Merkel hétfőn pár órára Magyarországra jött, és lényegében megmutatta, mennyire katasztrofális helyzetben van a magyar diplomácia. Míg a magyar külügy álláspontja az volt, hogy a magyar diplomácia a németet követi politikájában, a közös sajtótájékoztatón kiderült, lényegében egy fontos kérdésben sincs egyezés a két ország stratégiája között. Sőt, Merkel keményen oda is szúrt a magyar demokratikus állapotokkal kapcsolatban.

Másnap reggel a Vs.hu írta meg, milyen csodálatos befektetésekről állapodott meg zárt ajtók mögött Orbán és Merkel, de mára kiderült, se a Siemens, se a Mercedes, se az Audi nem tervez befektetéseket hozni Magyarországra. Nem tudjuk biztosan, hogy direkt, kormányközeli kamukiszivárogatásról volt-e szó, de a Fidesz-propaganda azóta is azt állítja, hogy milyen csodálatosan fejlődik a két ország közötti gazdasági kapcsolat. (Ez egyébként a valóság nyelvére leforditva azt jelenti, hogy a német cégek kihasználják a legyengített magyar munkatörvénykönyvet, az ország közelségét, az alacsony fizetéseket és a viszonylag jó infrastrukturát.)

A közmédia híreiből pedig kincenzúrázták Merkel kritikáit, a Fidesz pedig közleményben írta meg, nincs is nézeteltérés, csak a német liberálisok (akik tavaly estek ki egyébként a Bundestagból) kényszerítették rá Merkelt a liberális alapú demokrácia védelmére.

Azután a Heti Válasz ma egy olyan címlappal jelent meg, amelyen Orbán és a két európai újbaloldali párt, a Sziriza és a Podemos vezetője látható, az “Európa fenegyerekei” cím alatt. A cikk az online verzió szerint arról szól, hogy Orbánt követve nemet mondott az IMF-nek Ciprasz görög miniszterelnök, és Pablo Iglesias, a Podemos főtitkára is így tenne. A Heti Választ nem nagyon zavarja, hogy Magyarország viszafizette az IMF kölcsönt, majd elzavarta az IMF-et, mindezek után pedig visszahívta, és jelenleg is fenntartja egy kölcsön lehetőségét. Míg Cipraszék az újratárgyalásban érdekeltek. És nyilván az se zavarta az összehasonlitásban a Válasz újságíróit, hogy míg Orbán beszüntetné a segélyeket, csökkenti a társadalmi újraelosztást, az oktatásra és az egyészségügyre jutó pénzt, és Magyarországon ma ugyanannyi állami pénz jut a leggazdagabb és a legszegényebb 10%-nak - addig ezek a pártok növelnék az újraelosztást, a segélyeket, csökkentenék az egyenlőtlenségeket, és több pénzt adnának az oktatásnak és az egyészségügynek. Mint két tojás.

De a magyar külpolitika jelenlegi állapotában bizonyítani kell, hogy nem vagyunk egyedül, bátor nemzetek lépnek a mi utunkra, mi pedig jó szövetségesei vagyunk mindenkinek. Pedig nem maradt szövetségesünk vagy támogatónk az EU-ban, és éppen azon sakkozhatunk, hogy két hét múlva Putyin mit fog kérni Magyarországtól a Paksi erőműért cserébe.Márpedig kérni fog, mert Oroszországban az állami cégek és az állam egy. A kérés elég valószinű, hogy egy európai vétó lesz az orosz szankciókra, vagy semlegesség az ukrajnai helyzetben. Csakhogy a Merkel által tolmácsolt kérés épp ellentétes volt: ne vétózzon Magyarország, és legyen aktív az ukrán helyzet megoldásában.

És ahogy élesedik az ukrán helyzet és a többi konfliktus Putyin és az EU között, úgy lesz erősebbi mindkét oldalról a nyomás Orbánra. Egy idő után pedig választani kell. És hiába virít majd az “Európa erős embere” plakát a Heti Válasz újabb címlapján, akkor 200-zal szembejön majd velünk a realitás vonata, amire az lesz írva:

Egy jelentéktelen és feláldozható periféria ország vagytok valahol Kelet-Európában.

Az orbáni politika következtében pedig egyre kisebb a magyar külpolitika súlya, és így egyre kevésbé tudunk urai lenni a külpolitikai döntéseinknek. Lassan, ha gyarmat nem is, de konc lehetünk egy konfliktusban Európa és Putyin között.