Egy pillanatig lehetett abban reménykedni, hogy Párizsban, ahol egy és fél millió ember menetelt az áldozatokra emlékezve a francia köztársaság alapelveiért (szabadság, egyenlőség, testvériség) és a szólásszabadságért, talán Orbánt is megérinti majd valami, és ezután kicsit humánusabban bánik majd embertársaival. Egy pillanat. Ennyi jutott nekünk, a naivan egy jobb világról álmodozóknak. A valóságban ezzel ellentétben Orbán már a helyszínen sem mulasztotta el hangoztatni kirekesztő nézeteit, és közölte, hogy Magyarországon ezután a gazdasági bevándorlást meg kell állítani. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági okokból országukat elhagyó embereknek nem tudunk ezután menedéket nyújtani. Ezzel a kijelentéssel kapásból több probléma is van:

A morális okokat talán nem is kell olyan nagyon magyarázni. Van egy olyan menet, ami 17 ember tragikus és értelmetlen halálát követően szerveződik, és amelyen másfél millió ember azért is vonul fel, hogy kiálljon azokért a szabadságjogokért és alapértékekért, amit itt Európában is sokan próbálunk megteremteni, és aminek szerves része a sokszínűség és a testvériség. És az, hogy itt Orbán rögtön ennek az ellenkezőjével jöjjön elő, olyan fokú érzéketlenségre utal, amire nem is találok hirtelen (szofisztikált) szavakat.   

A morális okok mellett az alapvető probléma Orbán kijelentésével az, hogy ez sem jogilag, sem a gyakorlatban nem lenne megvalósítható. Ahhoz, hogy ez érthetővé váljon, látni kell a bevándorló és a menekült ember közötti fogalombeli különbséget, amit a miniszterelnök - jogot végzett emberként - láthatóan nem ismer (vagy szánt szándékkal mossa össze a kettőt, ami még rosszabb színben tűnteti fel őt).

Nagyon egyszerűen megfogalmazva ugyanis nem a bevándorlóknak adunk menedéket, hanem menekült embereknek, akik valamilyen fenyegetettség ("faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződésük miatti üldözéstől való megalapozott félelmük"¹) miatt menekülnek hazánkba.

A bevándorlóknak nincs definíciójuk a magyar jogban, de általában azokat az embereket értjük alatta, akik huzamosabb ideig tartózkodnak, vagy kívánnak tartózkodni Magyarországon, például valamilyen munkavégzés, tanulás céljából vagy pusztán csak kalandvágyból.² Ők azok, akik többnyire gazdasági okokból jönnek az országba, egy jobb élet reményében. Nekik viszont a magyar állam soha nem is adott menedéket, hiszen jogilag egy teljesen más eljárás alá tartoznak, ők például letelepedési vagy tartózkodási engedélyt fognak kérni, de esetükben menedékjogi kérelemről (tehát menedék adásáról) szó sincs, mivel nem is tartoznak bele a fent vázolt fenyegetettségi körökbe.

A kettő között persze húzódik egy nagyon vékony mezsgye is, nagyon ritkán előfordul az, amikor menekült státuszt kaphat a gazdasági okokból országát elhagyó személy. Olyan esetben például, amikor országában olyan intézkedéseket vezetnek be, ami többek között faji, politikai vagy vallási alapon diszkriminálja gazdasági és szociális jogait (például bezárják a boltját, mert zsidó, munkáját, fogyasztását lehetetlenítik el egyéb módon, vagy ezek miatt nem részesülhet a szociális ellátórendszer által nyújtott támogatásokból stb.), vagy irreális adókat vetnek ki rá az említett okokból.³ Azonban elég valószínűtlen, hogy Orbán csak ezekre az emberekre gondolhatott, mikor kijelentette, hogy gazdasági bevándorlóknak nem adunk menedéket, hiszen számuk elenyésző a Magyar Helsinki Bizottság tapasztalatai alapján.

Tény, hogy mivel jogilag értelmezhetetlen az, amit mondott, így kicsit nehéz találgatni, hogy kire gondolt akkor, amikor kijelentette, hogy gazdasági bevándorlóknak nem adna menedéket, a fogalmak összekeveréséből adódóan igazából bármilyen, országot váltó ember szóba jöhet. Azt az egyet jelentette ki kategorikusan, hogy azoknak, akik életüket mentve menekülnek, azért meg kell adni a menedéket. Orbán számára viszont rossz hír az, hogy a Menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény világosan kijelenti, hogy menedék nemcsak az életveszélyben lévőknek jár, hanem mindenkinek, akinek az üldöztetéstől való félelme megalapozott a fent részletezett öt tulajdonság valamelyike miatt.⁴ Rossz hír neki az is, hogy ezt - bármennyire is szeretné -, nem változtathatja meg egy tollvonással, hiszen ez a nemzetközi egyezmény kötelez minket 1989 óta, amiből kivállni kicsit bonyolultabb, mint pajtásaival megszavaztatni egy törvénymódosítást.

