Orbán Viktor és a Fidesz nem véletlenül állt rá a bevándorlózásra, és ma reggel már a muszlimozásra is. Magyarországon viszonylag kevés embert érint közvetlenül ez a gyűlöletpolitika (nyilván pont az a probléma, hogy az egy is sok); kiveszi a szelet a Jobbik vitorlájából; illeszkedik az oroszbarát szélsőjobb pártok külpolitikájába; mindeközben pedig az elszigetelődött Orbánnak segít európai szövetségeseket találni. A gond csak az, hogy már rövid távon is rossz lehet a magyar állampolgároknak.

A nyílt bevándorló- és muszlimellenességnek nálunk nincs hagyománya, ennek oka pedig egyszerű: nincs jelentősebb muszlim vagy más bevándorló közösség Magyarországon. Ez sem véletlen, egyrészt a magyar életszínvonal elmarad a nyugat-európaitól, így Magyarország nem célország, másrészt pedig Európában a magyar bevándorlási törvény szabályozza a legszigorúbban az ide érkezők letelepedését.

A párizsi terrortámadások után viszont sokakban felerősödhet a terrorizmustól való félelem, és mivel diskurzus eddig nem zajlott se a muszlimokról, se a bevándorlókról, lényegében érintetlen terepre érkezik a kormányzati kommunikáció. A bevándorlásról diskurzus eddig csak azokon a településeken alakult ki, ahol menekülttáborok vagy befogadó helyek vannak, de a mainstream média (pár kiváló cikktől eltekintve, mint a Mandineren és az Átlátszón megjelent beszámolók) nem foglalkozott a témával, így csak a babonák és a félelmek uralták a témát. A magyar állampolgároknak egyszerűen nincsenek ismereteik a bevándorlókról, a bevándorlásról, az iszlám vallásról; nem találkoznak, vagy beszélnek ezekkel az emberekel, így utóbbiak könnyen céltáblává tehetőek. És mivel nagy számú csoport híján nincs erős érdekvédelmi szervezetük vagy erős közösségük, kiváló célpontot is jelenthetnek egy gyűlőletkampánynak.

„Ugyanakkor nagyon határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem fogjuk megengedni, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök, addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország.” - Orbán Viktornak ebben igaza lehet, hiszen az Európainál jóval alacsonyabb jólét, magasabb munkanélküliség mellett, valóban nem fogunk célországgá válni.

Ebben a kampányban pedig Orbán nem csak saját csapataira, hanem a liberális és függetlenebb konzervativ média egy részére is számíthat, hiszen az Izrael-párti liberális sajtó egy része, például a Hit Gyülekezete befolyása alatt álló ATV biztosan nem lesz a bevándorlók pártján.

Abban a helyzetben pedig, ami az elmúlt időszakban kialakult - a Fidesz támogatásának csökkenésére gondolok -, a kormánynak szüksége van kitörési pontra, olyan témára, amit ő irányíthat, amiben a lakosság alulinformáltsága miatt, ha hagyjuk, akár élvezheti is az ország többségének támogatását.

De a téma arra is alkalmas, hogy a szélsőséges szavazókat elcsábítsa az inkább antiszemitizmussal, és ebből fakadóan muszlim-barátsággal politizáló Jobbiktól. Ha valóban fő tematika tud lenni a bevándorlás, a Jobbik komoly bázist veszíthet az idegenellenes szavazók között. Amikor Orbán tegnap, a párizsi megemlékezésen a köztársasági menet mondanivalójával teljesen ellentétes, bevándorlás-ellenes, és bújtatottan iszlamofób megjegyzéseket tett, az nem hiba volt a részéről, hanem teljesen tudatos döntés. Ma a teljes nemzetközi sajtó Orbán illetlen és agreszív mondataival fog foglalkozni, és bár a kormányfőt ez a normális európai politikai térben még inkább el fogja szigetelni, de az egyre inkább természetes szövetségesévé váló, Putyin-párti és bevándorlóellenes szélsőjobbnál, illetve a hagyományos jobboldali pártok bevándorlóellenes szavazóinál ezzel támogatókat foghat. Magyarország miniszterelnöke ugyanis annak az embernek képében kíván tetszelegni, aki ki meri mondani az igazságot Európában.

A probléma ezzel, hogy Orbán nem figyel a következményekre. Egyrészt a magyarországi bevándorlók nem támadást, hanem segítséget igényelnek a beilleszkedéshez. Nem véletlen, hogy Orbán is megjegyezte – némileg önmagának is ellentmondva –, hogy az eddigi bevándorlókkal lényegében semmi probléma nincs az országban. Ez a retorika még azt a konzervatív elképzelést se segíti, hogy a Magyarországot célországként választó bevándorlók asszimilálódjanak, hiszen társadalomra gyakorolt hatásával ellehetetleníti azt a célt, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba, megtanulják a nyelvet, felvegyék a kulturát. Aztán még tovább nehezíti ezt, ha a társadalomban megemelkedik az idegenellenesség szintje. És az előítéletek megerősödése nemcsak a bevándorlókat és a muszlimokat, hanem a már itt lévő kisebbségeket, valamint a magyarországi zsidóságot és a cigányságot is érintheti.

A másik probléma pedig európai léptékű: azok az intézkedések, amelyeket Orbán támogat, lényegében előfutárai vagy konkrét megalapozói azoknak a törekvéseknek, amelyek korlátoznák az állampolgárok szabad mozgását az Unión belül. Ha ténylegesen szigorítják a külső bevándorlást, az táptalajt jelenthet az uniós országok között, a lakosság belső áramlásának szigorítására is. Nagy-Britannia erre készül, és több uniós tagországban is felerősödtek a szigorítást követelő hangok, ez pedig azt jelenti, hogy Orbán lehet az előidézője annak, hogy a magyar állampolgárok nehezebben kapnak külföldön munkát.

Ebből pedig világosan látszik, az a politikai kommunikáció, amit Orbán elkezdett, a szavazatszerzésen kívül megint nem jó semmire, közép- és hosszú távon nem előnyös az ország számára. Sokadszorra is kiderül: ami a Fidesznek hasznos a hatalom megtartása szempontjából, az az országnak káros.