Az elmúlt 12 órában két olyan kommentsor jött velem szembe az interneten, amelyben egy baloldali és egy jobboldali nőt az alapján ítéltek meg, hogyan néz ki. Az esetben az a furcsa, hogy mindkét nőről mondták már azt, hogy szép. Nyilvánvalóan mindenki ízlése teljesen szubjektív, így lényegtelen, politikailag pedig nulla jelentősége van, kinek milyen a szépségideálja. Nőknél mégis sokak ezzel érvelnek, ha politikai vagy szellemi tevékenységüket akarják megsemmisíteni.

Először is kérjük a kedves olvasót, találja ki, melyik két női közszereplőről mondhatták a lenti kommenteket:

Az egyik nő Vadai Ágnes, akinek politikai tevékenységét mindenki maga ítélje meg, és akire egy fideszes csoportban tettek szexista kijelentéseket, míg a másik Knopf Alexandra a Magyar Hírlap újságírója, aki most egy nagyon gyenge és egy brutális tárgyi tévedéstől szenvedő cikket írt a Hírlapba. Bár korábban egyébként számtalan érdekes cikket is jegyzett. De még ennyiből is nehéz kitalálni, ezek a kommentek melyiküket érték. Mert hogy igazából ők csak apropók arra, hogy a kommentek szerzői kifejthessék, az esztétika szerintük fontosabb a racionalitásnál. Illetve hitet tegyenek amellett, hogy a politikai ellenfelet meg kell semmisíteni, nem érvelni kell vele szemben. Harmadrészt pedig elmondják, egy nőnél csak az számít, hogy néz ki, ha “jónő”, akkor utána már lehet vitatkozni arról is, amit mond. Igazából akkor sem kell komolyan venni, elvégre jó nő, szóval max csorgathatjuk rá a nyálunk, mint szexuális tárgyra.

Ma Magyarországon ha egy nő közéleti szereplésbe kezd, akkor az első próba, amin át kell mennie, az a viszonylag jó nőség. És míg férfi kollégáinál, a teljesítmény mértéke számít, az hogy mit csinál, és mit gondol, a nőknél az, hogy szép-e. Utána jöhet a többi. 

Ha egy női politikus vagy közéleti szereplő felbukkan, rögtön az az első kérdés, hogy vajon ez kit szopott le ahhoz, hogy odakerüljön. Pedig szerencsére vannak női politikusaink, akiknek sikerült kiharcolniuk, hogy meghatározó politikusok legyenek. A kihagyottaktól elnézést kérve, ilyen Szél Bernadett, Szabó Rebeka, Kunhalmi Ágnes, Duró Dóra, Morvai Krisztina vagy Tüttő Kata.

De ameddig nem szólunk rá azokra, akik egy nőt kinézete alapján ítélnek meg, nem mondjuk el százezerszer, hogy nem ez számít, hanem a teljesítmény, addig, nehezen is várhatjuk el, hogy egy nő a politikával foglalkozzon. Tehát ha ilyen szexizmust látunk, akkor nyugodtan keményen szóljunk rá arra, aki ezzel próbál érvelni, vagy érvelésében a jónőséget feltételnek állítja be.