Mint aki halkan belelépett.

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.

Mint aki halkan belelépett
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet -
Mint aki halkan belelépett

(Karinthy Frigyes:“A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései" című ciklusból)

Vasárnap, a választás éjszakáján lényegében minden ellenzéki párt megszólalt, és mindannyiuk mondatai bejárták a sajtót. Sokat raktak bele Kész Zoltán kampányába, és ezzel a kétharmad megtörésébe, ezt kár lenne tagadni, de ezt a sikert se tudták kihasználni. A sajtó azzal foglalkozott, minek ülnek rá erre a sikerre, miért próbálják sajátjuként kihasználni.

Lehet azt mondani, hogy a magyar sajtó pártfóbiás, és előszeretettel rúg a gyengébbekbe, és ebben van is igazság. De ha vasárnap este egyetlen állítás a kormányzóképességről szólt volna, és a hatalompolitikán túl bármi ígéretes előjött volna ezekből a pártokból, a sajtónak nem azzal kellett volna foglalkoznia, hogy egymással versengve próbálják “kihasználni Kész sikerét”.

Ehelyett a DK-tól megtudtuk, ők már régóta hangoztatják: összefogásra van szükség, és ez vasárnap bebizonyosodott. Mint ahogy egy éve is, igaz Gyurcsány úr? Az MSZP elnöke, Tóbiás József elmondta, hogy az MSZP megkerülhetetlen erő a kormányváltásban. Ezt mondjuk ki nem szarja le? Az Együtt elmondta, hogy még a Fidesz rágalomhadjárata és hazugságai ellenére is megmutatta Kész Zoltán, hogy van remény a változásra, a PM szerint pedig “előrehozott választásra van szükség”... ami annyira jól jönne az ellenzéki pártoknak, hogy például a PM be se jutna a parlamentbe. De ne maradjon ki az LMP jelöltje se, aki azt írta a Facebookon: “Az LMP továbbra is azokért az emberekért kíván a legtöbbet tenni, akik bármilyen keményen dolgoznak, nem tudnak egyről a kettőre jutni.”

Talán az utolsó, az LMP-é áll a legközelebb egy víziószerű izéhez, mármint hogy “az emberek jussanak egyről a kettőre”, de azért érezzük, hogy a hogyan erősen hiányzik innen.

És igen, ezek kötelező körök, nem ilyenkor kell választási programot ismertetni, nem szakpolitikai kiselőadást kell tartani. De az, hogy egy győzelmi jelentésből ne tudjuk meg, hogy ezek a pártok mit is gondolnak a világról, azon kívül, hogy “Orbán takarodj”, elég rémisztő kép abban a pillanatban, amikor az ország egésze azt várja, mondja már meg valaki, mi lépjen a Fidesz helyébe.

Mert se én, se másik pár millió bizonytalan választó honfitársam sem azt várja, hogy megtudjuk, előrehozott választás kell-e, és hogy milyen hatalomtechnikai eszközökkel kívánja a Fideszt leváltani ez a sok párt, hogy melyikük tudja hangosabban üvölteni, hogy “Orbán takarodj” vagy “börtönbe vele” - ezt sokkal szórakoztatóbban mondja el dalban Pál József. Hanem azt, hogy legalább egy kis esélyt adjanak arra, elhiggyük, hogy jobban vezetnék az országot, mint a Fidesz.

Ez viszont a vasárnap éjszakában, a hétfő reggelben, délutánban és estében nem derült ki, miközben egy egész ország emészti a Fidesz kétharmadának bukását, és arra gondol, hogy le kéne váltani ezt a csürhét. Csak e gondolatok közt gyorsan  eljutunk oda, hogy kire? És nemhogy magunktól nem tudjuk ezt kitalálni, de a pártok se kinálnak legalább egy kis mankót, egy csipetnyi jövőképet, egy hangyányi programot, legalább az “európai Magyarország” szókapcsolat, vagy az “igazságos Magyarország” közhelye, vagy a “szabad Magyarország” bullshitje elhangzott volna ezekben a beszédekben és közleményekben, hangsúlyos helyen. Hogy a Fidesz kétharmadának kipukkasztása egy folyamat kezdete, amelynek végén leváltjuk ezt a kormányt, és utána az lesz, hogy…., és hogy…, és még az is lesz!

De ha csak az marad a következő 3 évben is - és én bízom benne, hogy nem - ezeknek a pártoknak a gondolata, hogy egymást túlharsogva üvöltik “Orbán takarodj!”, majd 2017 végén megállapodnak egymással, kinek az apukája szállítja a plakátokat, melyik haveri cég csinálja a kampányt, melyik idióta lesz a miniszterelnök-jelölt, és ki kapja a nyerhető körzeteket, amiket utána elbuknakk, akkor a vasárnapi győzelem értéke pontosan 0 lesz. És ezeknek a pártoknak is pontosan 0 lesz az értéke.

Úgyhogy végre elő a tankönyveket, és lépjünk túl “A hatalompolitika eszközei a 21 században” fejezeten, és vágjunk bele abba, hogy tényleg legyen kire szavazni 2018-ban, mert ez így édeskevés!