Margaryta Rymarenko, krími ukrán állampolgár a Humán Platform által tegnap rendezett „Putyin: nyet! Európa: igen!” tüntetésen, 2015. február 16-án Budapesten elhangzott beszéde:

Kép: B. Molnár Béla

Szép estét mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adtatok arra, hogy beszélhessek. Nem vagyok politikus, de még csak civil aktivista sem, egy ukrán állampolgár és diák vagyok Magyarországon, aki most szívből szeretne elmondani valamit.

Krímben születtem, félig orosz vagyok, és mint oly sokaknak köztetek, nekem is szívélyes és baráti érzéseim voltak az oroszokkal szemben, bár én magam sosem jártam Oroszországban.

Az első alkalommal tavaly nyáron jártam ott, amikor hazamentem a megszállt Krímbe. De azt a Krímet, amit ott láttam, többé már nem tudom az otthonomnak nevezni. Nincsenek többé jogok, nincs szabadság és nincs többé jogrend. Az egyetlen törvény, amit még gyakorolnak, az az erőszak törvénye.

Borzalmas érzés belegondolni abba, hogy bárki célponttá válhat. Mostanra elfogadott gyakorlat, hogy bármikor fegyveres katonák látogathatnak meg, különösen, ha aktivista, újságíró vagy akár egyetemi professzor vagy. Körülbelül két hetet töltöttem el Krímben. Ez alatt megértettem mit jelent az, amikor elveszik tőled a jogaidat, és elveszik tőled a szabadságod. Most megértettem, hogy mit jelent az, amikor a sorsod, az egész jövőd, egy bizonyos ember akaratán és kénye kedvén múlik.

Ez az, ami ellen az emberek harcolnak Ukrajnában az Euromadian alatt (a Méltóság és a Szabadság Napján). Ez az, ami ellen az egész ország harcol Keleten. Kiállunk a szabadságunk mellett, hogy mi dönthessünk a saját sorsunkról. A jövő nem függhet olyan korrupt, tekintélyelvű diktátorok szavától, mint Janukovics, vagy annak mesterétől a Kremlben!

Sikeresen megszabadultunk egy antidemokratikus rezsimtől, de ezért a lehető legmagasabb árat kellett fizetnünk: emberi életeket. Százak életével kellett fizetnünk, akiket Kijev utcáin lőttek le. De nem szükséges ezt tovább magyaráznom nektek, akik túl vagytok az 1956-os eseményeken. Most meg kell védenünk a választás szabadságát a terjeszkedő diktatúra ellen. Az ár, amit mi ezért fizetünk, elképzelhetetlen a 21. századai európai államoknak: több mint 5000 halott és több mint egymillió ember, akiket elűztek otthonaikból. Ezekkel a következményekkel kell számolnotok, amikor engeditek, hogy egy ember így visszaéljen a politikai hatalmával, mindezt bármiféle civil kontroll nélkül.

Mi, ukránok, komolyan megfizettünk ezért a leckéért. Nagy kár, hogy csak akkor kezdjük el értékelni a jogainkat, amikor azokat éppen elveszik tőlünk! Nem tudhatom mi lesz Ukrajna, Oroszország vagy Magyarország sorsa a jövőben. De amit tudok, és szilárdan hiszek, az az, hogy nem szabad támogatni diktátorokat, nem szabad hagynunk, hogy figyelmen kívül hagyják a véleményünket, és hogy helyettünk döntsenek, és amíg csak rendelkezünk velük, addig ki kell állnunk a jogainkért és a szabadságért.

Mert ha egyszer ezeket elveszítjük, a visszanyerésük ára nem kevesebb, mint az életünk.