A világ egyik legszomorúbb dolga, amikor civil áldozatai vannak egy militáns erők által elkövetett fegyveres támadásnak. Szerdán 12 civil veszítette életét egy kifejezetten őket célzó katonai terrorakcióban.

A cikk írásának pillanatában nem tudjuk, kik követték el az akciót, de nem túl széles a gyanúsítottak köre. A támadók nem csak jól fel voltak fegyverezve, nem csak alapos kiképzést kaptak, de abból a hidegvérből és vissza se nézésből, ahogy sebesült rendőrt egyetlen fejlövéssel kivégezték, még a hozzám hasonló laikusok számára is egyértelmű, hogy hosszas rutint szereztek hasonló harci eseményekben. Azaz az ISIS és az Al-Kaida a két fő esélyes, rajtuk felül csak pár olyan kisebb terrorszervezet jöhetne szóba, amik viszont vélhetőleg nem rendelkeztek volna ezzel a profizmussal. Maradt hát egy diktatúrákat megszégyenítő terrorállam, és egy hasonlót létrehozni kívánó militáns mozgalom.

Ami történt, az egy tragédia, mint ahogy minden alkalommal, amikor tucatnyi civil válik áldozatává egy bárki által elkövetett mészárlásnak, az egy megkérdőjelezhetetlen tragédia. Az viszont, hogy ez a tragédia tovább súlyosbodik-e, az az elkövetkezendő napokban fog eldőlni. A helyzet ugyanis még tragikusabbá válhat, ha a terroristáknak nem csak a támadása volt sikeres, hanem annak a céljai is teljesülnek.

És amikor a támadás céljairól beszélünk, könnyű csak a kimondott rövidtávú célt észrevenni: sikeres csapást mérni az ellenségre, és ezzel elriasztani őket valamely tevékenységtől, jelen esetben a szólás- és véleményszabadság gyakorlásától. Ami egyetlen támadástól a legritkább esetben szokott bekövetkezni, sőt, mint az most is sejthető a karikatúrák robbanásszerű terjedéséből, ez pont hogy egy határozott szólásszabadság melletti kiállást fog eredményezni, nagyon helyesen.

A valódi célja ezeknek a támadásoknak azonban a helyi muszlimok ellen fordítani a közvéleményt. Aki egy kicsit is követi a terrorista szervezetek működését és történelmét, az pontosan tudja, hogy ezek mindegyike (legyen az szélsőbalos, fajvédő, vagy bármi más) elsősorban arra törekszik, hogy a saját szimpatizánsbázisát minél rosszabb helyzetbe hozza annak érdekében, hogy végre ők is “felébredjenek” és csatlakozzanak a küzdelemhez. Ez nem különösebben titok, pláne nem összeesküvéselmélet, hiszen szinte mindegyik terrorista mozgalom neten keringő kézikönyvében explicite szerepel, hogy a legfőbb cél forradalmon vagy polgárháborún keresztül érhető el, amihez viszont annyira ki kell élezni az aktuális rendszer és az érintett célcsoport (munkásosztály, árja fajúak stb) közötti feszültségeket, hogy ez utóbbiaknak ne legyen más választása, mint az önjelölt megváltók vezetésével felvenni a harcot az elnyomó rendszer ellen. 

És ez az, ami ennek a terrortámadásnak az egyetlen valós hosszú távú célja. Kiélezni az Európában élő muszlimok és a nemmuszlim társadalom közötti ellentéteket. Ez az, ami ha sikerül; ha a következő napokban drasztikusan sűrűsödnek a mecsetek elleni támadások; ha drasztikusan sűrűsödnek a muszlim (vagy annak gondolt) emberek elleni személyi támadások; ha Európa népe egyre intenzívebben beleáll abba, hogy az iszlám vallást követők semmilyen formában nem elfogadhatóak számunkra; ha muszlimok tömegei fogják megtapasztalni, hogy pusztán a vallásuk miatt az életükért és biztonságukért kell rettegniük, és senkit nem érdekel, hogy mit gondolnak valójában a világról; akkor bizony muszlim fiatalok újabb hulláma fog beáramlani az iszlamista terrorszervezetekbe, ezzel beteljesítve ennek a mészárlásnak a célját. Ez nem egy ördögi konteó: ahogy a francia szélsőjobb vezetői is (zárt ajtók mögött) garantáltan extatikus állapotba kerültek ettől az ölükbe hullott eseménytől, úgy minden egyes muszlimokat érő támadás az iszlamista főhadiszállások mélyén fog kitörő örömet okozni. Konfliktusok polarizálódásából mindig az extrémisták járnak jól. (Ezek leírása után találtam erre a cikkre, amiben a szerző a szeptemberi ausztráliai terrortámadás kapcsán érvel ugyanemellett.) 

