Rogán Antal minap kirohant az egyenlőség eszméje ellen. Könnyen teszi ezt, akinek ilyen sebességgel nőnek a lakásai, a barátainak vagyona és a barátainak barátainak vagyona, nincs is szüksége, hogy higgyen az egyenlőségben. Csakhogy van Magyarországon 4 millió ember a létminimum alatt, és még körülbelül ugyanannyi, akit a létminimum alá csúszás fenyeget. Ők talán hiányolják az egyenlőség eszméjét.

(Fotó: Kovács Bence, Nol.hu)

Rogán szerint „a kommunista egyenlőség eszméje egyedül a lágerekben valósult meg hiánytalanul, az egyenlő és boldog emberek társadalmát nem hozta el.”„Ezért nem hiszünk az egyenlőségben, mert ahhoz le kell rombolni mindent, ami érték, el kell hurcolni mindenkit, aki értéket teremt”. Rogán Antal „a legfőbb polgári erényeknek nevezte a tanulást, a tudást és a műveltséget, amik ellen elsőként felléptek a kommunisták.”

Mindamellett, hogy el kell ismernünk azokat a borzalmakat, amiket Magyarországon a Rákosi-rendszer, majd 1956 után a Kádár-rendszer tett emberek száz- majd tízezreivel, és ezt megbocsáthatatlan bűnként kell megőriznünk közös emlékezetünkben, azért pár dolgot érdemes értelmeznünk, majd elutasítanunk a Rogán az áldozatok hátán aktuálpolitikát csináló mondataiból.

Először is, aki az egyenlőség eszméjét a szovjet típusú diktatúrákkal azonosítja, az nem csupán butaságot állít, hanem a „tanulással, a tudással és a műveltséggel szemben lép fel”, így sajnos polgárnak nem nagyon nevezhető Rogán érvelése szerint, inkább kommunistának kell hívni. Ugyanis az egyenlőség a szovjet típusú diktatúráktól függetlenül létező eszme. És mondjuk brit, francia, amerikai vagy akár magyar szociáldemokrata politikusok sorát, vagy mondjuk a feketék polgárjogi mozgalmát, Gandhit, vagy akár a II. András idején fellépő, az Aranybullát kikényszerítő nemesi nyomást lekommunistázni kicsit furcsa. Pedig ők mind a politikai és gazdasági egyenlőtlenségek ellen, az egyenlőség érdekében léptek fel.

Jó magam is hiszek az egyenlőségben. Meg a kapitalizmusban és a demokráciában. Abban hiszek, hogy jobb egy olyan társadalomban élni, ahol kisebbek az egyenlőtlenségek a társadalom tagjai között, ahol  könnyebb tanulni, könnyebb előrejutni, és ezeket minél erősebben segíti az állam. Ahol a nagyobb politikai, gazdasági és médiahatalommal rendelkező szereplők, legyenek azok államiak vagy piaciak, minél kevésbé tudják a hatalmukat monopolizálni, minél kevésbé tudnak visszaélni ezzel a hatalmukkal, a társadalom egészével vagy egy-egy tagjával szemben.

Abban pedig nem hiszek hanem tudom, a Fidesz kormányzása alatt brutálisan nőttek az egyenlőtlenségek, brutálisan nőtt a szegények és a lecsúszók, a szegénység által veszélyeztettek száma. Az egykulcsos adó bevezetése évi 300 milliárdot jelent a gazdagabbak, a legjobban kereső 20% számára. Miközben 2015-ben körülbelül 600 milliárdot költ a kormány az összes szociális támogatásra, amelyben bőven vannak olyan kiadások is, amit a jómódúak is igénybe vehetnek. De bőven lehetne folytatni a kormányzat egyenlőtlenséget teremtő intézkedéseinek sorát.

Pedig számos kutatás mutatta ki, ahol nagyobb az egyenlőség, ott nagyobb a jólét, ahol nagyobb az egyenlőség, ott kisebb a bűnözés, a gyerekhalandóság, nem csak gazdaságilag, hanem a mindennapok szintjén jobban és boldogabban él a társadalom. Rogán Antal úgy tűnik nem ezt választja. A Fidesz nem ezt választja, és tudhatjuk a Jobbik se ezt választja. A kérdés, ki fogja ezt választani, és mi kit tudunk majd választani ennek érdekében!