Tegnap Ács polgármesterét igazoltatta két rendőr autóval, az úgynevezett kisebbségi igazoltatás keretében. Majd mikor kiderült, hogy nemcsak egyszerű cigány, hanem polgármester is, sűrűn bocsánatot kértek. A magyar emberek 90%-át még nem érte kisebbségi igazoltatás, ez azért lehet, mert a magyar emberek 90%-a nem cigány. Ettől viszont még létezik ez a rendőrségi eljárás, amely elég jól igazolja vissza, a rendőrség is előítéletes, mint a magyar társadalom.

Nem divatos erről beszélni, de az van, hogy gyakorlatilag mindannyian valamilyen kisebbséghez tartozunk, és ér minket lenéző, lekezelő vagy bántó megkülönböztetés. Mert zsidók vagyunk, mert melegek, mert nők, mert szemüvegesek, mert hosszú a hajunk, vagy fiatalok vagyunk vagy idősek, szegények vagy gazdagok. Csak a megfelelő szokatlan közegbe kell menni. Nyilván mindenki fel tud idézni egy rossz pillantást, egy kényelmetlen helyzetet, na, ezt képzeljük el, hogy minden nap naponta többször kapod meg. Mert cigányként neked ez jár.

Talán mindenki találkozott az ingatlanhirdetések etnikailag rendezett kitételével, a finoman körülírt álláshirdetéssel, cigányok nem kellenek, látjuk az iskolai szegregációt, ami újra törvényes lett, és bizonyosan találkoztunk már olyan bolttal, ahol nem szeretik a cigányokat, például végigkíséri őket a biztonsági őr. Az elmúlt év számtalan cikke, kutatása után azt is tudjuk, a rendőrség is előszeretettel igazoltatja, bírságolja ok nélkül a cigányokat.

Amikor franciaországi (egyébként nem szegény) arab ismerőseink itt voltak, naponta mesélték, melyik pesti kocsmában nem szolgálták ki őket, melyik étteremben nézték őket cigánynak, és akkor a bevándorlásellenes Fidesz-gyűlöletkampány még tervben sem volt.

Ha ma Magyarországon cigányként akarsz boldogulni, akkor naponta többször is megkapod azt, hogy te nem vagy jó ennek a társadalomnak, és ehhez még más kulturális szokásokkal sem kell rendelkezned, elég, ha barna a bőröd. Abban az esetben pedig, ha bekerül a médiába, hogy egy barna bőrű ember elkövetett valamilyen törvénytelenséget, és fellángol a cigányozás, lényegtelen, hogy a tettessel csak a bőröd színe egyezik meg, te is megkapod, miért nem tudsz beilleszkedni.

Ma a cigányemberre Magyarországon két nyomás nehezedik egyszerre: az egyik azt mondja, nem vagy közénk való, a másik pedig azt, miért nem tudsz közénk kerülni? Erre a kettős nyomásra pedig a legkönnyebb két válasz az, hogy az ember beismeri, tényleg alsóbbrendű és öngyűlölővé válik, vagy pedig azt mondja, húzzatok a picsába, akkor én nem is akarok közétek tartozni. Persze tisztelet a kivételeknek, akik meg tudják tartani magukat és identitásukat egy ilyen társadalmi nyomásban. De ők inkább a hősök, a helyzet szégyenteljességéből adódó tulajdonképpen logikus választ nem ők adják.

És akkor nem beszéltünk azokról az emberekről, akik legyenek cigányok vagy nem cigányok, de gazdasági-szociális eltéréseikből fakadóan tényleg eltérnek a társadalom elvárásaitól. Ha családból, amelyben nincs kés és villa, a gyerek beérkezik az iskolába és az óvodába, nem segítséget kap a késsel-villával való evés megtanulásához (kinek van ma erre energiája a kiszipolyozott oktatási rendszerben?), hanem lenézést, lesajnálást, kirekesztést. De emellett azt is elvárják, tanuljon úgy, mint a gyerek, akinek nem csak a kés és villa, hanem a könyv, a füzet, esetleg a magántanár is megvan otthon.

Ameddig a társadalom elnézi a kisebbségi igazoltatásokat, és elnézi a rasszista szándékot, sőt a magyar néplélek haszontalan, ámde ezeréves sajátosságának tekinti, addig saját magunk sírját ássuk. Nem azért kell tudatosabbnak lennünk, és kevesebb előítélettel viszonyulnunk egymáshoz, mert az trendi (mondjuk, épp nem az), nyugati és liberális, hanem azért, mert mindannyiunk életét ez könnyíti meg hosszú távon, hiszen a kevesebb negatív megkülönböztetés segíti azokat a folyamatokat, amelyek révén bármilyen kisebbség tagjával közösen lehetünk magyarok ebben az országban.