És ez azért fog jó eséllyel sikerülni, mert igény az van rá. Az európai szélsőjobb vadul iszlám- és arabellenes, ez létük hasonlóan erős alapja, mint a magyar szélsőjobbnál a cigánybűnözőzés. És ugyan a cigányozás nálunk is jelentősen elterjedt, a rasszizmuson még azért legalább egy kis stigma van, az iszlámellenesség  viszont gyakran mérsékelt konzervatív, apolitikus, vagy akár liberális körökben is stigmamentesen tud terjedni (mint ahogy nálunk is olyan liberálisok képviselik leghangosabban, mint Tóta W Árpád vagy Seres László, de persze a mérsékelt konzervatívokat sem kell félteni), így az iszlámellenesség könnyen egy populista tömegeszme központi magja lehet.

Minderről szépen árulkodik twitteren az #Islam hastag aktuális állása. 10%-ban muszlim emberek írnak, akik ugyanannyira elítélik az eseményeket, mint bármelyikünk, és hitet tesznek a béke és erőszakmentesség mellett (többen természetesen azt is jelezve, hogy a karikatúrák számukra is sértőek voltak, de ez fel sem merülhet releváns jogalapként).90%-ban pedig olyan emberek írnak, akik állítása szerint csak és kizárólag ez a terrortámadás az igazi iszlám, minden más véleményről “végre” kiderült, hogy hazugság, így végleg le kell számolni velük. Én nem találtam a hashtag alatt olyan muszlimot, aki szerint ez lenne az iszlám, mégis az ide író nemmuszlimok brutális többsége szerint minden muszlim ebben hisz.

És közben ne felejtsük el, hogy arról az ISIS-ról és Al-Kaidáról beszélünk, amik által elkövetett mészárlások áldozatainak túlnyomó többsége muszlim volt, és amelyek deklarált háborúban állnak egymáson felül az iszlám akár több fő irányzataival is. Nem az iszlám és a kereszténynek vélt/kívánt Európa között húzódik ebben a témában a konfliktus, hanem a világ terrorizmust és civilek mészárlását egyöntetűen elítélő (részben muszlim, részben nem muszlim) többsége, és a terrorszervezetek között.És ebben a hitben nyilvánvalóan a valóságnak nem csak ez a szeglete nem zavarja az iszlamofóbokat, hanem mint minden alkalommal, így most is figyelmen kívül hagyják, amint kb az összes létező muszlim vezető és vezetői testület elítéli a terrortámadást, és újra - mint már annyiszor - hitet tesz amellett, hogy az iszlám a béke vallása, és "attól még nem muszlim egy terrorista, hogy az Iszlámra hivatkozva követ el bűncselekményt. A terrorista az terrorista, a terroristának a terror a vallása." (A konkrét idézet a Magyar Iszlám Közösségtől származik.) Ugyanígy minden egyes alkalommal, amikor ehhez hasonló történik, muszlimok tömegei vesznek részt a megemlékezéseken és ajánlják fel segítségüket az áldozatok hozzátartozóinak. (Mindezeknek nem az a lényege, hogy ezeknek az embereknek lenne igaza abban a megválaszolhatatlan kérdésben, hogy “mi az iszlám?”. Hanem az, hogy rengeteg muszlim úgy él, hogy számára ezek igazak az iszlámra.)

Nem véletlen, hogy a már említett ausztrál terrortámadás után a rendőrség első dolga volt, hogy megerősítette a mecsetek védelmét, megvédendő ártatlan állampolgárait a vallási alapú erőszaktól. Ugyanekkor egy utcára kilépni nem merő muszlim lány tweetjére reagálva nem muszlimok tömegei ajánlották fel I’ll ride with you hashtaggel, hogy szívesen utaznak együtt testi épségüket féltő muszlimokkal. Amikor két kanadai katonát támadtak meg terroristák, a nem muszlim lakók gyűltek össze lemosni a “bosszúból” összegraffitizett mecsetet, de szerencsére lehetne még sorolni a hasonló példákat.

És ez az a választás, ami ma minden európai előtt áll. Behódolunk a polgárháborús hangulat kirobbantásában érdekelt terroristáknak, és felülünk a radikális szélsőjobb által vezetett idegenellenes hangulatra - vagy egyértelművé tesszük, hogy mi pont hogy támogatjuk mindazokat, akik békésen és másokkal együttélve kívánják megélni vallásukat, és épp azokkal állunk szemben, akik emberek tömegeit akarják egymásnak fordítani, legyenek azok muszlim terroristák, vagy csak szélsőjobbos idegengyűlölők.

Ohh, és ha még mindig kérdés lenne bennünk, hogy a köztünk élő muszlimok "kivel vannak": mindannyian emlékszünk a terroristák által hidegvérrel fejbelőtt rendőrre, aki az újságírók védelméért adta az életét. A neve Ahmed Merabet. És muszlim.

A karikatúrák forrásai sorrendben:
Ann Telnaes, Carlos Latuff, David Fitsimmons, Sarah McIntyre