Orbán Viktor miniszterelnök december 23-i tévés interjújában elhangzott egy mondat, ami megcsapta a fülemet: „Az Egyesült Államok befolyást akar szerezni Közép-Európában, és ehhez használja fedőtörténetként a korrupciót.” Ha ez így van, akkor nem is lehetne ennél könnyebben kifogni a szelet az amerikaiak vitorlájából: Egyszerűen csak lépni kellene a korrupció ellen.

(Fotó: Flash&Bones)

Mert korrupció, az bizony van. Látjuk a meggazdagodó Fidesz-potentátok példáján, akik családi összefogással halmozzák fel érték- és vagyontárgyakban fizetésük többszörösét. Látjuk bizonyos cégcsoportok megrendelésein, amelyeknek egyik cége írja a közbeszerzést, a másik pedig megnyeri azt. Látjuk azon kiemelt cégek sikerein, akik nélkül ma Magyarországon nincsen közbeszerzés. Látjuk a rendszer szinte minden pontján. De leginkább az ÁFA-csalásokon, a trafikmutyin, a kaszinómutyin és társain.

Az Orbán Viktor által elmondottaknak tehát két értelmezésük van:

1. Az USA fel akarja deríttetni a magyarországi korrupció mértékét, mert annak megléte zavarja az amerikai cégeket, vagy

2. az USA arra használja a korrupciót, mint létező jelenséget, hogy Oroszországgal szembeni érdekeit érvényesítse.

Viszont tulajdonképpen lényegtelen, hogy a kettő közül melyik igaz. Ugyanis a megoldás mindkettőre ugyanaz: Fel kellene végre lépni a magyarországi korrupció ellen. Ha Orbánékat valóban zavarja valamiféle amerikai támadás, akkor egyszerűen büntetőeljárást kellene indítaniuk a kitiltási ügyben: azaz el kellene járniuk az ÁFA-csalások elkövetőivel szemben. Ugyanis, mint az múlthéten már kiderült, egy korábban megkötött szerződés miatt az amerikai félnek egy ilyen esetben minden információt át kellene adnia a magyar hatóságoknak.

Tehát a labda a kormány térfelén pattog: ha fellép végre valósan a korrupció ellen, akkor kiderítheti azt is, hogy valóban amerikai támadás indult-e az ország ellen, vagy sem. Ameddig viszont nem lép fel, ez teljesen lényegtelen marad: hiszen a magyar korrupció valóság.