Varga Attila a CFCF aktivistája hétfőn részt vett a Parlamenti mélygarázsnál a szociális megszorítások és a kirekesztés ellen tartott demonstráción, majd kedden a Nincs Hova Hátrálnunk címen megtartott tüntetésen mondott beszédet. Ezt a szöveget olvashatjátok lent. A szöveg és a videó a Roma Sajtóközpont honlapján jelent meg először, amelyet a beszédet elmondó Varga Attila hozzájárulásával teszünk közé

Fotó: Csoszó Gabriella/ FreeDoc

Varga Attilának hívnak, roma vagyok és szegregált osztályba jártam. Nem Borsodban, hanem itt, Budapesten, a VII. kerületben. Ma Magyarországon – a becslések szerint – ebben a pillanatban is körülbelül 30 ezer roma kisdiák tanul ugyanígy, elkülönítve. Homogén cigány osztályban vagy cigány iskolában.

De mi közötök nektek ehhez, nem roma honfitársaim? Miért baj az, hogy a ti gyerekeiteknek sem lesz cigány padtársa, cigány barátja, vagy később cigány munkatársa, szomszédja? Mert vitathatatlan tény: az elkülönítés újratermeli a nyomort és a munkanélküliséget. A társadalom végleges kettészakadásához vezet. Az aluliskolázottak megélhetését pedig a ti adóforintjaitokból kell majd biztosítani. Ez tehát mindannyiunk problémája, fellépni ellene minden magyar ember felelőssége.

Ezért én értünk és értetek, a mi gyerekeinkért emelem fel a szavam.

Két éve az állam és az egyházak átvették az iskolák döntő többségét. Azt mondták, azért, hogy az esélyegyenlőség végre érvényesülhessen. De mi történt a két év alatt? Beváltották az ígéretüket? Jobb ma a mélyszegénységben élő gyerekeknek? Jobb minőségű oktatáshoz jutnak?

Én csak azt tudom, hogy legkevesebb 381 iskolában vannak többségben a cigány gyerekek. Ezekből az iskolákból nem igazán kerülnek be a tanulók érettségit adó iskolákba. Senki nem nézett utána, miért van ez így, és mit lehet ellene tenni.

Sőt, Balog Zoltán miniszter úr felfokozott harci kedvében önként tanúskodott egy szegregált iskola védelmében. Azt mondta a bíróságon, hogy szerinte nem szegregálják a cigánytelepen lévő cigányiskolában a gyerekeket, hanem szeretetteljesen felzárkóztatják. És ezt szerinte nem csak, hogy szabad, hanem egyenesen remek megoldás.

A bíróság ezt megtiltotta. Érvényt szerezve ezzel a törvénynek, és szem előtt tartva a gyerekek érdekeit.

Ma azonban kérdéssé vált, hogy a bíróságok meddig dönthetnek még így. Az Országgyűlés éppen ma adta egy törvénymódosítással a kormány kezébe a jogot, hogy rendeletben döntsön, mi a szegregáció és mi nem.

Csak remélni tudom, hogy az emberi erőforrás miniszter nem azon fog dolgozni felhatalmazás alapján, hogy a felzárkóztató iskolák szegregált formában működhessenek.

Niki a tanodánkba jár. Minden vágya, hogy gimnáziumba járhasson. Ötös tanuló egy kilencedik kerületi szegregált iskolában – a tavalyi központi felvételit mégis kettesre írta meg. Ugyanebbe az iskolába járt Józsika is. Ő majd a rendőrtiszti főiskolára akar jelentkezni, de hogyan, amikor hét év alatt annyi hátrányt halmozott fel, hogy korrepetáló tanárok segítségével is csak alig tudja megállni a helyét az új, integrált iskolában. A szemükbe nézve mivel biztassam őket? Mit mondjak nekik? Hogy majd jobb lesz? De mitől lesz jobb? Ki segít nekik? Majd a kormány által támogatott szeretve szegregáló iskolák?!

Vagy szerintetek az elég, hogy elmondom a saját példámat?

Hogy én is elkülönített cigányosztályba jártam, és kettesre sikerült az érettségim? Aztán, ha sikerül, 25 éves koromra újra leérettségizni, akkor majd végre jelentkezhetek az egyetemre. Hogy talán ugyanannyira kevés esélyem van arra, hogy felvegyenek, mint Nikinek a gimnáziumi felvételre?

Csak reménykedni tudok benne, hogy a saját példámmal és küzdelmemmel motiválhatom őket. Nikiért, Józsikáért és rajtuk kívül több ezer gyerekért kiáltok itt ezen a helyen! Elég volt!!!

Ezért üzenek most Balog Zoltán miniszter úrnak: ne felzárkóztatni akarjon bennünket, hanem adjon lehetőséget arra, hogy nem roma társainkkal együtt, minőségi tudáshoz juthassunk! Ne akarjon minket a gettóban, örökre szegénységben tartani! A “felzárkóztató” szegregáció ugyanis ehhez vezet!

És ne döntsön a sorsunkról úgy, hogy meg sem hallgat minket!

Meggyőződésem, hogy a kormány tagjaként az emberi erőforrás miniszternek kötelessége az oktatáson keresztül esélyt adni a gyerekeinknek. Esélyt adni bőrszíntől függetlenül minden gyereknek, hogy a benne rejlő tehetséget felfedezze és kibontakoztassa.  Ezzel tehet ő a mélyszegénységben élők milliós táborának további növekedése ellen.

Ez az ő felelőssége.

A szöveg és a videó a Roma Sajtóközpont honlapján jelent meg először, amelyet a beszédet elmondó Varga Attila hozzájárulásával teszünk közé