Tavaly nyáron szűnt meg a nyolcadik kerületben a Kék Pont alapítvány tűcsereprogramja, most pedig - 16 év folyamatos, megbízható jelenlét után - a Drogprevenciós Alapítvány (DPA) tűcsereprogramja is bezár a XIII. kerületben. Most nem csak költöznie kell, de tűt sem cserélhetnek a továbbiakban.

A problémák régebben kezdődtek. Hiába jött létre 2009-ben széleskörű szakmai konszenzussal a Nemzeti Drogstratégia, azt már egy évvel később kukába dobta az új kormány, annak „vállalhatatlanságára” hivatkozva. A helyét átvevő új stratégia általános célkitűzéseihez tartozik a „drogmentes Magyarország” elérése, és a droghasználat teljes elutasítása. Ez a szemlélet elsőre talán jól hangzik, de nem összeegyeztethető az ártalomcsökkentő szemléletmóddal - vagyis a gyakorlatban csak súlyosbítja a problémát. A kormánypárti politikusok mintha nem értenék, hogy a tűcsere nem a drogok népszerűsítésére szolgál: a steril fecskendők elérhetővé tétele életeket ment, amennyiben akár halálos fertőzésektől óvja a szerhasználókat. A tűcsere programok egyszerre védik az egész társadalmat veszélyes járványok kialakulásától, és vonzzák be a szerhasználókat egy szolgáltatásba, ami az első lépés lehet a leszokáshoz vezető úton.

Ennek a fordulatnak elég jól látható jelei is voltak. Egy éven belül a tűcsere-tevékenységet végző szolgáltatások mindegyike lényegesen (volt olyan szervezet, amely 60 százalékkal) kevesebb támogatást kapott az addig biztos forrásnak számító, normatív jellegű forrásokból. Ez a szervezetek gyakorlati munkájában súlyos eszközhiányt, elbocsátásokat és rövidebb nyitva tartást jelentett.

Emellett a külön pályázati források is csökkenni kezdtek. 2010 és 2014 közt az összes tűcsere úgy működött, hogy nem volt elégséges eszközük a hatékony működéshez. Az ebből következő forráshiány az ügyfelekkel történő lényegi munkát, a bizalmi viszony építését is ellehetetlenítette. Azok az ügyfelek, akik számára addig stabilan biztosítva volt a szükségleteiknek megfelelő mennyiségű steril eszköz, már nem kaphatták ezt meg, és ezt a szociális munkásoknak kellett közvetíteni feléjük. A szakmai munka - és az azt megalapozó bizalmi viszony - helyét egyre inkább egy folyamatos harc vette át.

Eközben a Kék Pont ellen a nyolcadik kerületi polgármester hadjáratot hirdetett, a helyi önkormányzat és a környékbeliek egy részének támogatásával. A legmagasabb forgalmú budapesti tűcsere így 2014-ben végül ellehetetlenült, és bezárta kapuit. 2014-ben a BRFK is felbontotta a budapesti tűcserékkel még 2004-ben kötött megállapodását, amely biztosította, hogy a tűcserék környékén rendőri intézkedések csak kiemelten indokolt esetekben történjenek, és így a kliensek rendőri zaklatástól való félelem nélkül vehessék igénybe a szolgáltatásokat.

Szúrta a szemüket, hogy megnövekedett az ügyfelek száma

A Kék Pont bezárása miatt a DPA-ban megnövekedett a szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, és megváltozott az ügyfelek összetétele is, ami a XIII. kerületi lakókkal is kisebb konfliktusokat okozott. A 2010 óta a tűcserékkel szemben egyre ellenségesebbé váló közhangulat is megtette a hatását, és a tűzre olajként hatott a Kék Pont bezárása körüli botrány.

Az addig nagyrészt észrevétlenül és konfliktusok nélkül működő tűcsere hirtelen egyre több környékbeli lakónak szúrta a szemét. Az ügyfélforgalom növekedését a nyolcadik kerületi tűcsere bezárása mellett az is fokozta, hogy az alapítvány ételosztással bővítette szolgáltatásait, hiszen a szerhasználók között nagy számban vannak mélyszegénységben élő, hajléktalan emberek. Az alapítvány vezetője, Varga Mónika elmondta, hogy az élelmiszerosztással alapvetően nem az ügyfélforgalom bővítése volt a cél, hanem a szolgáltatást igénybe vevők jobb ellátása.

Az önkormányzatnak nem tetszett

A kliensforgalom növekedését követően (valószínűleg a környéken lakó emberek nyomására) a XIII. kerületi önkormányzat novemberben felszólította az alapítványt, hogy költöztesse el a tűcserét, mivel nem jogszerűen használják a Hollán Ernő utcai helyiséget.

Az alapítvány ezután különböző szolgáltatások megszüntetésével – többek között az élelmiszerosztás befejezésével – lecsökkentette a forgalmát napi harmincöt-negyven emberre, de az önkormányzatnak ez sem volt elég. November végétől nem működtethették tovább a megszokott szolgáltatásaikat, és a továbbiakban így csak az utcai munkájuk során kerülhettek kapcsolatba az ügyfelekkel.

Kaptak új helyiséget, de pont a lényegről kell lemondani

A DPA munkatársai a napokban kaptak egy új helyiséget a Csángó utca, a XIII. kerület egy jóval kevésbé frekventált környékén, ahol ugyan ártalomcsökkentő tevékenységet folytathatnak továbbra is, kivéve azt a szolgáltatást, ami mind a kliensek, mind a társadalom egésze számára a legfontosabb volt: nem cserélhetnek fecskendőt.

