Orbán évértékelője nem adta meg azt, amit a csalódott Fidesz-szavazók vártak. A polgári Magyarország víziója csak a 2002-es lózungok idézésben jelent meg, és inkább fenyegetésként hatott, mint motiválóan. Mindeközben Balog Zoltán beszólt a kormányfő tanácsadóinak, és a polgári Magyarország hiányát emlegette.

(Fotó: Botos Tamás, 444.hu)

Balog Zoltán felvezetőjében végig a polgári értékekről beszélt, körülbelül hússzor hangzott el a polgári szó, „a polgári jelző egy érték, és nem egy termék. És remélem ezt Orbán Viktor is így látja.” - mondta az emberminiszter. Majd fellépett Orbán a színpadra, és megvédte Habonyt meg G. Fodort.

„Az elnök úr (Balog - a szerk.) okoskodó elemzőket említ, akik politikai termékként tekintik a polgári értékeket. Több önbizalmat kérek a református lelkészektől, zászlónk magasan lobog, mindenki láthatja, hogy annak vezércsillaga a polgári Magyarország.” – tett a beszéd elején kitérőt Orbán. Annak a beszédnek az elején, amelyben utána a polgári szó kevesebbszer hangzott el, mint Balog felvezetőjében.

A beszéd tartalmi része lényegében érdektelen. Orbán stábja próbálta az amerikai típusú politikai beszédeket másolni. De idén gyenge fordulatok, semmitmondás és ismétlés jutott a hallgatóságnak, akik lényegében csak az ellenzéki pártok alázásakor tapsoltak. Ez is mutatja, mi tartja össze a tábort.

A miniszterelnök a beszéd végén utalt a veszprémi vereségre. De nem ismert be hibát, sőt. Szerinte az urizálást ne szocialista milliárdosok kérjék számon, és az összes, a kormányt ért kritikát lényegében úgy próbálta beállítani, mintha ez az ellenzék szava lenne. Miközben nem ők azok, és nem az ő szavazóik azok, akik elfordultak a Fidesztől, és nem csak ők azok, akik számon kérik a kormánypárton a korrupciót és az urizálást. Hanem a magyar polgárok, sokan korábbi Fidesz-szavazók.

Ezután jött a polgári Magyarország, a 2002-es szólamok visszahozása. De ezek ebben a beszédben nem a közös jövőt és víziót jelentették, hanem érvként szolgáltak a „hívek” visszaszerzésére. Mindez olyan érvekben öltött testet, mint az „egy a tábor, egy a zászló”, vagy ha nem szavaztok ránk, visszajönnek a szocialisták, mint 1994-ben és 2002-ben. A végén a miniszterelnök „jó reggelt magyarok, jó reggelt Magyarországgal” búcsúzott, ami egyértelmű utalás, hogy a tábornak fel kell ébrednie és meg kell védenie az értékeket.

Csakhogy a polgári értékeket nem azonosította a beszéd, és nem mondta el, a kormányzás hogyan képviseli ezeket. A belső kritikák elfojtása a kormányzás érdekében 5 év után nem tűnik reálisnak, Veszprém és az elmúlt fél év után pedig egy fél mondat elfért volna arról, hogy van, amiben hibáztak.

De úgy tűnik Orbán nem tud a győzedelmes vezénylő tábornok szerepéből kilépni, és nagyon úgy tűnik, nem tud a kritikákra felelni. Márpedig azok ma nem az ellenzéktől, hanem a felvezetőből, saját miniszterétől, Balog Zoltántól érkeztek. A kritikák válaszra nem méltatása, szőnyeg alá seprése azonban nem mindig célravezető stratégia, olyankor főképp nem, amikor ezek széleskörű választói érzésekkel rezonálnak. Az évértékelő tehát megmutatta, a Fidesz és Orbán Viktor nagy bajban van, tévesen ismeri fel a helyzetet, és nem kínál megnyugtató válaszokat.