Orbán számára nem sokkal kecsegtetőbb a helyzet akkor sem, ha “csupán” a gazdasági bevándorlók kizárását célozta meg, hiszen az is számtalan kötelező erejű nemzetközi egyezményt sértene, például rögtön az Európai Unió működéséről szóló szerződést⁵, mely biztosította például a letelepedés szabadságát. De hozhatnám példának az Európai Unióról szóló szerződést⁶ is, amellyel megalkották az uniós állampolgárságot; plusz a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot⁷, mely azóta is a négy alapszabadságunk közé tartozik, sőt az alapító szerződés módosításaival egyre nyomatékosabb szerepet kapott.

Orbán terve pedig azt jelentené, hogy ezután gyakorlatilag be sem engedünk senkit, de pláne nem adunk letelepedési vagy tartózkodási engedélyt senkinek, aki például munkavállalás vagy tanulás céljából jönne az országba, ráadásul így feltételezem, hogy nem engednénk be az EU-s állampolgárokat sem, akik a fentiek értelmében szabadon mozoghatnak, és vállalhatnak munkát az unió területén. Tisztában vagyok vele, hogy Orbán “tőlünk különböző kulturális háttérrel rendelkező” bevándorló emberekre gondolt elsősorban, de a rossz hír számára az, hogy az uniós állampolgárok között is bőven vannak például muszlim vallásúak, vagy fekete bőrszínű emberek, akik éppoly szabadon vállalhatnak munkát nálunk, mint bármelyik másik tagországban. Ezt Orbán sem tudja megakadályozni, hiszen a kötelező erejű nemzetközi szerződéseket nem tudja olyan egyszerűen megszegni, hacsak - persze tisztán biztonsági és terrorelhárítási okokból - holnap ki nem lépünk az EU-ból, majd le nem zárjuk a határokat, és Enver Hodzsa nyomdokaiba lépve betonbunkereket nem építünk minden négyzetméteren.

Láthatjuk tehát, hogy jogilag és gyakorlatilag is teljes mértékben kivitelezhetetlen Orbán azon terve, hogy az általa gazdasági bevándorlóknak hívott embereknek (bármit jelentsen is ez) ne adjon ezentúl menedéket Magyarország. Az egész tehát arra volt csak jó, hogy újra bizonyosságot tehessen arról, hogy politikája mennyire kirekesztő, mennyire szemben áll ő maga a humanizmus értékeivel, és a francia köztársaság, a szabadság, egyenlőség, testvériség alapeszméivel.

Köves Nóra

¹ http://www.unhcr-centraleurope.org/hu/pdf/informacioforrasok/egyezmenyek/az-1951-es-egyezmeny-es-az-1967-es-kiegeszito-jegyzokonyv.html 1989. évi 15. törvényerejű rendelet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről, 1 fejezet, 1 cikk (2)
² http://helsinki.hu/wp-content/uploads/kulfoldiek-magyarorszagon_helsinki-bizottsag.pdf Gyulai Gábor: Külföldiek Magyarországon 10. old.
³ http://helsinki.hu/wp-content/uploads/UNHCR_Kezikonyv.pdf Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatala: Kézikönyv a menekült státusz meghatározására szolgáló eljárásról és az azzal kapcsolatos követelményekről a menekültek helyzetéről szóló 1951. évi Egyezmény és az 1967. évi Jegyzőkönyv alapján, 12. old.
⁴ http://www.unhcr-centraleurope.org/hu/pdf/informacioforrasok/egyezmenyek/az-1951-es-egyezmeny-es-az-1967-es-kiegeszito-jegyzokonyv.html 1989. évi 15. törvényerejű rendelet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről, 1 fejezet, 1 cikk (2)
⁵ http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012E/TXT&from=HU Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49-55. cikk
⁶ http://europa.eu/pol/pdf/qc3209190huc_002.pdf A szerződések egységes keretbe foglalt változata, Alapjogi charta
⁷ A Maastrichti szerződés tartalmazta ezt először, amely 1993-ban lépett hatályba.