Varga Mónika erről azt mondta nekünk: „Az a probléma, hogy ma Magyarországon nem világos az embereknek egyrészt, hogy a tű az egy olyan dolog, amit 20-25 forintért megkap bárki a patikában. Másrészt ez az ártalomcsökkentés legfontosabb része, és ezzel tudjuk becsábítani az ügyfeleket, hogy később tovább tudjuk őket irányítani az ambulanciákra, rehabilitációs központokba.”

Ezzel arra utalt, hogy egy tűcsere éves fenntartása központi szinten nem jelent nagy kiadást, hosszútávon mégis nagyon sok előnnyel jár: az ártalomcsökkentő programok, azon belül is a tűcsere program egyik legfontosabb célja ugyanis a járványok megfékezése. (2014-ben mind a Kék Pont, mind a DPA szűrésén találtak egy-egy HIV-pozitív klienst, akiket így esélyük volt megfelelő ellátásba irányítani.) De így lehetőség nyílik a biztonságos injektálással és szexualitással kapcsolatos egészségfejlesztésre, információátadásra is. Mindezeken túl, az ártalomcsökkentő programok az egyébként nehezen elérhető ellátórendszerrel való kapcsolat első lépcsőjét jelentik az ügyfeleknek, akik így tudnak hova fordulni, ha más típusú segítséget is kérnének, például a szerhasználat abbahagyásához.

Emellett a tűcsere nem véletlenül a Hollán Ernő utcában volt. Ezt a Nyugati pályaudvar közelsége tette szükségessé, hiszen a pályaudvarok környékén általában több a droghasználó, ami a Nyugati esetében is igaz.

Ellátatlanul maradnak a rászorulók

A nyolcadik kerületi tűcsere bezárásával legalább 100-150 olyan ügyfél maradt ellátatlanul, akik napi rendszerességgel vették igénybe a program szolgáltatásait. A Hollán Ernő utcai tűcsere megszűnésével az ellátatlan szerhasználók száma újabb 60-80-al emelkedik, mondják az alapítvány munkatársai. A két megszüntetett tűcsereprogram ex-ügyfelei közül összesen 50 főre becsülik azoknak a számát, akik más tűcsere szolgáltatásokat vesznek most igénybe – ilyen például a VII. kerületi Art Éra alapítvány tűcseréje vagy a Baptista szeretetszolgálat mobil tűcseréje. A többiek, tehát mintegy 110-180 szerhasználó ellátatlan marad.

A kábítószer-használók csoportjáról általánosságban elmondható, hogy bizalmatlanok. Ezekben a programokban azonban elfogadó légkörben lehetnek. Az ártalomcsökkentő szemléletmód lényege ugyanis, hogy addig nem lehet senkit változásra kényszeríteni, amíg ő maga nem akarja. Addig viszont csökkenti kell a szerhasználatával járó egyéni, illetve társadalmi károkat (pl. ne dobja el a használt fecskendőt az utcán, ne fertőződjön meg ő maga vagy fertőzzön meg másokat, stb.) Tehát a tűcserék megszüntetése nem csak a szolgáltatást igénybe vevő emberek számára káros, hanem rengeteg kockázatot jelent a társadalom számára is.

A probléma nem elszigetelt

Az ellátatlanul maradó intravénás szerhasználók problémája nem elszigetelt. Bár számukat nehéz megbecsülni, de a tűcserék statisztikáiból nagyjából látható, hogy mekkora csoportról beszélünk: a DPA-nál 2014-ben összesen 747 ügyfél fordult meg. Így összességében több ezer ember maradhat ellátatlanul – csak Budapesten –, akik  így még messzebb kerülnek attól a lehetőségtől, hogy valaha visszailleszkedjenek a társadalomba.

Másrészről a szerhasználóknak fecskendőkre ugyanúgy szükségük lesz, és a használt fecskendőket sem lesz ezután hova vinniük, így azokat nagyobb eséllyel dobálják el az utcán. Harmadrészt pedig, ahogy a külföldi példák is mutatják (Romániában az elmúlt négy évben tízszeresére nőtt a HIV fertőzöttek aránya az intravénás droghasználók körében), egy használói közösségben kialakuló járványt nagyon nehéz megállítani, és az idővel elkerülhetetlenül eléri a társadalom többi részét is.

A bezárásoknak van még egy fontos társadalmi hozadéka. A tűcserékkel szemben ellenségessé váló közhangulat, amely a Kék Pont nyolcadik kerületi ellehetetlenítésével mutatkozott meg, majd közvetve a DPA tűcseréjének bezárásához is hozzájárult, visszatükröződik az ezzel kapcsolatos központi-kormányzati kommunikációban. A szerhasználókra és társadalmi felelősségvállalásuk mértékére pedig nagymértékben hat az irántuk tanúsított társadalmi attitűd, hiszen ha a környezetük is lemond róluk, és kiszorítja őket egy kevésbé frekventált környezetbe, hogy ott ne legyenek láthatóak, az negatívan hat az önértékelésükre, érdekérvényesítő készségükre, és túlélési stratégiáikra is.

Súlyos kérdések

A tizenharmadik kerületi tűcsere megszüntetése így több fontos kérdést is felvet. Egy önkormányzat, ahol a polgármester és a képviselő testület többsége is egy magát baloldalinak nevező pártot képvisel, miért zárat be egy szociális szolgáltatást a kerület jól szituált lakosainak nyomásgyakorlására? Meddig folytatható a kormány és az önkormányzatok által indított hadjárat a szerhasználók ellen, és mi lesz a következő lépés? És a legfontosabb kérdés: mi lesz a sorsa az egyre több ellátatlan ügyfélnek, és mindez milyen társadalmi következményekkel jár majd?

Dés Fanni

A cikk megírásában közreműködött Fóti Orsolya.

Illusztráció innen.