jelenleg is futó, kimerült vagy még el sem indult programok gazdája, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit KFT (ÉMI), ugyan a lebonyolítást illetően nem áll(t) a helyzet magaslatán, de az igazság az, hogy a „rendszer” alapjaiban hibás. (Meg persze Gyurcsány!)

Először is szögezzük le, hogy nincs jobb és hosszú távon is fenntartható rezsicsökkentés, mint a háztartások és a gazdasági szereplők energiafogyasztásának csökkentése. A fogyasztás csökkentését sokféle eszközzel el lehet érni – de az árak csökkentése nem tartozik ezek közé az eszközök közé, sőt! Például a lakosság esetében úgy, hogy költségvetési forrásból támogatást biztosítunk a nyílászárók cseréjére, a fűtési rendszer korszerűsítésére, az épületek szigetelésére, valamint a rossz energiahatékonyságú (értsd: sokat fogyasztó) háztartási gépek cseréjére. Az állami támogatás közgazdasági logikája az, hogy a támogatott ár alacsonyabb lesz, mint a támogatás nélküli (piaci) ár, így a piac mérete növekedni tud, magyarul többen cserélik le régi hűtőjüket, mosógépüket, kezdenek fűtéskorszerűsítésbe, kazáncserébe, szigetelésbe, mint a támogatás nélkül. De!

De ehhez komolyan vehető nagyságrendű állami támogatás kell. Ma Magyarországon a kormány mindössze 2,72 milliárd forintot szán az energiahatékonyságot növelő lakossági beruházások támogatására. 1 milliárd forint jut a kazáncsere-pályázatok, 627,1 millió forint a háztartásigép-csere program és 1,1 milliárd forint a homlokzati nyílászáró-csere pályázatok finanszírozására. (hvg.hu)

2,72 milliárd forint.

Nem érdekel, hogy ki mit gondol a fociról (én szeretem), de az összehasonlítás miatt ide kívánkozik egy szeptemberi hír: „Az Emberi Erőforrások Minisztériumában hétfőn aláírták a szerződést az új diósgyőri stadion 4,5 milliárd forintos állami támogatásáról.” (minap.hu)

Igen, egy olyan országban élünk, ahol egy darab futballstadion korszerűsítésére több támogatás jut, mint a lakossági energetikai beruházások éves támogatási kerete. Mivel a pályázati feltételeknek relatíve sokan megfelelnek, így nem meglepő, hogy az egy-egy alprogramra jutó támogatásokra a pályázatok megnyitása után szinte azonnal a keretösszeg sokszorosának megfelelő igénylés fut be. A támogatási pénzek az elmúlt években is pár óra alatt fogytak el, ennyit a „várakozásokat felülmúló érdeklődésről”. Ennyi pénzből maximum 5-6 ezer háztartás támogatása lehetséges; ráadásul a támogatási arány nem haladja meg a 20-25%-ot, és az igénybe vehető maximum 25000 forint lehet. Ha ennél több támogatást akarunk az államtól új hűtőnkre, akkor inkább házasodjunk, hiszen a dolgok jelen állása szerint az most 60 ezer forint adókedvezményt ér… (ha először mond igent mindkét fél).

Ennek fényében elég röhejes az a bejelentés, amely szerint a „visszajelzésekre való tekintettel” a háztartásigép-csere program feltételeit módosította a minisztérium, és már nem csupán a nagycsaládosok és a nyugdíjasok, de minden magyarországi tartózkodási hellyel rendelkező magánszemély pályázhat támogatásra.

Ja, egyébként meg nem, hanem csak azok, akiknek van internet hozzáférésük és informatikai tudásuk, mert pályázni csak elektronikusan és ügyfélkapus regisztráció birtokában lehet. Nesze neked borsodi mélyszegény, minimálbéres bolti alkalmazott, lakótelepi kisnyugdíjas, somogyi közmunkás és a többiek, akiket a keresztény-konzervatív kurzus legszívesebben elzárna hátra a kamrába, hogy ne is lássa őket (hátha akkor nem is lesznek). Az nem zavar senkit a kormányoldalon, hogy a szegénység és az energiaszegénység együtt jár, hogy a gazdagabbak, magasabb jövedelműek saját forrásból is képesek ilyen beruházásokra, ráadásul eleve nem E, F, hanem A+++-os hűtőszekrényük és hőszigetelt lakóparki lakásuk van. (Azt hiszem, Rogán és Szijjártó urak erről tudnának mesélni.)

A lakossági energetikai beruházási támogatásokkal tehát nem csupán az a baj, hogy a keretösszeg a vicc kategóriába tartozik – 80-100 milliárd forintot kéne erre költeni évente minimum, például stadionok helyett –, hanem az is, hogy a pályázati rendszer cinikusan kirekesztő. Ebben a formában a támogatási rendszer konzerválja az energiaszegénységet, és igazságtalan. Nem más, mint egy agyonreklámozott büfékocsi a nyomornegyed kellős közepén. Szánalmas.

Külön fejezet az „energetikai hatékonyságnövelő beruházások támogatása” történetben az úgynevezett panelprogram, amelynek kezdete még az átkos szocialista kormányzás idejére, nyúlik vissza. A komplex felújítási program első ütemét a Gyurcsány kormány indította el 2008-ban, a második ütemet már a Némethné vezette minisztérium (NFM) vezényelte le, a harmadik ütem pedig évek óta beindításra vár. A program fedezetét a Magyarország rendelkezésre álló és a szabadpiacon értékesíthető széndioxid kvóta adta, adná. A szennyezési jogok eladását azonban a vártnál több bonyodalom kísérte, és a tervezettnél jóval kevesebb bevétel ütötte a magyar állam markát.

A befolyó összeg az úgynevezett Zöld Beruházási Rendszerbe kerül (ZBR), és meghatározott célokra, energiahatékonysági beruházásokra lehet fordítani. Ebből a pénzből jutott az a 2,72 milliárd is a fent leírt lakossági beruházások támogatására, és ebből jut a Panel II program, azaz a második fázis folyó kifizetéseire is.

Ugyan Németh Lászlóné már 2013 decemberében meghirdette a következő ütemet is (Panel III), de hamar kiderült, hogy ez az ígéret a választások előtti szokásos hitegetés csupán. A minisztériumban 2014-ben megállt az idő - Némethné ment, Seszták jött -, a Panel III program azóta is az előkészítés fázisában van. Indulásról egyelőre szó nincs, pedig lassan 2015-öt írunk.

Mondjuk nincs min csodálkoznunk, hiszen olyan országban élünk, ahol Kocsis Máté kötelező drogtesztet akart bevezetni a 12-18 évesek számára, a kvázi-párt KDNP Fidesz támogatással bezárná vasárnap a boltokat, a felsőoktatási tanulmányokhoz emelt szintű érettségit írnak elő, elveszik a rendszeres szociális segélyt a szegényektől, elveszik a nyugdíjkasszákban lévő utolsó forintokat is, vezető politikusok szerint a gyerekek életformaszerűen mennek reggel éhesen iskolába. És Vida Ildikó még NAV-elnök.