A Tell MAMA brit iszlamofóbiaellenes szervezet adatai szerint az elmúlt egy hétben, amióta a Charlie Hebdo elleni támadás történt, ötvennél is több alkalommal követtek el iszlámellenes bűncselekményeket Franciaországban.

Kutatások azt mutatják, hogy a különböző terrorcselekmények elkövetése utáni első héten átlagosan 4-6%-kal emelkedik az elkövetők vélt vagy valós kisebbségi csoportjához tartozók elleni támadások száma, majd visszaáll a terrorcselekmény előtti arányra. A dzsihadista merényletek után azonban az iszlám közösségeket érő támadások száma akár 28%-kal is emelkedhet, és ez az intenzitás egy hónapig is kitart.

Az úgynevezett gyűlölet-bűncselekmények számában való emelkedés a köztudatban a kollektív bűnösség gondolatának jelenlétére utal, a terrorcselekmény megtorlását nem a jogrendszerre hagyja, hanem a bosszút kiterjeszti arra a teljes csoportra, amelyhez az elkövetőket tartozónak véli. Fontos felismerni, hogy a Charlie Hebdo szerkesztőségében elkövetett gyilkosságot, vagy bármely más iszlám fundamentalista szervezethez köthető bűncselekményt terroristák és nem egy vallás hívői követik el.

Ezek az információk azért fontosak, hogy az érintett szervek fel tudjanak készülni az ártatlan, sérülékeny csoportok védelmére, például a mecsetek és imahelyek védelmének megerősítése, a muszlimok lakta területek fokozott felügyelete, illetve bármely kirekesztő magatartás elleni fellépés által.

A gyűlölet-bűncselekmények több okból is veszélyesek. Egyrészt az áldozatra és annak teljes társadalmi csoportjára nézve sokkal erősebb pszichés hatással bírnak, hiszen vallásukban, identitásukban, személyiségük egy fontos aspektusában éri őket a támadás. Másrészt a társadalom egészére nézve is különösen veszélyesek, amennyiben fenntartják, tovább mélyítik a különböző csoportok közötti konfliktust, ellehetetlenítve a társadalmi béke helyreállítását.

Gyűlölet-bűncselekményt személyek, de vagyontárgyak ellen is el lehet követni, a mecsetek falára firkált gyűlölködő szövegek is gyűlölet-bűncselekménynek minősülnek, illetve a fenyegetés és megfélemlítés is idetartozik. A Franciaországban eddig történt atrocitások közül több mint 20 esetben konkrét támadás történt, több lövést adtak le mecsetekre, hívők autójára, valamint  kebab árus standja mellett robbantottak. További 30 esetben pedig fenyegetések, gyűlölködő feliratok elhelyezése történt.

A hasonló iszlámellenes cselekmények száma más országokban is emelkedik a múlt heti események óta. Svédországban az elmúlt napokban három ilyen támadás is volt, az egyik esetben levágott disznófejet dobtak egy mecsetbe, Németországban pedig több iszlámellenes tüntetést szerveztek; hétfőn Drezdában mintegy huszonötezren vonultak fel, “mindenki túl sok – menjetek haza” és “elég a multikulturalizmusból” feliratú táblákkal.

A terrorizmus elleni küzdelemben és az európai békés együttélés elérésében semmiképp sem lehet helye a kirekesztésnek és az egymás elleni erőszak fokozódásának. Jens Stoltenberg, norvég miniszterelnök válasza Anders Breivik három évvel ezelőtti iszlámellenes terrortámadására “több demokrácia, nagyobb nyitottság és több emberség” volt, a “gyűlöletre szeretettel válaszoltak”. Az európai muszlim közösségekre és bármely más sérülékeny társadalmi csoportra nézve ez lehet az egyetlen út.

A gyűlölet elleni fellépés természetesen nem csak az állam és a hatóságok feladata. A sérülékeny csoportok fokozott védelme elengedhetetlen a részükről, ám nagyon fontos, hogy a többségi társadalom is hangot adjon nyitottságának, és befogadó üzenetek közvetítésével hozzájáruljon a társadalmi integrációhoz.

Erre jó példa a decemberben Sydney-ben történt túszdráma után villámgyorsan terjedő #Illridewithyou kezdeményezés, ami biztonságot nyújtott, és szolidaritást fejezett ki a muszlimokkal. A mozgalom úgy indult, hogy valaki észrevette a vonaton, hogy a mellette ülő, muszlim nő, feltehetően utastársai indulataitól félve, leveszi a fejkendőjét.

Rachael Jacobs reakciója a félelem láttán a következő volt:

“Az állomáson utána mentem, és azt mondtam neki: “Vedd fel a kendőt! Elkísérlek!” A nő zokogásban tört ki, és majdnem egy teljes percig átölelt. Aztán elsétált, egyedül.”

A december 15-én született tweet nyomán ajánlották fel többen, hogy ha valamilyen ismerősük az iszlám vallásúakat fenyegető megtorlásoktól félve indulna útnak másnap, szívesen elkísérik.

Svédországban pedig a múlt hónapi mecsetgyalázásokra válaszul a lakosság “Szeretet Bombákkal” is biztosította támogatásáról a muszlimokat. Így például Uppsalában, ahol január elsején egy gyalázkodó tag jelent meg az egyik helyi kegyhely kapuján, hamarosan színes papírszívek és más üzenetek fedték el a feliratot. Ennek mintájára a szolidaritás célzottabb akciói Franciaországban is megjelentek,  például Brestben vasárnap papírszívekből álló füzért akasztottak egy mecset falára. A hétvégi németországi iszlámellenes tüntetésekre reagálva kedden mintegy százezren vonultak fel országszerte és virrasztottak Berlinben, hogy kifejezzék üzenetüket a gyűlölet ellen és egy békés, toleráns országért, amely védi és tiszteletben tartja a szabadságjogokat.

Tegyük egyértelművé, hogy támogatjuk mindazokat, akik békésen és másokkal együttélve kívánják megélni vallásukat, vagy bármely kulturális hagyományukat.

Várnagy Emma