Marika és Péter kisnyugdíjasok. Gyerekük nincs, együtt élnek 110 ezer forintnyi nyugdíjukból a nyolcadik kerületi kis lakásban. A gyógyszerek, a rozzant fűtés fizetése és az étkezés után választhatnak, milyen számlát nem fizetnek be hó végén. Felváltva tették meg naponta a külvilággal való kapcsolattartásra használt sarki boltig a 150 métert. Mindig azon viccelődtek, hogy együtt kéne meghalniuk, és akkor nem maradna a másikra a temetés költsége és kötelezettsége. De nem így történt. Egyik reggel Marika már hiába ébresztette Pétert, nem kelt fel. A mentők, akik 3 óra múlva érkeztek ki, megállapították a halált. A temetésre 2 hét múlva került sor. Barátaik már meghaltak, se kutyájuk, se macskájuk. Marika ott állt azon a februári reggelen az új köztemető kapujában. Reggel, indulás előtt még sírt kicsit, majd dupla adag vérnyomáscsökkentőt vett be. A ravatalozónál átadták neki Péter holttestét a koporsóban. „Viheti” – mondta a temető segédje flegmán. „Hova?” – kérdezte Marika. „A szociális parcellába, itt van két kilométerre. Szociális temetés, nem?” „De...” – felelte Marika, és állt némán egy ideig, majd épp megszólalt volna, amikor a segéd megelőzte, és rámutatott a táblára, amin a szociális temetés feltételei álltak. „De nyugodjon meg, a sírgödröt már megástuk!” – próbálta felvidítani.

A törvény szerint a köztemető csak a holttest hűtését, tárolását vállalja, a szállításról a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk. Méghozzá kizárólag önerőből, külső szolgáltatót nem vehetnek igénybe. Utóbbi esetben elveszítenék a térítésmentes temetésre való jogosultságot, mivel a szociális temetés lényege, hogy mindenki önként, fizetés nélkül vesz benne részt. A holttest szállítása saját járművel fel sem merülhet, a közegészségügyi hatóság a rendkívül szigorú előírások miatt nem engedélyezné. Egy koporsó pedig száz kiló is lehet, kézi erővel történő szállítása nem egyszerű feladat, a sírásók külön gyakorolják.

Marika kétségbeesetten állt még ott egy darabig, majd nyomott egy csókot a koporsóra, ott hagyta a virágot. Hazament, otthon kinyitotta a gyógyszeres dobozt, és elővette a gyógyszereit, azt, ami Péter tulajdonából megmaradt az utolsó végrehajtás után. „Így legalább tényleg együtt halunk meg.”

A történet fikció, de a valóságon alapul. A tábla fenn idézett szövege nem más, mint a törvény szövege a VS:hu cikkéből kiemelve, amely szabályozza a szociálisnak hazudott, igazából antiszociális temetés feltételeit. Budapesten az Új köztemetőben a Vs.hu cikke szerint 2 kilométer távolságra van az antiszociális temetésre kijelölt parcella a ravatalozótól, ahol át kell venni a koporsót és a holttestet. Innen kell továbbszállítani a halottat, a sírhoz. Nincsenek szavak.

Hogyan lehet egy kormány ennyire gonosz, hogyan büntetheti a legszegényebbeket, hogyan spórolhat pénzt az európai kultúrkör egyik legfontosabb hagyományán? Hogyan teheti tönkre a halottaktól vett utolsó búcsút, csak azért, mert szegények a gyászolók? Ilyet csak gonosz emberek találnak ki.