Az állatok sorban állnak az erdei közért előtt, bár a rács még nincs felhúzva. Nyuszika előresiet, de a medve elkapja: 
- Hajnal óta itt állunk sorban, te meg most jöttél, és volna pofád idetolakodni? Na, takarodj hátra! 
Azzal fölemeli Nyuszikát, és hátrarepíti. Másnap ugyanolyan sor tolong a közért előtt. Megint jön Nyuszika, és siet előre. A medve most is elkapja, és hátradobja a sor végére. Mire Nyuszika felsóhajt:
- Na, úgy látszik, ma sem fogok kinyitni.

A vasárnapi tüntetésen újra megdőlt az egy négyzetméterre jutó Orbán-leváltások rekordja. Az általam mélyen tisztelt Hammer Ferenc megjegyezte: ma minden politikai szereplő egyetlen feladata, hogy elkergesse Orbánékat. Vajda Zoltán nagy levegőt vett, elmondta, hogy őszinte lesz, kivárt, majd közölte, voltak hibái az elmúlt 25 évnek, de a legfontosabb, hogy elkergessük Orbánt.

Ha az elmúlt hónapokban minden tüntetésen, amelyen elmondták, hogy Orbán megbukott, vagy azt, hogy meg fogjuk buktatni, vagy azt, hogy van remény megbuktatni, vagy azt, hogy ez a legfontosabb cél, egy hajléktalan ember szociális bérlakásba költözött volna, ma már megszűnt volna a hajléktalanság Magyarországon.

A magyar baloldali és liberális politikai elit (politikusok, közírók, aktivisták nagy része, (tisztelet a kivételnek), valahol a fogtündér szintjén képzeli el a politikát. Majd berakjuk az “Orbán takarodj!” transzparenst, meg a tüntetős szelfit, esetleg az Index-tudósítás kinyomtatott verzióját a párnánk alá, és holnap reggelre már nem is lesz itt a Viktor. Pedig attól, hogy elmondjuk Orbán takarodj, attól, hogy elmondjuk el fogjuk kergetni Orbánt ez nem fog sikerülni. És ameddig erről beszélünk, és nem a baloldali és liberális politikai közeg bajairól, a közelébe se jutunk Orbán leváltásának.

Lehet mucsaizni a Fideszt és a Jobbikot. De mindkét párt jobb ma szellemi és infrastrukturális, tudás és vízió tekintetében bármilyen képződménynél, amely tőlük balra helyezkedik el. A választók legnagyobb része egy éve nem azért szavazott a Fideszre, mert buta, hanem azért, mert az volt a racionális választás. 

Ha a munkahelyeden fizetésemelés, az előmenetel biztos esélyei vagy jó munkakörülmények helyett csak annyit ígérnek, hogy leverjük a konkurens céget, és akkor jobb lesz, míg a konkurensnél ezek a feltételek megvannak, valószínűleg kevés dolog tarthatna a jelenlegi munkahelyeden, és ez a kevés dolog sincs meg a jelenlegi ellenzéki pártokban. Márpedig a semminél jobb a 2000 forintos rezsicsökkentés, az éhhalálnál pedig jobb a közmunka. A választópolgárok nagy részének pedig ma nem magasztos és igen fontos eszmék, hanem a napi megélhetés jelenti a gondot. És ezért nem lehet hibáztatni őket: ha napi 12 órát töltesz el azzal, hogy ne halj éhen, és ne fagyj meg, te se Kantot fogsz gondűzőként olvasni.

De sajnos még Kantot se ajánl a baloldali és liberális politikai elit. Egyetlen ajánlatuk, hogy bízz a fogtündérben, majd leváltja Orbánt. Ez a szint, ezen a szinten áll az infrastruktúra, gondolat, és vizió nélküli ellenzék ma Magyarországon. Az elmúlt hónapok tüntetéseinek két legőszintébb pillanata pontosan (és nem véletlenül) az a két tüntetés volt, amelyet leginkább megosztotta az embereket. A november 17. Közfelháborodás napja, amikor a színpadról őszintén vágták a valóságot az emberek képébe, el lett baszva itt ez a demokrácia nevü dolog, és ezért nem csak Orbán a hibás, hanem mi akik hagytuk, és akik hagyjuk most is. A másik pedig a január másodikai tüntetés, ahol ki lett mondva, nem egyszer hanem sokszor, hogy nem 0-án állunk hanem még lejjebb. Nyilván a műértő közönségnek egyik se tetszett, megszokták már, hogy azt fogják hallani, amit hallani akarnak, ahelyett, ami a valóság.

Ezt a gondolatot mi is megírtuk akkor, megírta még sok sok ember rajtunk kivül. De az “Orbán takarodj” mindig sokkal egyszerűbb válasz, és ameddig nem magyarázzuk el, hogy jelenleg Magyarországon a baloldal és a liberális politika a fenti állapotban van, és ezt nem értetjük meg az emberekkel, addig csak a varsói politika, azaz lengyel mintára egy jobboldali politikai váltórendszer vonata fog befutni úgy tizenkétszer a keleti, a nyugati és a déli pályaudvarba is. És itt fogunk állni teljes politikai képviselet nélkül.

Pedig lenne tennivaló az országgal, és lenne tennivalója azoknak az embereknek, akik most Orbán takarodjoznak. És itt nem csak az önkéntes segítségnyújtásra gondolok, az olyan tevékenységekre, mint a Heti Betevő, a Budapest Bike Maffia vagy a Bagázs.

Ha valóban képviseletet akarunk, és valóban meg akarjuk jeleníteni a szabadság, az egyenlőség és a testvériség értékeit, akkor baloldali és liberális műhelyekre van szükségünk (nem, nem bicikliszerelő, hanem politikai gondolkodást elősegítő), akkor nem szervilis, hanem vitákat generáló médiumokat kell létrehoznunk, akkor új politikai gondolatokat, és cselekvési lehetőségeket kell behoznunk a politikai beszédbe. Akkor hiteles víziót kell kínálnunk  arról, mit akarunk az országgal. Mert az “Orbán takarodj” senkinek a problémáját nem oldja meg, így senki se fog rászavazni, legfeljebb jobb híján. Mert az “Orbán takarodj!”- gyal nem lehet kormányozni egy országot.

És persze voltak az elmúlt hónapoknak szép és reménykeltő pillanatai, sokat tanultunk belőle, de valójában elrontottuk az egészet. Nem kicsit, nagyon. Mert nincs semmi, ami alá be tudnánk terelni azt a dühöt, ami valóban létezik ebben az országban, nem csak Orbánnal, hanem az egész politikai rendszerrel szemben. Azt a dühöt, ami 2010-ben kétharmadhoz segítette a Fideszt.

Jelenleg úgy állunk az “Orbán takarodj!” nevű erdei közért küszöbe előtt, hogy nem hogy a nyuszikánk nincs meg, hanem még az erdei közért is csak a képzeletünkben létezik.