A politikusoknak is rá kell végre jönniük, hogy az iszlámellenesség a rasszizmus egy fajtája. A döntéshozók sajnos nagyon távol vannak még attól, hogy ezt felismerjék – írja Langer Ármin, a berlini Salaam-Schalom Initiative koordinátora.

(kép: Spiegel.de)

„Tudták, hogy Isten az Ótestamentumban arra szólította fel a zsidókat, hogy a föld minden népét hajtsák szolgaságba?” – ez az idézet Julius Streichertől, a húszas-harmincas évek Der Stürmer című német antiszemita hetilapjának alapítójától származik.

Akkoriban a zsidó térhódításról szólt a propaganda, manapság meg Berlin Neukölln kerületének polgármestere (itt a legmagasabb a városban a bevándorlók aránya) arról beszél, hogy irodája ablakából kinézve már nem lát mást, „csak elfátyolozott nőket.” Szerinte ebből felismerhető egy „arra irányuló kísérlet, hogy a fundamentalisták egy újfajta társadalmi rendet hozzanak létre, amely különbözik attól, amit mi nyugati demokráciának nevezünk”. Amikor a kerület ifjú szocialistái ezzel az idézettel szembesítették a járókelőket, többen azt hitték, az az NPD (a neonáci Német Nemzeti Párt) valamelyik politikusától származik.

Száz éve a zsidó akarta elpusztítani a „mi” társadalmunkat, ma állítólag a muszlim teszi ugyanezt: „Nincs még egy nép, amelynek ehhez hasonló próféciái lennének. Nincs még egy nép, amely azt mondaná, arra választatott ki, hogy más népeket, és azok hagyományait tönkretegye” – írta Streicher a zsidókról. 

A muszlimok a bűnbakok

Manapság ilyesmit a muszlimokról lehet olvasni. Ők lettek a bűnbakok, őket teszik felelőssé minden problémáért: Neukölln már szinte egy az egyben olyan, mint Iszlámábád (Pakisztán fővárosa), és hamarosan Drezda is erre a sorsra jut – írta Henryk M. Broder közíró a Die Welt-ben.

A huszadik század elején a zsidók vérében volt állítólag a bűnözés, ma meg az arab és török származású fiatalokéban, akiket bűnözőknek, és a Nyugat számára veszélyesnek kiáltanak ki. Daniel Alter berlini rabbi úgy gondolja, hogy Neukölln egy olyan hely, ahova a zsidók jobb, ha nem is teszik be a lábukat, mivel a muszlimok súlyos veszélyt jelentenek rájuk nézve. Göbbels a maga idejében Herschel Grynszpanra – egy „zsidó terroristára”, aki Párizsban megölt egy német diplomatát – hivatkozott, amikor bizonyítani akarta, mennyire agresszív a zsidó természet. Ma Alice Schwarzer muszlim-ellenes publicista arra a két férfira hivatkozik, akik Párizsban ártatlan karikaturistákat gyilkoltak meg, ha éppen indokolni kívánja a muszlimellenes „kritikáját”.

Mi, zsidók százai, akik Neuköllnben élünk, ezt teljesen másképp látjuk. Ezért jött létre kezdeményezésünk is, a Salaam-Schalom Initiative, amit közösen indítottunk muszlim és migráns szomszédainkkal: a muszlimellenes uszítás ellen, és a békés együttélés jegyében.

Ma az uszító politikusok és véleményformálók miatt ott tartunk, hogy Németországban, nyolcvan évvel a Soá után, újra szalonképessé vált egy vallási és kulturális kisebbség rágalmazása és démonizálása. A Pegida nevű szélsőséges csoport, amely hónapok óta szervez megmozdulásokat a bevándorlók ellen, éppen ezt használja ki: hiszen a muszlimellenes kijelentéseket ma a nyilvánosság nem tekinti rasszizmusnak, így ők is szalonképesként próbálhatják meg beállítani gyűlölködésüket. 

Szemet hunynak a gyűlöletkeltés felett

Ha meg a rágalmazás és démonizálás a közbeszédben megengedett, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy könnyen torkollik a helyzet agresszióba. Szinte minden nap hallani muszlimellenes cselekményekről. Mecseteket gyújtanak fel vagy muszlim állampolgárokat támadnak meg a nyílt utcán. És ez nemcsak Németországra igaz. Európa más országaiban hasonló – ha nem még rosszabb – a helyzet: az elmúlt hetekben csak Svédországban három mecsetet gyújtottak fel.

A Pegida tagjai ezzel szemben azt állítják magukról, hogy ők bizony békések – még a transzparenseikre is felírják ezt. Ha tüntetéseik után támadás éri a muszlimokat, akkor ők mossák kezeiket.

Ez is annyira ismerős magatartás. Streicher valami hasonlót írt 1943-ban: „Az elmúlt húsz évben egyszer se írtam olyat, hogy fel kellene gyújtani a zsidók házát, vagy agyon kellene őket vernünk. Soha nem jelent meg ilyen felszólítás a Stürmerben.”

Ennek fényében a Pegida-tüntetések résztvevőinek tisztában kellene lenniük vele, hogy hová vezetnek az előítéleteik és a kijelentéseik. Ez mind nem az iszlámról, vagy a vallás gyakorlóiról szól. Itt arról van ugyanis szó, hogy bizonyos csoportokat idegennek, tőlük különbözőnek akarnak beállítani. Régen a zsidók voltak ez a csoport, ma meg a bevándorlók, a muszlimok és a „színesbőrűek”.

Ez a választott hazájuk, ők nem külföldiek

Az a feladatunk, hogy megállítsuk az iszlamofób és bevándorlóellenes uszítást. Ne hagyjuk, hogy erre a nyilvánosságban sor kerülhessen!

Ne engedjük át városainkat az előítéletességnek! Az intoleranciát egyszerűen nem szabad tolerálni!

Ehhez az első lépés az lenne, hogy a politika jöjjön végre rá, hogy az iszlámellenesség igenis a rasszizmusnak egy formája. A döntéshozók többsége viszont sajnos nagyon is távol van még attól, hogy ezt felismerje. Másrészt az újságok szerkesztői nem engedhetik meg, hogy iszlamofób tartalmak megjelenjenek. Nem ártana, ha ezen a területen is sor kerülne hasonló érzékenyítésre, mint az antiszemitizmus esetében.

Amíg az egyenlőség és az elfogadás nem magától értetődő, addig bizony nyomást kell gyakorolnunk a döntéshozókra. Hiszen egy olyan országban akarunk élni, ahol a muszlimok erőszakos halálára nem sütik rá a döner-gyilkosság jelzőt, és ahol nem bagatellizálják el a rasszista indítékból történt emberöléseket.

Olyan országot szeretnénk, ahol a muszlimokat és bevándorlókat nem külföldieknek tekintik, hanem olyan embereknek, akik most választott hazájukban – igen, hazájukban – élnek. Csakis így élhetünk békésen együtt.

Az eredeti német szöveg a Qantara.de-n jelent meg. Itt olvashatjátok angolul is.

(fordítás: BSK)