Leszedték a kurucinfo egy holokauszttagadó cikkét. Most akkor védjünk-e minden nácit, mer űtet megilleti a tripartitumba vésett joga a náci eszméit hirdetni? Legfeljebb azon kéne vitatkozni, hogy sittre vele, vagy csak a gatyáját pereljük le róla. De azon, hogy a cikk maradjon-e, nem érdemes. Vigyük már le a szemetet.

Először is: a címbeli széljobb portállal, ahova a troll írt, nem csak a minapi, ki tudja hányadik holokauszttagadás a gond, hanem a teljesség igénye nélkül olyan bűncselekményeket is rendszerszinten követnek el rajta, amelyeknek nincs nemes szólásszabadsági vetülete. Adócsalás, gyűlöletre uszítás, személyes adatokkal visszaélés, kiskorú veszélyeztetése, a teljesség igénye nélkül.  Őszintén szólva másodlagos, és ezért nem érdekel, hogy ezek után egy hírt leszedettek – miért van még a honlap egyáltalán? A puszta léte jogsértő. Ez volt tehát a cikk környezete.

Másodszor pedig: majdnem biztos, hogy a magyar Büntető Törvénykönyv szólásszabadságot korlátozó szakaszai rosszak, de azt azért ne feledjük, hogy holokauszttagadás egy csomó demokratikus országban úgy bűncselekmény, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint bizony ez rendben is van.

Miközben a szólásszabadság mellett tüntetnek terroristák által lemészárolt újságírók miatt Párizsban, nyilván rendkívül kínos, hogy éppen egy szólásszabadságot büntetőjogi eszközökkel tiltó jogszabályt alkalmaznak Budapesten. Az meg egyenesen vállalhatatlan, hogy a háttérben ezalatt Harrach Péter a vallásgyalázásról böfög fel  sötét középkori ostobaságokat (ja, jól olvasod, ezt írtam, jelents fel, haver). Nyilván rendelhet bármilyen idióta jogszabályt, a NER kodifikációs mekkmesterei meg is oldják majd neki, ha azt akarja üzenni az USA-nak, hogy itten nincsen szólásszabadság, dugjátok fel magatoknak az első alkotmány-kiegészítéseteket, mink nem leszünk szabadságjogi gyarmat, de ettől ez még minimum nagyon ciki. Pláne, hogy a második világháborús történelmi múltját máig nem dolgozta fel a magyar társadalom. Aki kételkedne ebben, annak javaslok egy laza szobornézegető sétát a budapesti Szabadság téren.

De sírva kérem, tegyünk már végre különbséget a kiirtott zsidók milliói emlékének az uszítás határát talán nem is csak súroló, kegyeletsértő bemocskolása, és a kormányzati jogkorlátozó idiotizmus elleni védekezés között. A szólásszabadságnak igenis van határa, és egyúttal: nem lehet akárhogy korlátozni.

Putain, je suis pas kurucinfo!