Vlagyimir Putyin kétségkívül a jelenkor egyik legjelentősebb politikusa. Kérlek, ne értsetek félre, nem próbálom dicsérni őt, de a hatalmi és politikai találékonyság tekintetében kevés hozzá mérhető államfő szaladgál ma a világban.

Az egyik legnagyobb képessége az, hogy képes megőrizni elképesztő népszerűségét Oroszország határain belül. A korábbi vezetőkhöz, Jelcinhez vagy Gorbacsovhoz képest, akik népszerűek voltak nyugaton, de az oroszok többsége elutasította őket, főként gazdasági sikertelenségük miatt, Putyin megértette, hogy csak akkor marad hatalmon, ha hátországát teljes ellenőrzés alatt tartja. A média segítségével, amelynek 90 százalékát a kormányzat vagy Kreml-közeli vállalatok birtokolják, egy tökéletes imidzset épített fel magának az országon belül: úgy jelenik meg, mint egy bölcs, energikus és jóindulatú ember. Az orosz polgárok nagy része tisztában van azzal, hogy az ország komoly problémákkal küzd – a mindent átölelő korrupciótól az intézményesült átláthatatlanságig –, de Putyin tudja, hogyan mossa tisztára saját magát mindezekben az ügyekben. Az elnök és a baráti média megtalálta a tökéletes megoldást arra, hogyan is maradjanak hatalomban egy országban, amelynek polgárai ennyire elégedetlenek. Ő semmiért nem hibáztatható, gyanú felett áll az emberek szemében. Mindig mások, a bürokrácia, a „nemzetárulóként” megbélyegzett ellenzék, vagy a Nyugat az, amely folyamatosan megkísérli aláásni Oroszországot.

Amikor az LMBT-jogokra kerül sor, Putyin többször is elmondta hazai és külföldi kamerák előtt is, hogy nem támogat semmiféle szexuális orientáción vagy nemi identitáson alapuló diszkriminációt. Ez is egy tökéletes példája a putyini „tehetségnek”: egyrészt gyönyörű szavakat mond emberi jogokról és a másság tiszteletéről, felmentve magát a felelősség alól, másrészt pedig lehetőséget teremt  hárításra, amikor valaki rámutat a mondatai és a tettei közötti tátongó szakadékra. Ebben a konkrét esetben az „orosz emberek hagyományos mentalitására” vagy az „ország vallásos részére” mutogathat. Tudja, mit kell mondania, ismeri a diplomáciai virágnyelvet, képes válaszolni a legkeményebb kérdésre is.

Mindazonáltal van néhány dolog a melegek oroszországi helyzetével kapcsolatban, amelyért Putyint terheli a legnagyobb felelősség:

1. A hírhedt propaganda-törvény 2013 júliusi elfogadása óta több mint száz olyan eseményt tiltottak be, amelyet az LMBT-közösségek szerveztek volna. Bár nagyon kevés ember került törvényszék elé a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok propagálása” miatt, gyakorlatilag lehetetlenné vált bármilyen meleg tematikájú rendezvény megszervezése, legyen szó demonstrációról vagy filmvetítésről. A gyerekek védelmének ürügyét használva a szövetségi és helyi hatóságok megsértik a melegek gyülekezési jogát és szólásszabadságát. Ezt a jogszabályt Putyin személyesen támogatta és írta alá.

2. Az elmúlt két év során orosz és nemzetközi emberi jogi szervezetek folyamatosan beszámoltak a gyűlölet-bűncselekmények számának gyors növekedéséről. EGYETLEN ilyen bűncselekményt sem minősítették homofóbia által motivált gyűlölet-bűncselekmény. Még akkor is, ha a rendőrség vizsgálatot indít, az eseteket sima bűncselekményként kezelik. A notórius orosz neonáci banda, az „Occupy Pedofília” vezetőjét több éves börtönre ítélte a bíróság, ám az ő esetében is rasszista motivációjú bűncselekmény volt a vád, a homofóbia kérdése fel sem merült. A tucatnyi videofelvétel, amelyen ez az illető nyilvánosan alázott és vert meg melegeket, nem győzték meg az igazságszolgáltatást. Eredetileg öt év szabadságvesztésre ítélték, ám nemrégiben a büntetését három évnél kevesebbre csökkentették. Bár az orosz alkotmány tiltja a gyűlöletbeszédet és a diszkriminációt, az alkotmánybíróság pedig kimondta, hogy az LMBT-személyek egy diszkriminált társadalmi csoportot jelentenek, a rendőrség SOHA nem kezeli helyükön a gyűlölet-bűncselekményeket. Mert tudják, ehhez az elnök nyílt jóváhagyására van szükségük. Ezt a jóváhagyást azonban Putyin nem akarja megadni.

