Két nap telt el a Charlie Hebdo elleni támadás óta, és az európai közvélemény nehezen ocsúdik fel a történtek után. Két napja terroristák támadást indítottak a demokrácia, a szabadság, a szeretet és a béke ellen, és minden olyan ember ellen, akik számára fontosak ezek az értékek. Hadat üzentek muszlimoknak és nem muszlimoknak egyaránt.

Tegnap 3 percre megállt az élet Franciaországban, az ország gyászolt, az iskolákban, a templomokban, a mecsetekben, közintézményekben, az utcán. A francia politikai élet majd minden tagja az egységre, a köztársaság és a szabadság védelmére szólított fel, az egy Marine Le Penen kívül, aki bár muszlimellenességét félretette, bevándorlóellenességről mégis szólt.

Tegnap Franciaországban a sajtóorgánumok többsége nem kezdett gyűlöletkeltésbe, nem kezdett bűnbakot keresni. A francia nép nemcsak a tragédia miatt él át nehéz napokat, hanem, mert saját félelmeivel és előítéleteivel is meg kell küzdenie, nem véletlen, hogy a támadást követő éjszakán több mecsetet is megtámadtak. De mégis most egységesebbnek tűnik a  francia nemzet, mint az elmúlt 70 évben bármikor. Az iskolaudvarokon “Politikáról beszélnek, ami egészen kivételes” - mondja egy tanárnő. “Súlyos nyugalom uralkodik, és empátia. Mintha az ártatlanság elvesztéséről lenne szó.”,

De Magyarországról, a magyar sajtóból ebből alig látszik valami. Szőnyi Szilárd szerint, ha nem rajzolják meg a Charlie Hebdo karikaturistái vallásgyalázó rajzaikat, akkor nem érte volna őket bántódás; a Magyar Nemzet szakértője szerint “igazi profikról van szó, a vérükben van az iszlám”, tehát a jobboldali lap szakértője szerint az iszlám egyenlő a terrorizmussal. De azt is mondja, a határoknál kell megállítani ezeket a terroristákat, és sem ő, sem a Klubrádió riportere, aki szerint szerencse, hogy nincsenek bevándorlók Magyarországon, nem érti, hogy a feltételezett elkövetők harmadik generációs francia muszlimok. Nem bevándorlókról van szó.

És ezek a hozzászólások is megmutatják, hogy mekkora bajban vagyunk, hiszen épp úgy kezdünk el reagálni, ahogy azt a terroristák szeretnék látni. Ahogy Steve írta, a terroristák alapállása, hogy ha rosszabb a muszlimoknak, akkor nekik jobb, hiszen  még több támogatójuk lesz,még több potenciális terrorista.

Szily László azt mondja, Európa most két rossz közül választhat: megőrizzük a szabadságunkat, és veszélyt hozunk magunkra, vagy csökkenteni kezdjük, és megvédjük magunkat. Szerintem nem ez a két lehetőség áll előttünk, annál is inkább, mert  az egyiket már kipróbálták, és tudjuk, hogy nem működik. Az USA szeptember 11. után csökkentette a szabadságát, megtámadta Irakot és Afganisztánt, bevezették a kémkedési törvényt és a Patriot Actet. Ismerjük a következményeket: megerősödött a terrorizmus, kínzások, lehallgatási botrányok, egy szabadságában meggyengült nemzet, és a bostoni maratonon történt merénylet mindenek betetőzéseként.

Európa válasza nem lehet ez, és úgy tűnik, nem is lesz ez, a francia orsszággyűlés elnöke bejelentette, semmilyen törvényt nem fognak elfogadni, ami csökkentené a szabadságot, a jelenlegi törvényeknek elegendőnek kell lenniük a terrorizmus elleni harcban.

Nem választhatjuk a szabadság korlátozását, nem választhatjuk a gyűlölködést, hiszen pontosan ez a terroristák célja: meggyengíteni az emberiségbe vetett hitünket, igazolni a már létező előítéleteket és legitimálni a már intézményesült diszkriminációt a kisebbségek ellen, kevesebb szabadságot, több gyűlöletet és több háborút hagyni Európában.

A Charlie Hebdo karikaturistái a gyász és a szolidaritás után ma minden bizonnyal azokról közölnének karikatúrát, akik a lapnak oly fontos szabadságot támadják. Emlékezetes a lap főszerkesztőjének, Charbnak a rajza, amelyben a csónakkal a part felé haladó arab bevándorlókra mutat egy francia, és azt mondja „demokraták szállnak partra Európában“.

Mi is azt tudjuk csak idézni, amit Patrick Pelloux, a Charlie Hebdo újságírója az I-Télé reggeli műsorában mondott tegnap: "Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy az újság nem szűnik meg. Nem nyertek. Charb, Cabu, Wolinski, Bernard Maris, Honoré, Tignous, Mustapha, és a testőr, akit megöltek, nem a semmiért haltak meg. Nem szabad emiatt utálni a muzulmánokat, mindenkinek a köztársaság értékeit szem előtt tartva kell élnie az életét".