Nincs nagyobb önsorsrontó marhaság, mint azt a buta közhelyet leírni, hogy a politikát a pártok csinálják. Pont ez az a tévedés, ami oda juttatott minket, hogy 25 évvel a rendszerváltás után akkora szarban vagyunk, amiről senki nem mert még rémálmodni se.

A választásokon pártok indulnak, és ők kormányoznak, ez kétségtelen. De nem a kormány választja meg a választót, hanem a választópolgár a pártokat, akik képviselik őt, és kormányt alakítanak, majd törvényeket hoznak.

Egy normálisan működő demokrácia nem ott kezdődik, hogy négyévente választás van. Hanem ott, hogy a választópolgárok beleszólnak a politikai vitákba, szervezeteket alakítanak, képviselik saját érdekeiket, helyes mederbe terelik a politikát azzal, hogy minél szélesebb társadalmi rétegek véleményét hangosítják ki.

Ha ma kormányváltás lenne Magyarországon, semmi nem változna hosszú távon. Ez önmagában nem segítené elő azt, hogy demokratikusabban működjön az ország, nem korlátozná a pártokat, a kormányt a rossz döntések meghozásában, nem adna lehetőséget a pártokat körülölelő oligarchia- és médiabirodalmak lebontására és demokratizálódására, nem adna lehetőséget a független intézmények befoglalásának megakadályozására, nem teremtene átláthatóbb viszonyokat a politikában, nem járulna hozzá ahhoz, hogy a középosztályi, felső-középosztályi érdekképviselet helyett valós, a teljes társadalom érdekeit figyelembe vevő kormányzat szülessen.

A pártpolitika a hatalom megszerzéséről, és a hatalommal való cselekvésről szól. De egy olyan romlott környezetben, ahol a pártpolitika, a gazdasági élet és a média ennyire össze van fonódva, mint 2014 Magyarországán, ahol csak a nyaloncok hangjai jutnak el a beszűkült pártvezetők, kormánytagok fülébe, ott szükség van a kontrollra a kormánnyal szemben.

Azt mondják az okosak, hogy a civilek nem tudnak kormányozni. Én azt mondom, hallgatói szerződés, Schmitt Pál, internetadó, cafetéria megadóztatása, ingyenes képviselői úthasználat és folytathatnám a sort. A civilek nem fognak kormányt alakítani. De most nem is ez a kérdés. Két hónappal egy nagy tüntetéssorozat kezdete után, három évvel a 2018-as választás előtt ez nem is lényeges kérdés.

Ellenben függetlenül attól, ki alakít majd egyszer Orbánék után kormányt, akkor lesz normális ez az ország, ha a különböző társadalmi csoportokon nem lehet átlépni, ha a civilek érdemben bele tudnak majd szólni a kormányzati lépésekbe. Ha leszámolunk a hatalmi gőggel – mind balról, mind jobbról.

Azt is mondják az okosak, hogy nincs időnk, azonnal le kell váltani a kormányt. Ezzel szemben, nincs sok lehetőségünk arra, hogy jó irányba induljunk el, és a sietség, a leszámolási kísérlet a civilekkel, a pökhendi leszólása azoknak, akik most az utcán vannak csak ahhoz vezet, hogy azokat a hosszú folyamatokat, amik ténylegesen változást tudnának elérni, megakadályozzák.

Aki két hónappal a tüntetések kezdete után, összefogást, azonnali kormányváltást követel, az veszélyezteti azt a lehetőséget, amely talán az egyik legfontosabb az elmúlt 25 évben: a demokratizálódás folyamatának lehetőségét veszi el ettől az országtól. Hogy elkúrják-e azok, akik ma tüntetéseket szerveznek, az utcán vannak? Lehet, sőt valószínűbb, mint ennek az ellenkezője. De ha nem is hagyjuk nekik, hogy megpróbálják, mi kúrjuk el.