12 embert öltek meg gyilkosok ma a Charlie Hebdo szatirikus újság szerkesztőségében, majd az utcán Párizsban. A terroristák, szemtanúk beszámolója szerint, azt kiabalták, “Allah akbar” és “Megbosszultuk a prófétát!” A cikk írásának pillanatában még nem tudjuk, hogy kik az elkövetők,  és még egyetlen szervezet se vállalta magára az akciót. Ugyan a fentiek és a nemzetközi kontextus alapján valószínűnek tűnhet egy dzsihadista vonal, de úgy gondolom, felelősségteljesen ezzel az opcióval csak akkor foglalkozhatunk majd, ha bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre. Most első feladatunk az lehet, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki az 1961 óta elkövetett legsúlyosabb franciaországi terrortámadás áldozataival.  

Részvétünk a Charlie Hebdo dolgozóinak, az elhunytak családtagjainak, hozzátartozóinak és az egész francia népnek. Felfoghatatlan, ami történt, most a szolidaritás és a harag az, amit talán mindannyian érzünk, ha olvassuk a híradásokat.

De ha igazak a feltételezések, és tényleg szélsőséges muzulmán gyilkosok követték volna el ezt a támadást, akkor sem “a muszlimok”, nem egy vallás követői követték el, hanem gyilkosok, saját céljaikhoz igazítva egy vallást. Azért tartjuk ezt szükségesnek máris leírni, mert mi is olvassuk a kommenteket és a cikkeket, amelyek alig két órával a tragédia után saját előítéleteik igazolására használják a történteket. Ahogy Breivik pár éve Norvégiába is hiába ment a kereszténység nevében harcra a kommunisták és a multikulti ellen, valójában nem képviselte a keresztény vallást, és a hívők százmillióit, úgy ezek a szélsőségesek sem képviselik a muzulmán vallás követőinek százmillióit. A romák elleni gyilkosságsorozat elkövetői talán a “magyarok” nevében akartak fellépni, de csakis a saját gyilkos ideológiájuk nevében tették.

A Conseil de culte musulman (Muzulmán Vallási Tanács) elítéli a történteket, és "a demokrácia ellen elkövetett barbár tettnek" minősíti. Jean-Yves Camus, a Charlie Hebdo szerkesztőségéhez közel álló politológus azt mondta a Le Monde-nak: "A radikális iszlamista ideológia első áldozatai, ahogy azt a Charlie is mondta, a muzulmánok." Ezt nekünk is érdemes észben tartanunk, és ügyelnünk arra, hogy ne erősítsük a muzulmánok, vagy még tágabb szemszögből a bevándorlók, idegenek elleni előítéleteket. 

Ugyanis amit a szélsőségesek most el szerettek volna érni, az épp a gyűlölet további eszkalálása, és aki bedől ennek bármely oldalról, az nemcsak az ő céljaikat szolgálja, de az elhunytak emlékét is meggyalázza. A Charlie Hebdo elleni merénylet, függetlenül az újság szerkesztőségi vonalától, túllépve a Mohamed-karikatúrák újraközlése körüli vitán, a sajtó történetének egyik legtragikusabb eseményeként fog bevonulni közös emlékezetünkbe. Ezek a támadók, gyilkosok nem kezdők voltak, nem suhancok, hanem terroristák, keményen kiképezve, katonai múlttal és tapasztalattal. Aki ezeket az embereket összekeveri a Franciaországban élő bevándorlókkal, összekeveri a francia muzulmán, vagy arab közösséggel, a létező legnagyobb hibát követi el, felül a szélsőségesek haraggerjesztésének. A muzulmánok nem terroristák, nem erőszakosak, hanem ugyanolyan családra, munkára, szeretetre vágyó emberek mint mi.

Ezeknek a terrorisitáknak feltehetően mindegy, muzulmánok, zsidók vagy épp ateisták állnak előttük,  ha nem úgy gondolkoznak, ahogy ők.  

A terrorizmus lényegéhez tartozik a spektákulum, egyfajta perverz szenzációhajhászás, amiben a nyár óta új magaslatokra lépett a magát Iszlám Államként aposztrofáló szervezet. A szolidaritási akciók, a muzulmán hívek tiltakozása szerte a világban jóval kisebb nyilvánosságot kap.

Ma este Franciaországban már 100 városban hirdettek szolidaritási tüntetéseket, ahol feltételezzük, vallásra és származásra való tekintet nélkül gyűlnek majd össze százezrek, hogy tiltakozzanak az aljas gyilkosságok és üzenetük ellen.

Most nem tehetünk mást, mint vallástalanként bízunk, vallásosként pedig imádkozunk azért, nyerjenek nyugalmat a halottak hozzátartozói, és ne induljon erőszakhullám a történtek hatására.

Szekeres Ferenc, Jámbor András