3. Miközben az elnök csodás szavakat ismételget arról, mennyire tiszteli Elton Johnt, és mennyire nem érdekli őt mások szexuális orientációja, a Putyin-TV – ezt a gyűjtőkifejezést használom a főáramlatú Kreml-párti csatornákra – botrányosan sértő, agresszív és aljas homofób hisztériát terjeszt naponta. Az állam által birtokolt Rossiya csatorna például híres a melegellenes propagandájáról. Itt a teljes arzenált felvonultatják fő műsoridőben: a melegek szívének elégetésére való felhívástól a melegek és sátánisták összemosásáig minden megjelenik. Két népszerű televíziós személyiség – Dimitrij Kiszeljov, az állami hírügynökség frissen, Putyin által kinevezett vezetője, és Mamontov – nem finomkodnak a témában; azzal vádolják az LMBT-közösséget, hogy megpróbálják belülről elpusztítani Oroszországot, és az Egyesült Államok, illetve a Sátán ügyét szolgálják. És Putyint ez láthatóan nem zavarja.

4. A homofób törvény legnagyobb áldozatai a meleg kamaszok. Teljesen el vannak zárva bármilyen információtól, amely a szexuális orientációjukról vagy nemi identitásukról nyújtana felvilágosítást, hiszen ha valaki megadná nekik ezeket az információkat, vagy segítséget nyújtana nekik, eljárás alá vonnák, a propaganda-törvényre hivatkozva. A legnagyobb LMBT tinédzserek számára létrehozott online közösség, a „Gyerekek 404” vezetőjét nemrégiben a Putyin pártjának ifjúsági tagozatához tartozó aktivisták perelték be. A bíróság bűnösnek találta a propaganda-törvény megsértésében. Pénzbüntetést kapott, ám ami a legaggasztóbb, hogy most az egész, több tízezer meleg fiatalból álló online csoportot is bezárhatják a hatóságok. Mindezeket a fiatalokat elvágják annak a támogatásnak és a pszichológiai segítségnek a lehetőségétől, amelyre oly nagy szükségük van. Vlagyimir Putyin azt mondja, őt az orosz családok megőrzése foglalkoztatja. Bevallom, ez engem is foglalkoztat. De épp a Putyin által ellenőrzött média homofób hisztériája, a Putyin által kontrollált parlament elnyomó törvénykezése, a Putyin által kontrollált bíróságok igazságtalan döntései azok, amelyek orosz családok ezreit teszik tönkre, gyűlöletet keltve szülők és meleg gyerekeik között, és tízezreket taszítva a hajléktalanság vagy az öngyilkosság szélére.

5. Végül, de nem utolsó sorban, Putyin maga sem mindig kimondottan diplomatikus. Több alkalommal is napvilágot láttak olyan nyilatkozatok, amelyek valódi érzéseiről árulkodnak. Tudatosan vagy tudattalanul, Putyin szisztematikusan egyenlőségjelet tesz a homoszexualitás, illetve a pedofília és perverzió közé. 2014 januárjában, egy a téli olimpia előtti interjúban úgy nyilatkozott: „A melegek nyugodtak lehetnek. Csak hagyják békén a gyerekeket.” A legegyenesebb és legfelháborítóbb beszédét ebben a témában picit korábban, 2013 szeptemberében tartotta, amikor egy nemzetközi fórumon úgy érvelt, a nyugati országok „elutasítják saját gyökereiket, a keresztény értékeket, és olyan szakpolitikákat hoznak, amelyek egyformán tekintenek a nagycsaládokra és az azonos neműek közötti kapcsolatokra, az istenben való hitre és a sátán imádatára.”

Evgeny Belyakov
Emberi jogi és LMBT-aktivista, Moszkva

Ha te sem szeretnéd, hogy Magyarországon erősödjön a putyini politikai modell, gyere el tüntetni hétfőn este 6 órakor a Keleti Pályaudvarhoz: https://www.facebook.com/events/1516327451976724/