Adott egy miniszter, akit sokan szavahihető embernek tartottak. Még többen szakembernek, aki nem keveri az esztelenséget a politikával, aki nem lánglelkű forradalmár, de a lehetőségekkel és a következményekkel mindig számoló profi. Azt várták tőle sokan, hogy konszolidálja a magyar gazdaságpolitikát, amit elődje cikkcakkjai és unortodoxiája alaposan felforgatott. Progresszív jövedelemadót vagy zöld beruházási fordulatot nyilván nem remélt senki, hiszen mégis csak fideszes, de legalább az a normális fajta - gondolták sokan. Sokan láttak bele sok mindent Varga Mihályba. Sok embernek, reménykedő ellenzékieknek, mérsékelt fideszeseknek kellett csalatkozniuk.

A hiba persze nem Varga Mihályban van. A hiba a rendszerben van, Varga csak annyiban hibás, hogy annak ellenére, hogy jó szakember (ez a mai napig meggyőződésem), elfogadja a rendszer működését, alámegy, sokadszorra is meghajlítja gerincét, és benyeli, amit be kell. Minden jó szándék, józan ész és többnyire a saját meggyőződése ellenére. Ezzel pedig Varga Mihály minden hitelességét elveszítette.

Varga alulmaradt anno Rogánnal szemben az ingyenes készpénzfelvételről folytatott vitában. Botor módon kiállt az internetadó mellett – védve a védhetetlen eredeti koncepciót –, amíg a főnöke be nem jelentette a hátraarcot (ezt a cuclit mások még jobban beszopták). Ő az, aki jobb pillanataiban elismeri, hogy álom a gyors gazdasági felzárkózás, a közmunka program nem megoldás, és az uniós pénzek fűtik a magyar gazdaságot, míg máskor zombiként zengi a kórussal, hogy „Magyarország jobban teljesít”. Varga Mihály az a miniszter, aki teljes képtelenségnek tartotta a vasárnapi zárva tartást, majd teljes mellszélességgel kiállt mellette. Ő az, aki azt nyilatkozta, hogy nem lesznek boltbezárások, elbocsátások meg pláne nem, miközben saját államtitkára szerint ugyan nem tízezres nagyságrendben, de bizony lesznek.

Varga Mihály a korrupciós váddal az Egyesült Államokból kitiltott Vida Ildikó NAV elnök közvetlen felettese. Főnökként napokig nem tudott beosztottja kitiltásáról, sem annak céges viselt dolgairól. Ő az, aki azóta sem mentette fel – még csak ideiglenes sem – a korrupciós gyanúba keveredett NAV vezetőket és nem kezdeményezett külső vizsgálatot a NAV-nál a vádak tisztázása érdekében. Miniszterként ő a felelős, amiért a tárcája több tízmilliárdos bevételi többletet tervezett be 2015-re az útdíjakból, aminek hatására az NFM illetékesei kétségbeesett és roppant dilettáns módon voltak kénytelenek hozzányúlni az autópálya-díjakhoz. Varga illetékessége a szerencsétlenül bevezetett EAKER rendszer is, mint ahogy nála landolt a magán és állami milliárdokat „elgazdálkodó” Töröcskei István ÁKK-elnök lemondása is. Ez utóbbinak bár „jó munkát végzett”, elfogadta a lemondását, sőt közpénzből még egy magánbank tehetős ügyfeleit is kártalanítja, mielőtt azok privát számoltatnák el a bukott bankárt – valószínűleg ez a jól végzett munka jutalma. Kit zavar, hogy ez a 6 milliárd eredetileg a közszférában foglalkoztatottak bérfejlesztésére ment volna?

Varga Mihálynak nem megy jól mostanában. Mondhatni, nem áll nyerésre Vajna kaszinóiban – akinek ő adott adókedvezményt, mert akkor majd több(!!!) adót fizet. Csupa politikai és szakmai pofon, botrány, rossz alkuk, visszakozás, vereség. A helyében nyilván sokan már naponta háromszor lemondtak volna. De ő nem. Van még hová lejjebb és még lejjebb menni.

Miniszter úr, milyen vastag bőr kell mindehhez?